A sporttörténeti adatok áttekintésekor furcsa kép bontakozik ki előttünk: magyar és román válogatottak viszonylag ritkán játszottak barátságos mérkőzéseket a második világháború után. Ha pedig Ceausescu román pártfőtitkár és államfő hivatali idejét nézzük, akkor 1965-1989 között csak "kötelező jelleggel" csapott össze - időnként a szó legszorosabb értelmében - a két ország válogatottja.
Trianon után egy évtizedig nem játszottak a nagyválogatottak.
Trianon után több mint tíz évig, 1931-ig nem játszott egymással a két válogatott, de hiányoznak a meccsek Észak-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása idejéből is, 1940 augusztusától 1944 végéig.
A magyarfutball.hu szerint Ceausescu idején egyetlen olyan meccs akad, amelyet nem nemzetközi selejtező keretében rendeztek meg. Egy 1980. januári, idényen kívüli nem hivatalos találkozón az Ebedlivel, Szokolaival és Tepsziccsel felálló FTC döntetlenezett a román válogatottal. A két csapat Dél-Amerikában játszott egymással, távol a hazai szurkolótáboroktól. Feltehetően a rendszerváltás után - és az 1990. márciusi marosvásárhelyi atrocitásokat követően - sem erőltették a két ország közötti mérkőzéseket a sportvezetők.
Az 1958-as meccs után 46 éves szünet következett
Az, hogy Romániával alig játszott a magyar válogatott (23 találkozó 1931 óta), miközben nyugati szomszédunkkal, Ausztriával világrekord-közeli (136) az egymással vívott meccsek száma, nem véletlen. A legfontosabb ebből a szempontból egy 1958-as bukaresti "barátságos" találkozó volt. Ez után Románia és Magyarország hivatalosan - tehát nem olimpiai vagy klubcsapatok szerepeltetésével - barátságos mérkőzést csak 2004-ben, azaz 46 év múlva játszott egymással.
Az 58-as meccsről Stefano Bottoni történész is említést tesz a Sztálin a székelyeknél című, a romániai magyar autonómiáról szóló könyvében. Bottoni kiemeli, hogy a szovjet diplomácia figyelmét is felkeltette az eset. A bukaresti mérkőzésen kint volt ugyanis a szovjet nagykövet, így szemtanúja lett az ott kitört botránynak. Romániában ekkoriban kezdődött a "nemzeti kommunizmus" építése, ekkor számolták fel gyakorlatilag a székelyföldi magyar autonómiát is. (Formálisan 1968-ban fejeződött be a folyamat - amint arról korábban is írtunk.)
Bottoni szerint 1959-ben Moszkva kritikusabb hangot kezdett megütni a román nemzeti törekvésekkel szemben. Ebben a kolozsvári magyar egyetem felszámolása, a Babes és a Bolyai egyetemek kényszerű összevonása is szerepet játszott, de a másik tényező "...valószínűleg az 1958. október 26-ai román-magyar 'barátságos' labdarúgómeccs alatt Bukarestben kitört botrány" lehetett. Bottoni idézi a brit külügyminisztérium jelentését, miszerint Hruscsov, a Szovjetunió első embere "1959. március 7-én Lipcsében elmondott beszédében elítélte ugyan a területi revizionizmust, de Erdélyt megemlítette, mint olyan területet, ahol 'sok magyar és román él'." Mindez jelzi, hogy a román nemzeti törekvések már Hruscsov számára is aggasztóak voltak.
Magyar és román megtorlások után jött az 1958-as meccs
A levert 1956-os forradalom után nemcsak Magyarországon, hanem Romániában is megkezdődött a megtorlás. A romániai büntetőeljárások arányaiban jobban érintették az erdélyi magyarokat, mint a románokat.
Az 1958-as bukaresti focimeccset ebben a nyomott hangulatban rendezték meg. Fodor János szintén erre a találkozóra hívja fel a figyelmet a Román-magyar kapcsolatok a kommunizmus időszakában című munkájában: "...még érzékenyebbé tette a helyzetet az ősszel megrendezett barátságos labdarúgó mérkőzés a román és a magyar ifjúsági, valamint felnőtt válogatott között. A játék közben és végén rendbontások történtek, az atrocitások elszenvedői magyar szurkolók, illetve játékosok voltak. Mivel az év folyamán Romániában járt budapesti Honvéd labdarúgó csapata, valamint a két vízilabda válogatott mérkőzésén is hasonló összetűzésekre került sor, ezért Keleti Ferenc bukaresti magyar nagykövet jelentésében nem tanácsolta a hasonló sportrendezvények megrendezését a két ország között."
Százezer néző 1958-ban, Bukarestben
Nézzük, hogy minderről miként számolt be a korabeli sportlap! A Népsport 1958. október 27-ei, címoldalas cikke szerint a magyarok "nagy küzdelemben" győztek 2:1-re Románia ellen (a mérkőzés jegyzőkönyve itt látható). A bukaresti Augusztus 23 Stadionban rendezett mérkőzésnek már a helyszíne is a román nemzeti törekvések újjáéledésének jelképe volt. Augusztus 23-a ugyanis nem kommunista ünnepnap, hanem a királyi Románia második világháborús kiugrásának a napja.
E stadionban gyűlt össze százezer néző. A meccs előtt Baróti Lajos szövetségi kapitány felhívta a figyelmet arra, hogy "kemény küzdelemre van kilátás". Mindez nem volt megalapozatlan aggodalom: "Magyar idő szerint 2 óra előtt vonultak ki a csapatok, de a román nézők már délelőtt tíz óta özönlöttek a stadionba." Az érzelmek már az ifjúsági válogatottak meccsén előtörtek, amikor kiállítottak egy román játékost, mert sértegette a játékvezetőt.
A nagyválogatottak mérkőzése így már eleve felfokozott hangulatban indult: "Az első percekben igen kemény küzdelem alakul ki, többször szabálytalan belemenések miatt a játékvezetőnek meg kellett állítania a játékot. Főleg Macri, a románok balhátvédje szabálytalankodik sokat" - írta a magyar tudósító. Az indulatok a második félidőben szabadultak el, az 53. percben a szovjet Elmar Saar játékvezető magához kérte a két csapatkapitányt, és figyelmeztette őket a tiszta játékra.
Budai felszakítja a román kapus fejbőrét, kiállítják a román góllövőt
Még ugyanabban a percben a magyar válogatott csatára, Budai egy vetődésnél megrúgta Tomát, a román kapust, akinek felszakadt a fejbőre. Ezután a kapus átkötött homlokkal védett tovább. Ekkor még mindig a románok vezettek egy góllal, amelyet az első félidőben szereztek.
A 67. percben az egyetlen román gól szerzője, Dinulescu sípszó után lőtte a hálóba a labdát, a játékvezető ezért figyelmeztette. Válaszul Dinulescu mondott neki valamit, mire Saar leküldte a játékost a pályáról. Dinulescu azonban nem akart lemenni, ami óriási füttykoncerthez vezetett, a Népsport szerint percekig állt a játék. A magyar csapat ekkor a partvonal mellé vonult, és várta, hogy mikor folytatódik a mérkőzés. Utóbb Saar játékvezető elmondta: "Dinulescut azért kellett kiállítanom, mert amikor figyelmeztettem, hogy fütty után Sipost ellökve a hálóba rúgta a labdát, minősíthetetlen, sportemberhez nem méltó hangot használt velem szemben."
Főszerepben a játékvezető
A kiállítás után megváltozott a játék képe, és a magyarok két gólt szerezve megnyerték a mérkőzést. A Népsport szerint ugyan "a játékvezető a szabadrúgásokkal rendszerint a román csapatot sújtotta", és voltak "kifogásolható döntései", ám "ezek mindkét csapatot egyformán sújtották. Így tárgyilagossága vitathatatlan." Augustin Botescu, a román válogatott edzője a meccs után azt mondta: "A játékvezető több hibát vétett, de pártatlanul bíráskodott."
Másnap, október 28-án a Népsport így jellemezte a bukaresti lelátó hangulatát, utalva a Dinulescu kiállítása utáni közjátékra: "Kétségtelen forró, izzó volt a légkör, s a 'viharszünet' alatt is olyan jeleneteknek lehettünk tanúi, amelyek egyáltalán nem méltóak egy ilyen baráti találkozóhoz. A fanatikus szurkolók egy része szinte arénává változtatta a pályát, a nemes vetélkedések színterét. Egy embernek, Elmar Saar szovjet játékvezetőnek köszönhető, hogy a mérkőzés mégis simán véget ért. A játékvezető nem veszítette el a lélekjelenlétét, igyekezett a szabályok szellemében bíráskodni." (A tudósításból nem derül ki, hogy a bíró nem orosz vagy ukrán volt, hanem a két világháború között független Észtország labdarúgó szövetségi kapitánya, aki aktív játékosként többször is tagja volt észt bajnokcsapatoknak futballban és jégkorongban.)
Belgrád, 1972: harminc helyen ropogott a tűz
A 46 éves mosolyszünet közben a legkiélezettebb helyzet 1972-ben következett be. Ekkor a budapesti és bukaresti - szintén felfokozott hangulatú - meccsek után sem született döntés az Eb-selejtezőben a továbbjutásról. A bukaresti meccsen a közönség egy része a magyar himnuszt énekelte, válaszul a román hangorkán igencsak félelmetes volt. A harmadik, mindent eldöntő meccset május közepén semleges helyszínen, Belgrádban rendezték meg. Itt dőlt el, hogy végül a magyarok kerültek be Európa négy legjobb csapata közé (a mérkőzés jegyzőkönyve itt látható).
A pályán a szó legszorosabb értelmében is küzdő játékosok rendkívül idegesek voltak. Kű Lajos például - akinek már a beállítása eleve kérdéses volt a csapatba - úgy csapott össze Deleanuval, hogy a magyar játékost vérző fejjel kellett levezetni a pályáról. Ennek ellenére úgy kiabált Illovszky szövetségi kapitánynak, hogy a nézőtérre is felhallatszott: "Ne, Rudi bácsi... könyörgöm, ne cseréljen le! Az égvilágon semmi bajom, engedjen vissza!" Kű vissza is állhatott.
A magyarok a meccs hajrájában megszerezték a döntőnek bizonyult gólt, és ekkor aztán elszabadultak az indulatok. A román kapus, Raducanu hasba rúgta a kapura törő Benét, a jelenetet a Népsport napokkal később így elevenítette fel: "A kapus szemmel láthatóan nem a labdára, hanem Benére koncentrált. Félelmetes látványt nyújtott, amikor elérte. Bene felemelkedett a levegőbe, egészen fantasztikus csavarral megfordult a levegőben, és fejjel érkezett a fűre. Szinte alig lehetett hinni, hogy fel tud állni."
A Népsport 1972. május 19-ei összefoglalója szerint "nehéz visszaadni, mi minden történt a belgrádi Partizan Stadionban az után, hogy a játékvezető hármas sípszava a mérkőzés végét jelezte. Az újságíró szókincse szegényes ahhoz, hogy az emberi érzelmek végtelen határait bebarangolva, csak hozzávetőlegesen is érzékeltesse a két tábor hangulatát. A román szurkolók egy része nem bírt keserűségével és csalódottságával; tüzet rakott az ülőhelyek farácsaiból. Vagy harminc helyen lángolt, ropogott a kiszáradt fa".
Bukarest, 1981: minden be volt dobva
1981-ben a világbajnoki szereplés volt a tét, amikor Mészöly Kálmán - a selejtezőket végül sikeresen záró - csapata szerepelt Bukarestben. A hangulat ekkor sem volt túl barátságos. A Népsport szeptember 24-ei tudósítása így hangzott: "Amit a nemzetközi szinten elismert közönségszervezés és nyugodtan mondhatjuk, a korszerű technika is tud, az itt, ezen a mérkőzésen 'be volt dobva'! Már az előmérkőzés alatt, az úttörők összecsapásán bömböltek az erre a célra megerősített hangszórók, közismert román népdalokat és sportindulókat játszva hangolták a közönséget, és a lelátókat már akkor zsúfolásig megtöltő közönség hálásan reagált."
A csapatok szakvezetői ezért úgy döntöttek, hogy "a játékosok a pályán melegítsenek, szokják a hangzavart, a biztatást, és a maroknyi magyar csoport ellenszurkolását. Mert ők sem hagyták magukat, zászlóikat lobogtatva éltették külön-külön, név szerint is pályára lépő játékosainkat." Mészöly a Népsportnak így nyilatkozott szeptember 25-én, a sikerrel felérő döntetlen után: "A légkör félelmetes volt, de a fiúk jól bírták idegekkel, bátran, óriási akarattal küzdöttek, a legnehezebb pillanatokban is helyén volt a szívük."
1998: kővel dobták meg a román buszt Budapesten
A rendszerváltás után a két válogatott egy darabig megint nem játszott egymással, és csak nemzetközi selejtezőkben találkoztak. Budapesten többször kifütyülték a román válogatottat, de a mélypontot talán az 1998-as pesti meccs után érték el a magyar szurkolók. Az október 14-én rendezett Eb-selejtezőt követően kövekkel dobáltak meg a románok buszát. A jármű ablakai betörtek.
Ezután a bukaresti 1999-es visszavágó is feszült - egyes szemtanúk szerint félelemkeltő - hangulatban zajlott. A román-magyar válogatott- és klubmeccseken azóta is folyamatosan téma a két ország sajtója számára, hogy milyen - a másik országot sértő - transzparensekkel, feliratokkal jelennek meg a szurkolók, és milyen rigmusokat skandálnak a lelátón.
A magyar és a román labdarúgó-válogatottak 2013. március 22-én zárt kapus meccset játszanak. A döntés oka jól ismert, a tavalyi magyar-izraeli barátságos mérkőzésen történt rasszista bekiabálások miatt a nemzetközi szövetség Magyarországot rendkívül szigorú büntetéssel sújtotta a - továbbjutás szempontjából akár döntő fontosságúnak is nevezhető - világbajnoki selejtezőn. (cikk: origo.hu)
