Tisztelt Szurkolótársak ! Ukrajnából érkezett egy felkérés "EUROFAN-2013" -nevezetű szurkolói tornára
32 ország szurkolói fog részt venni rajta és megkerestek minket üzenetben.


Ukrajnában Június 20.-tól kezdve 3 napos szurkolói torna lesz .
Közel lesz Lviv városához.,ez lesz a 7. ilyen alkalom most eddigieknél színvonalasabb jobb szurkolói tornát szeretnének .

A Labdarúgó torna 2013.jún.21-től 23.-ig fog tartani

20.-án verseny lebonyolítás megbeszélése és egy nyitóbuli lesz.

Verseny mottója :
Szerezz új barátokat és érezd jól magad a szurkolói közegben.
"Játssz egy kicsit és utána igyál sok sört a barátokkal."

Nevezési feltétel :
- Tilos profi illetve fél-profi játékosnak/szurkolónak részt vennie a mérkőzéseken.
- Nevezési díj is van 200 $ vagy 150 € .

Mérkőzés lebonyolítása : 11 fő/csapat
32 csapatot várnak és lesz 8 kvalifikációs csoport.
első két csapat megy tovább mindegyik csoportból.

- Kvalifikációs csoportok játékideje 40 perc (2x20 perc)
- Nyolcad és Negyeddöntők játékideje 50 perc (2x25 perc)
- Elődöntőben és a Döntőben játékidő 60 perc (2x30 perc)
- Minden mérkőzés előtt lesz Klub induló vagy nemzeti himnusz attól függ kérés alapján fog működni.
- Lesznek DJ-k is a jobb hangulat érdekében és kommentátorok is hangulat is adott.
- Természetesen

Szállás :
- Ha szállodákban akarnak megszállni akár 50%-os kedvezményt is adnak minden tag számára .
- Általában minden fő/éjszaka hotelben 40-60 euró ,de a kedvezmény miatt jelentős megtakarítás lehet .
- Hotelen kívül is meg lehet oldani természetesen a szállást .

Egyéb információ :
- Minden csapathoz várnak megfelelő nyelvtudással rendelkező kísérőket és esetleg jól tájékozódó embert. (Hotel,Szállás,esetleg beszélgetés-közös nyelv megértése miatt stb..)

-32 ország ,vagy csapat szurkolói vesznek részt eddig :
( Németország, Olaszország, Hollandia, Belgium, Svédország, Wales, Írország, Szlovákia, Horvátország, Észak-Írország, Szlovénia, Dánia, Szerbia, Bulgária, Lengyelország stb... )

-Versenyen mindeki kap egy emléktárgyat és valami meglepetést az első három csapat.

-Szeretnénk meghívni a magyar rajongókat "EUROFAN-2013" eseményre kérjük osszák meg és ha vannak komolyabb szándék a részvételre szeretnénk ha felvenné velünk a kapcsolatot.

Üdvözlettel !
Slavik
e-mail : novytskyi@gmail.com
weboldal : http://gokarpaty.org

Fordítás : Hungarian Ultras

Ha érdekelne komolyan titeket tudok ajánlani egy Kárpátaljai magyar barátunkat aki tud oroszul,ukránul is segítene a tájékozódásban Szóljon akit érdekel komolyabban ez a fociesemény !.


A súlyos szabálytalanságok, megdöbbentő jelenetek és véres sérülések sem voltak ritkák a magyar-román focimeccseken. A legdurvábbnak talán az 1958-as mérkőzés számít, utána a nagyválogatottak 46 évig nem játszottak barátságos találkozón egymással. A két ország viharos futballtörténelmére sokszor a politika is rossz hatással volt.



A sporttörténeti adatok áttekintésekor furcsa kép bontakozik ki előttünk: magyar és román válogatottak viszonylag ritkán játszottak barátságos mérkőzéseket a második világháború után. Ha pedig Ceausescu román pártfőtitkár és államfő hivatali idejét nézzük, akkor 1965-1989 között csak "kötelező jelleggel" csapott össze - időnként a szó legszorosabb értelmében - a két ország válogatottja.

Trianon után egy évtizedig nem játszottak a nagyválogatottak.

Trianon után több mint tíz évig, 1931-ig nem játszott egymással a két válogatott, de hiányoznak a meccsek Észak-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása idejéből is, 1940 augusztusától 1944 végéig.

A magyarfutball.hu szerint Ceausescu idején egyetlen olyan meccs akad, amelyet nem nemzetközi selejtező keretében rendeztek meg. Egy 1980. januári, idényen kívüli nem hivatalos találkozón az Ebedlivel, Szokolaival és Tepsziccsel felálló FTC döntetlenezett a román válogatottal. A két csapat Dél-Amerikában játszott egymással, távol a hazai szurkolótáboroktól. Feltehetően a rendszerváltás után - és az 1990. márciusi marosvásárhelyi atrocitásokat követően - sem erőltették a két ország közötti mérkőzéseket a sportvezetők.

Az 1958-as meccs után 46 éves szünet következett

Az, hogy Romániával alig játszott a magyar válogatott (23 találkozó 1931 óta), miközben nyugati szomszédunkkal, Ausztriával világrekord-közeli (136) az egymással vívott meccsek száma, nem véletlen. A legfontosabb ebből a szempontból egy 1958-as bukaresti "barátságos" találkozó volt. Ez után Románia és Magyarország hivatalosan - tehát nem olimpiai vagy klubcsapatok szerepeltetésével - barátságos mérkőzést csak 2004-ben, azaz 46 év múlva játszott egymással.

Az 58-as meccsről Stefano Bottoni történész is említést tesz a Sztálin a székelyeknél című, a romániai magyar autonómiáról szóló könyvében. Bottoni kiemeli, hogy a szovjet diplomácia figyelmét is felkeltette az eset. A bukaresti mérkőzésen kint volt ugyanis a szovjet nagykövet, így szemtanúja lett az ott kitört botránynak. Romániában ekkoriban kezdődött a "nemzeti kommunizmus" építése, ekkor számolták fel gyakorlatilag a székelyföldi magyar autonómiát is. (Formálisan 1968-ban fejeződött be a folyamat - amint arról korábban is írtunk.)

Bottoni szerint 1959-ben Moszkva kritikusabb hangot kezdett megütni a román nemzeti törekvésekkel szemben. Ebben a kolozsvári magyar egyetem felszámolása, a Babes és a Bolyai egyetemek kényszerű összevonása is szerepet játszott, de a másik tényező "...valószínűleg az 1958. október 26-ai román-magyar 'barátságos' labdarúgómeccs alatt Bukarestben kitört botrány" lehetett. Bottoni idézi a brit külügyminisztérium jelentését, miszerint Hruscsov, a Szovjetunió első embere "1959. március 7-én Lipcsében elmondott beszédében elítélte ugyan a területi revizionizmust, de Erdélyt megemlítette, mint olyan területet, ahol 'sok magyar és román él'." Mindez jelzi, hogy a román nemzeti törekvések már Hruscsov számára is aggasztóak voltak.

Magyar és román megtorlások után jött az 1958-as meccs

A levert 1956-os forradalom után nemcsak Magyarországon, hanem Romániában is megkezdődött a megtorlás. A romániai büntetőeljárások arányaiban jobban érintették az erdélyi magyarokat, mint a románokat.

Az 1958-as bukaresti focimeccset ebben a nyomott hangulatban rendezték meg. Fodor János szintén erre a találkozóra hívja fel a figyelmet a Román-magyar kapcsolatok a kommunizmus időszakában című munkájában: "...még érzékenyebbé tette a helyzetet az ősszel megrendezett barátságos labdarúgó mérkőzés a román és a magyar ifjúsági, valamint felnőtt válogatott között. A játék közben és végén rendbontások történtek, az atrocitások elszenvedői magyar szurkolók, illetve játékosok voltak. Mivel az év folyamán Romániában járt budapesti Honvéd labdarúgó csapata, valamint a két vízilabda válogatott mérkőzésén is hasonló összetűzésekre került sor, ezért Keleti Ferenc bukaresti magyar nagykövet jelentésében nem tanácsolta a hasonló sportrendezvények megrendezését a két ország között."

Százezer néző 1958-ban, Bukarestben

Nézzük, hogy minderről miként számolt be a korabeli sportlap! A Népsport 1958. október 27-ei, címoldalas cikke szerint a magyarok "nagy küzdelemben" győztek 2:1-re Románia ellen (a mérkőzés jegyzőkönyve itt látható). A bukaresti Augusztus 23 Stadionban rendezett mérkőzésnek már a helyszíne is a román nemzeti törekvések újjáéledésének jelképe volt. Augusztus 23-a ugyanis nem kommunista ünnepnap, hanem a királyi Románia második világháborús kiugrásának a napja.

E stadionban gyűlt össze százezer néző. A meccs előtt Baróti Lajos szövetségi kapitány felhívta a figyelmet arra, hogy "kemény küzdelemre van kilátás". Mindez nem volt megalapozatlan aggodalom: "Magyar idő szerint 2 óra előtt vonultak ki a csapatok, de a román nézők már délelőtt tíz óta özönlöttek a stadionba." Az érzelmek már az ifjúsági válogatottak meccsén előtörtek, amikor kiállítottak egy román játékost, mert sértegette a játékvezetőt.

A nagyválogatottak mérkőzése így már eleve felfokozott hangulatban indult: "Az első percekben igen kemény küzdelem alakul ki, többször szabálytalan belemenések miatt a játékvezetőnek meg kellett állítania a játékot. Főleg Macri, a románok balhátvédje szabálytalankodik sokat" - írta a magyar tudósító. Az indulatok a második félidőben szabadultak el, az 53. percben a szovjet Elmar Saar játékvezető magához kérte a két csapatkapitányt, és figyelmeztette őket a tiszta játékra.

Budai felszakítja a román kapus fejbőrét, kiállítják a román góllövőt

Még ugyanabban a percben a magyar válogatott csatára, Budai egy vetődésnél megrúgta Tomát, a román kapust, akinek felszakadt a fejbőre. Ezután a kapus átkötött homlokkal védett tovább. Ekkor még mindig a románok vezettek egy góllal, amelyet az első félidőben szereztek.

A 67. percben az egyetlen román gól szerzője, Dinulescu sípszó után lőtte a hálóba a labdát, a játékvezető ezért figyelmeztette. Válaszul Dinulescu mondott neki valamit, mire Saar leküldte a játékost a pályáról. Dinulescu azonban nem akart lemenni, ami óriási füttykoncerthez vezetett, a Népsport szerint percekig állt a játék. A magyar csapat ekkor a partvonal mellé vonult, és várta, hogy mikor folytatódik a mérkőzés. Utóbb Saar játékvezető elmondta: "Dinulescut azért kellett kiállítanom, mert amikor figyelmeztettem, hogy fütty után Sipost ellökve a hálóba rúgta a labdát, minősíthetetlen, sportemberhez nem méltó hangot használt velem szemben."

Főszerepben a játékvezető

A kiállítás után megváltozott a játék képe, és a magyarok két gólt szerezve megnyerték a mérkőzést. A Népsport szerint ugyan "a játékvezető a szabadrúgásokkal rendszerint a román csapatot sújtotta", és voltak "kifogásolható döntései", ám "ezek mindkét csapatot egyformán sújtották. Így tárgyilagossága vitathatatlan." Augustin Botescu, a román válogatott edzője a meccs után azt mondta: "A játékvezető több hibát vétett, de pártatlanul bíráskodott."

Másnap, október 28-án a Népsport így jellemezte a bukaresti lelátó hangulatát, utalva a Dinulescu kiállítása utáni közjátékra: "Kétségtelen forró, izzó volt a légkör, s a 'viharszünet' alatt is olyan jeleneteknek lehettünk tanúi, amelyek egyáltalán nem méltóak egy ilyen baráti találkozóhoz. A fanatikus szurkolók egy része szinte arénává változtatta a pályát, a nemes vetélkedések színterét. Egy embernek, Elmar Saar szovjet játékvezetőnek köszönhető, hogy a mérkőzés mégis simán véget ért. A játékvezető nem veszítette el a lélekjelenlétét, igyekezett a szabályok szellemében bíráskodni." (A tudósításból nem derül ki, hogy a bíró nem orosz vagy ukrán volt, hanem a két világháború között független Észtország labdarúgó szövetségi kapitánya, aki aktív játékosként többször is tagja volt észt bajnokcsapatoknak futballban és jégkorongban.)

Belgrád, 1972: harminc helyen ropogott a tűz

A 46 éves mosolyszünet közben a legkiélezettebb helyzet 1972-ben következett be. Ekkor a budapesti és bukaresti - szintén felfokozott hangulatú - meccsek után sem született döntés az Eb-selejtezőben a továbbjutásról. A bukaresti meccsen a közönség egy része a magyar himnuszt énekelte, válaszul a román hangorkán igencsak félelmetes volt. A harmadik, mindent eldöntő meccset május közepén semleges helyszínen, Belgrádban rendezték meg. Itt dőlt el, hogy végül a magyarok kerültek be Európa négy legjobb csapata közé (a mérkőzés jegyzőkönyve itt látható).

A pályán a szó legszorosabb értelmében is küzdő játékosok rendkívül idegesek voltak. Kű Lajos például - akinek már a beállítása eleve kérdéses volt a csapatba - úgy csapott össze Deleanuval, hogy a magyar játékost vérző fejjel kellett levezetni a pályáról. Ennek ellenére úgy kiabált Illovszky szövetségi kapitánynak, hogy a nézőtérre is felhallatszott: "Ne, Rudi bácsi... könyörgöm, ne cseréljen le! Az égvilágon semmi bajom, engedjen vissza!" Kű vissza is állhatott.

A magyarok a meccs hajrájában megszerezték a döntőnek bizonyult gólt, és ekkor aztán elszabadultak az indulatok. A román kapus, Raducanu hasba rúgta a kapura törő Benét, a jelenetet a Népsport napokkal később így elevenítette fel: "A kapus szemmel láthatóan nem a labdára, hanem Benére koncentrált. Félelmetes látványt nyújtott, amikor elérte. Bene felemelkedett a levegőbe, egészen fantasztikus csavarral megfordult a levegőben, és fejjel érkezett a fűre. Szinte alig lehetett hinni, hogy fel tud állni."

A Népsport 1972. május 19-ei összefoglalója szerint "nehéz visszaadni, mi minden történt a belgrádi Partizan Stadionban az után, hogy a játékvezető hármas sípszava a mérkőzés végét jelezte. Az újságíró szókincse szegényes ahhoz, hogy az emberi érzelmek végtelen határait bebarangolva, csak hozzávetőlegesen is érzékeltesse a két tábor hangulatát. A román szurkolók egy része nem bírt keserűségével és csalódottságával; tüzet rakott az ülőhelyek farácsaiból. Vagy harminc helyen lángolt, ropogott a kiszáradt fa".

Bukarest, 1981: minden be volt dobva

1981-ben a világbajnoki szereplés volt a tét, amikor Mészöly Kálmán - a selejtezőket végül sikeresen záró - csapata szerepelt Bukarestben. A hangulat ekkor sem volt túl barátságos. A Népsport szeptember 24-ei tudósítása így hangzott: "Amit a nemzetközi szinten elismert közönségszervezés és nyugodtan mondhatjuk, a korszerű technika is tud, az itt, ezen a mérkőzésen 'be volt dobva'! Már az előmérkőzés alatt, az úttörők összecsapásán bömböltek az erre a célra megerősített hangszórók, közismert román népdalokat és sportindulókat játszva hangolták a közönséget, és a lelátókat már akkor zsúfolásig megtöltő közönség hálásan reagált."

A csapatok szakvezetői ezért úgy döntöttek, hogy "a játékosok a pályán melegítsenek, szokják a hangzavart, a biztatást, és a maroknyi magyar csoport ellenszurkolását. Mert ők sem hagyták magukat, zászlóikat lobogtatva éltették külön-külön, név szerint is pályára lépő játékosainkat." Mészöly a Népsportnak így nyilatkozott szeptember 25-én, a sikerrel felérő döntetlen után: "A légkör félelmetes volt, de a fiúk jól bírták idegekkel, bátran, óriási akarattal küzdöttek, a legnehezebb pillanatokban is helyén volt a szívük."

1998: kővel dobták meg a román buszt Budapesten

A rendszerváltás után a két válogatott egy darabig megint nem játszott egymással, és csak nemzetközi selejtezőkben találkoztak. Budapesten többször kifütyülték a román válogatottat, de a mélypontot talán az 1998-as pesti meccs után érték el a magyar szurkolók. Az október 14-én rendezett Eb-selejtezőt követően kövekkel dobáltak meg a románok buszát. A jármű ablakai betörtek.

Ezután a bukaresti 1999-es visszavágó is feszült - egyes szemtanúk szerint félelemkeltő - hangulatban zajlott. A román-magyar válogatott- és klubmeccseken azóta is folyamatosan téma a két ország sajtója számára, hogy milyen - a másik országot sértő - transzparensekkel, feliratokkal jelennek meg a szurkolók, és milyen rigmusokat skandálnak a lelátón.

A magyar és a román labdarúgó-válogatottak 2013. március 22-én zárt kapus meccset játszanak. A döntés oka jól ismert, a tavalyi magyar-izraeli barátságos mérkőzésen történt rasszista bekiabálások miatt a nemzetközi szövetség Magyarországot rendkívül szigorú büntetéssel sújtotta a - továbbjutás szempontjából akár döntő fontosságúnak is nevezhető - világbajnoki selejtezőn. (cikk: origo.hu)




Ultras Debrecen 1994 :
2013 tavaszának első hazai tétmeccsén a pécsi riválisainkat fogadtuk. Gondolom most sokan meglepődnek, hogy miért riválisként aposztrofáljuk a Mecsek aljai srácokat, hiszen a két tábor régen baráti, de legalább semleges viszonyban volt egymással. Aki jelen volt a 2004/2005-ös évad utolsó hazai meccsén az még emlékezhet arra is, hogy a MA drapi a B-közép előtt volt kirakva, és, hogy a pécsi szurkolókat és játékosokat mekkora szeretett fogadta. Erről a PMFC játékosai nyilatkoztak is a Nemzeti Sportnak. Aztán rá két évre sajnos a Pécs kiesett és a két tábor nem találkozott egymással, így a kapcsolat tulajdonképpen 1-2 ember kontaktjától eltekintve megszakadt.

2011 nyarán visszajutott az első ligába a Baranyai csapat, és a sors úgy hozta, hogy mi vizitáltunk először náluk. Meglepetésünkre bejelentkeztek a hazaiak, hogy egy ustawkára invitálják huligánjainkat. Kicsit meglepődtünk ezen, hiszen nem volt olyan a viszony korábban és elvileg egy semleges brigáddal nem verekszik az ember. Így kellő motiváció hiányában, és a nagy távolság miatt a randevú elmaradt. Különösebb készülődés így nem előzte meg a mérkőzést, de így is útnak indult egy busznyi ultra. A stadionnál még abban a tudatban voltunk, hogy a vendégszektor ott van, mint régen, ezért a busz oda vette az irányt. Mikor embereink leszálltak, már negatív hangok fogadták őket, de ekkor még senki nem foglalkozott vele komolyabban, majd a rendőrök átvitték a társaságunkat a túloldalra. A meccs rendben lement majd következett a játékosokkal való pacsizás. Igen ám, de eközben a szektorunkba bejutott két pécsi fiatal civilben, és lekötötték az FF egyik kisebb zászlóját, majd angolosan távoztak. Mire mi észleltük a hiányzó zászlót, már utcákkal lejjebb jártak a srácok. Szerencsére embereink jól választották meg a keresés irányát, így hamar megtalálták őket, majd néhány pofon keretében visszaszerezték a drapit. Az eset tüske maradt bennünk, így negatív élményekkel távoztunk a városból.

Aztán jött a tavalyi év és jött a bajnokavató ünnepség szintén a Pécs ellen. A meccs utáni berohanásnál néhány fiatal, amolyan szemet-szemért alapon behúzta a pécsiek Mecsek Alja drapiját, majd volt egy rövid ütésváltás is a pályán. Mire az idősebb tagjaink odaértek már csak az eszmecsere ment rendezői felügyelet alatt. Ezek után már biztosra vehettük, hogy a régi időszak lezárult, és egy új korszak veszi kezdetét a két tábor kapcsolatában.

Így is lett, hiszen a következő szezon elején Pécsre szólított minket a kötelesség, és mi mentünk is. Bár komolyabban nem készültünk semmire a nyaralások miatt, de így is útra keltünk kb. 40-en. A meccs előtt teljesen véletlenül bekeveredtünk abba az utcába, ahol a hazaiak kocsmája volt, de egy kisebb dobálózáson túl semmi nem történt, mert mi tovább haladtunk a vendég szektor irányába. A meccsen a baranyaiak többször megtaláltak minket, amikre igazán csak a második félidőben kezdtünk el csak reagálgatni. Akkor már úgy voltunk vele, hogy legyen valami. Ennek következménye a verbális kontakt a mellettünk elhelyezkedő idősebb pécsiekkel. A meccs után már semmi érdemleges nem történt, rendőri felügyelet mellett hagytuk el Pécset.

Ezután következett a Magyar Kupa, ahol a Szentlőrinc csapatát kaptuk. Miután megnéztük hová is esik ez a település (Pécs mellett 20km) egyből tudtuk, hogy várni fognak minket. Ennek megfelelően már úgy is készültünk, és egy busszal kb 35-en indultunk el hajnalban. A meccsen semmi nem történt, hiába vártuk, hogy megjelenjenek és számon kérjenek minket, ez nem jött össze. Már hazafelé tartottunk, mikor szóltak, hogy 25en vártak minket, de mivel sokan voltunk (35), így nem próbálták meg, és miért nem szóltunk, hogy jövünk. Ehhez két dolgot fűznénk hozzá. Biztosra vesszük, hogy ha 10 emberünk megy el, akkor rápróbálnak a biztos siker reményében. És, hogy miért nem szóltunk? Szólni kell? Nekünk kell revansot venni? Nem.

És végül jöjjön a legutolsó, tegnapi meccs. Már egész héten ment a találgatás, hogy jönnek-e, nem, ha igen hogy stb. Meg is történt a kapcsolatfelvétel, de soha nem adtak komoly választ, csak tereltek jobbra-balra. Ennek ellenére összegyűlt 70 ultra és huligán aki várta a pécsi mobot. A telefonban soha nem mondták meg hogy hol járnak, így csak találgatni tudtunk, hogy merről jöhetnek. Szerencsére mielőtt elindultunk a stadionhoz jött egy info, hogy két kisbusszal vannak Ebesnél. Megörült a társaság, így nem is mentünk be kezdésre, hanem kint vártuk őket a Sportcsarnok előtt, rendőri felügyelet nélkül. Meg is jöttek a srácok, de sajnos nem álltak meg, hanem gyorsan bementek a vendégszektorhoz. Mi utánuk, a legutolsó kordonig eljutottunk, de ott már kutyás rendőrök voltak, és megjött az erősítés is, így csak néhány rigmusra futotta, mindenféle ellen reakció nélkül. Egyértelmű, hogy késni akartak, és elkerülni a fogadóbizottságot, amivel nem is lenne gond, csak akkor nem kell kondásozni, szar Debrecenezni stb. Ha rivalizálni akarnak akkor semmi gond, de vegyék figyelembe, hogy ez egy kétmeccses felvonás, és mi meg fogjuk oldani Pécsen is ha kell, ahogy megoldottuk már Egerszegen és Győrben is.

A mérkőzésen már semmi érdekes nem történt, a két tábor nem foglalkozott egymással.



Szombat :
Az Sashalom-FFC mérkőzésre kilátogattak az újpestiek ,angyalföldi sportlétesítményhez a balhé miatt érkező támadók alighanem a holnapi élvonalbeli rangadóra hangoltak, soraikban lengyel „kollégákat”, Legia-fanatikusokat is felvonultattak.
A balhénak az vetett véget viszonylag gyorsan, hogy három szirénázó rendőrautó a helyszínre érkezett. A támadók elmenekültek. A sérült személynek alighanem eltört az orra, legalábbis vérző arcából erre következtetett a mérkőzés ellenőre.

"Amikor vége lett a mérkőzésnek a játékosaim elindultak a szurkolókhoz, hogy megköszönjék nekik a támogatást. Ekkor körülbelül húsz kapucnis Újpest-huligán támadott rájuk, valamint a szurkolóinkra. Nagy verekedés tört ki, ami szerencsére nem tartott sokáig, mert a rendőrök hamar a helyszínre értek. Ekkor a támadók elmenekültek. Sajnos egy embert annyira megvertek, hogy mentővel kórházba is kellett vinni. Sajnálatos, hogy ilyen megtörténhetett" - mondta Bitó Tibor, az FFC edzője.

Egy drapit szereztek :



Vasárnap a debi napja:


Újpest-szurkolók rámadtak a készenléti rendőrökre az Újpest Városkapu metrómegállónál. A drukkerek délután két óra körül a helyszínt biztosító rendőröket sörös üvegekkel, KRESZ-táblákkal dobálták meg. A nagy tömegben vonuló szurkolók az Árpád úton is balhéztak már, petárdákat dobálva meneteltek.

Munkatársunk beszámolója szerint a forgalom teljesen leállt a népligeti állomásnál, csak a felüljárón haladtak járművek. A metrófeljárót kordonokkal zárták le a rendőrök (nagyjából 150 fő), akik pajzzsal is igyekeztek védeni a metróból feljövőket. Körülbelül kétezer FTC-szimpatizáns várta lila „kollégáikat", a kordonokat rángatva. A vendégszurkolók megérkezésekor – ahogy várható volt – többek között petárdákkal, füstbombákkal és üvegekkel fogadták az újpestieket.



Kattints a képre nagyobb felbontás miatt .
Ferencvárosiakat meglátogatta a Dynamo Dresden , Baltyk Gdynia , Rapid Wien , Lazio






Egriek :

Videoton :
RBD beszámoló :
Vidi kitűnő, vendéglétszám közepes, RBD halvány

Eger-Videoton bajnoki, Vácon, 450 néző előtt... 2005. májusáig kell visszalapozni a történelemkönyvekben, ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy mikor voltak ilyen kevesen egy Videotonos bajnoki mérkőzésen. Sajnos Fehérvárról sem volt óriási invázió, közel 200-an váltottunk belépőt a vendégszektorba, ebből az ultrák létszáma elég alacsony volt. Az első félidőben egy 40 fős mag, szurkolgatott néha, mondhatni takaréklángon égve. Azért nem csoda, hogy nem az a mérkőzés hozza lázba leginkább a piros-kék fanatikust, főleg úgy, hogy már a 20. perc előtt eldőlt a 3 pont sorsa, onnantól kezdve csupán a gólkülönbség volt a kérdéses.

A második félidőben tudtuk "fokozni", Nikonak nem jött össze a gól, második kapufáját is elérte. Ami után viszont összejött Szekeres Adriánnak a 2. fejes gólja is, ekkor 3-0-ás vezetésünknél csak védők nevei kerültek fel az eredményjelzőre a gólszerzők közé. Aztán érkezett KisKokó, s a múlt heti arcátlanul nagy találata után most egy hálószaggató gurítással jelentkezett. Persze ez felveti a kérdést, hogy a partjelző munkáját milyen minőségben végezte el a mérkőzés elején... Mi néha eldalolásztunk, de ez a mérkőzés nem a csodás hangulatáról fog megmaradni az emlékekben, hanem arról, hogy simán, profi módon hoztuk le a kötelezőt, ahogy elvárható egy élcsapattól, egy kiesés ellen küzdő újonc ellen, semleges pályán.

Az egri ultrák is képviselték magukat, pár perccel a kezdés után értek be, lehettek kb. 40-en. A második félidőben egy üzenetet is kihúztak, ennek pontos szövegére és okára sem jöttünk rá. A mérkőzés végén pár - románokkal kapcsolatos - rigmust együtt énekeltünk.

Menni kell tovább, a következő fordulóban Szombathely következhet, várjuk a hasonló folytatást!

HAJRÁ VIDI! ÁLÉ RBD!