1998 után látogattak ismét Máltára a kalandozó diósgyőriek hogy a továbbjutás „zsákmányával” térjenek vissza diósgyőri várukba. Összetört malacperselyek, a hitelintézeteket elárasztó hitelkérelmek, családi nyaralások újratervezése jelezte, hogy a Diósgyőrt bizony a Földközi tenger közepén sem hagyják magára a szurkolók. Budapest, London, München, Milánó, Róma, Pisa, Bologna, Bukarest, Brüsszel, Sydney csak néhány város, amelyen az inváziós sereg áthaladt mielőtt elérte Málta partjait. Egy hét San Giljanban, Málta éjszakai életének központjában. Együtt a barátokkal és a Diósgyőrrel. Városnézés, fürdés a tengerben, közös esti bulik, továbbjutás, azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy életünk „nyaralása” volt. Az egy gólos sovány előny arra ösztönözte a majd 300 diósgyőri fanatikust, hogy a 12. emberre megint nagy feladat fog hárulni a visszavágó során. Szerencsére a meccs simábban alakult, mint reméltük és Barczi 66. percben szerzett góljánál éreztük, hogy a továbbjutás érik, mint a szőlő. A lefújást követően még hosszú percekig ünnepeltük a játékosokat majd irány vissza a szállásra ahol (Zacher Gábor szerint) kellően megünnepeltük a továbbjutást. Köszönjük Málta! Köszönjük Diósgyőr!
- Ultras Diósgyőr - 


Két nappal az után hogy hazaértünk Máltáról már kocsival robogtunk a román „autópályán” a Balkán keleti végei felé. A Birkirkara elleni továbbjutás és Lovech „közelsége” még több diósgyőrit vonzott a párosítás első felvonására. Az út során azt kaptuk amire számítottunk vagy talán egy kicsit többet is a kelleténél. Körforgalomban balról előző taxis, machetés benzinkutas, bedeszkázott panel ajtó, macskaköves főút és megannyi félreérthetetlen jel figyelmeztetett minket hogy ez bizony a Balkán. Utólag visszagondolva nem biztos, hogy a szálláson kellett volna spórolni és egy falu mellett az út szélén hálózsákban tölteni az estét a csillagos ég alatt. Jóval a meccs kezdete előtt értünk Lovechbe így bőven maradt időnk városnézésre és a folyadékpótlásra. Előzetesen a Todor Kirkov tér lett megbeszélve találkozópontnak a városban így ide futott be minden diósgyőri. A térről gyalog indultunk el az alig több mint egy kilométerre található stadionhoz. Harminc méter megtétele után azzal szembesültünk, hogy az alkohol és a nyári meleg úgy szedi az áldozatait, mint a nagy pestisjárvány az 1300-as évek derekán. A Google Map szerinti 15 perc helyett az út egy kicsit hosszabbra sikerült, de végül elértük a stadion bejáratát. A mérkőzésre kilátogató mintegy 1000 néző több mint fele volt diósgyőri így igazán sikerült hazai pályát varázsolnunk a játékosoknak. Szurkolásunkat az utolsó 10 percben lőtt két góllal hálálta meg a csapat. Rövid ünneplés a városban aztán elindultunk haza a 3 ponttal. Lovech kipipálva. - Ultras Diósgyőr -







"Say no to the supporters card !!!" 


"Failure, scandals, empty stadiums. Fans are not the ones to blame! It stinks like a fish. Cleansing" (ultras protesting against the leaders of MLSZ)
"Are you sure that we are the reason that families stay at home?"


Október elején elérkeztünk a tavaszi szezon egyik legnagyobb rangadójához. Diósgyőri oldalon szinte minden jegy elfogyott, ennek köszönhetően remek hangulatban telt a mérkőzés, ám az igazi nagy derbikhez méltó hangulat hiányzott. Ugyanis a Fradi szurkolók távolmaradtak ettől a mérkőzéstől is ezzel tiltakozván a szkenner és a szurkolói kártya ellen. A mérkőzésen csapatunk kiváló teljesítményt nyújtott, korán megszereztük a vezetést, ám hamar érkezett rá a válasz. A 60. percben Takács ismét megszerezte a vezetést, ezzel a góllal 2-1-re megnyertük a mérkőzést. Legutoljára hazai pályán 33 éve, 1981 december 2-án sikerült elvernünk a Fradit bajnoki mérkőzésen. (RL)  - Ultras Diósgyőr

Diósgyőr fans in romania

Munkát félbe nem hagyunk!
Adták ki a jelszót a diósgyőri csoportvezetők az idei román-magyar meccs tervezgetésekor. S utóbb nézve amennyire jól sikerült olyan nehézkesen indult. A tavalyi rossz szájíz után nem lángolt fel a tűz egyöntetűen mindenkiben a selejtező kör csoportbeosztásának sorsolásakor. Stadion is, utca is hiányérzetet okozott. Meg ugye a pénz. Európa liga és válogatott idegenben – ilyen közel egymáshoz – nem borsodi bukszának való.
Adott volt a tavalyi incidens az autópályán bukarestbe menet a lilákkal közösen, amikor a román autópálya rendőr volt szíves a mi igazoltatásunkkor ugyan ilyen célból leinteni a brassóiak két nagy busznyi falkáját, s még mielőtt a mieink kapcsoltak volna kik is azok, tálcán kínálta a ’szőrőstalpas’ kék koma a lehetőséget. Létszámfölényük ellenére a villámgyorsan buszaikból kipattogó lila és piros brigád úgy elrettentette őket, hogy padlógázzal menekültek a beszedendő pofonok elől. Huncut dolog ez az adrenalin, mert az akció közbeni két petárdadurranásról a mieinknek csak másodpercekkel később esett le, hogy az egy szem oláh rendőr idegességében két levegőbe lőtt élessel próbált rendet vágni.
Szóval a feladat adott volt, nem lehetett más cél csak Brassó, a munkát be kellett fejezni. Illő módon fel lett véve a kapcsolat a lilákkal, de valahogy a nagy tervezgetés-szervezgetés közben a közös, együttes fellépés mindkét fél részéről elsikkadt, a lilák nyílván más eszeltek ki. Maradt tehát a dió brigád (benne egy kispesti kakukktojás kolléga) brassói tanyázása az ott szintén szállást foglaló szegediekkel kiegészülve.
Az elgondolás szerint a mieinknek csütörtök este kellett indulnia, hogy másnap délben már szállását elfoglalva álljon neki Brassó bevételének. Erőgyűjtés kinek alvással, de leginkább kinek szesszel, majd este irány az óváros: kisebb brigádokban három felől, a három szállásról egyesülve, de a megfelelő jelzéseket kiadva, tudatva, hogy megjöttek a magyarok. Mikor már együtt vonult a teljes brigád nézték még a bocskoros orkok vagy 10-15-en egy távoli utcából a 80 fős brigádot. Hangulat emelkedőben: nyílván telefonálnak, összeállnak és indulhat a mókás matek Brassó történelmi falai között. Az idő azonban múlt, a tavalyi csalódottság érzése erősödött, a szesz fogyott – oláhok sehol. A város főterén mieink hangulatfokozó és figyelemfelhívó italozásba és hőbörgésbe kezdtek mire valóban megjelentek az oláhok: a kommandósok. Pont annyian, hogy matekórát megakadályozni két brigád között ne tudjanak, de elegen ahhoz, hogy érzékeny veszteség érje a mieinket a másnapi premier előtt az egyre inkább feleslegesnek tűnő hőbörgés miatt, mert a helyi erők csak nem jöttek.
Közben pedig a szegediek közül is befutottak néhányan.
Jobb belátás szerint kis csoportokban történt a visszaindulás a szállásokra, hátha akkor bátrabbak. Nem bátrabbak sunyibbak, aljasabbak, gerinctelenebbek. Amire futotta tőlük az nyolc fővel és karóval támadás a bokrok között vizelő magányos dióra, aki magát kiszabadítva menekült másik négy társa felé, s akik közül a leggyorsabban kapcsoló egynek rúgására és ütésére fejvesztve menekült mind a nyolc. Ennyi jutott péntekre, s a csalódottság csak fokozódott, mert a játékhoz két fél kellene.
Szombat reggel a viszonylag korai ébresztő után, de ahhoz képest rendesen késve indult 80 diósgyőri az oláhusok fővárosa felé. A szegediek leváltak egy székelyföldi kitérő erejéig.
Az égiek díjazták a kitartást és az elszántságot, mert a nagy késés és nem várt akadályok küldték a mieink elébe a terv B verzióját: ha nem megy az esti városi matek, akkor indulásakor kell buszai tövében agyhelyen csapni a büdös bocskorost. És igen! Pár száz méter után benzinkút és tankolás kellett következzen, és vagy száz méterre ott volt a két nagybuszuk, a gyülekezőhelyük, éppen szálltak (volna) fel. Buszból kitörés, roham eltorzul arcokkal tizennyolctól a negyvenesig. S a fogadtatás? Szamurájkardok, és a London feletti Luftwaffét megszégyentő kő, tégla és betontörmelék zápor zavart okozott. Zárkóztak a sorok. Folytatódó előrenyomulás puszta kézzel és folyamatos hajolgatással, kitéréssel – építési törmelékkupacok mellett parkoltak a tetvesek. Volt, aki székkel kacérkodott, de az otthoni javuló légkörben ez reflex már nem igazán volt meg, pedig indokolt lett volna, mert ezek az állatok nem ellenfelek, hanem ellenségek!
A közelükbe érve látták és érezték, hogy megállás nincs, hiába kő vagy kard, fejvesztett menekülésre adták magukat. Közben azért a kommandósok is befutottak, kőzáporban szorgosan töltögették a kétcsövű gumis mordályaikat, és brutális határozottsággal akadályozták meg, hogy véreik vére hulljon.
Az eredmény néhány sérülés, viszonylagos elégedettség (csak nem sikerült „felpofozni” a bocskoros csürhét), és…? Rendőri, kommandós dicséret! Szabatos angolsággal lettek a mienk megdicsérve, hogy kemények, ügyesek, de azért sietés van a meccsre bukarestbe, indulni kellene. Volt már ilyen egyszer nem is rég, odahaza, egy elhíresült, és felzúdulást keltő akció után, a stadionba beterelés közben…
Indulás után gyors telefon a korrektség jegyében (nehogy félreértés legyen, mint tavaly) a kispesti kontakt felé: a diókra ne várjon a Sepsiszentgyörgyben gyűlő magyar konvoj, nem tudnak csatlakozni, gyorsan és megerősített kommandós kísérettel nyomulnak a hágón át bukarest felé.
Hála a terepviszonyoknak (kevés és szűkös kijárat a Kárpát-medencéből magyarnak is, oláhnak is) a hátralévő 180 km úgy telt el, mintha a 90-es évek Magyarországa lett volna. Rendőri kíséretben, de állandó feszültséggel, satufékkel, kipattogással, feszüléssel, mindig valami apróbb akciócskával, matekocskával megfűszerezve. Fülig értek a szájak szesztől, matektól.
Majd nehezen, de következett az érkezés be bukarestbe a stadionhoz. Sok-sok pacsi puszi régi és újabb ismerősnek. Talán a tavalyinál picit normálisabb beléptetés, és a helyek elfoglalása. A repülő pirók, hanggránátok, a mutogatás és az emeleti móka kecsegtetett némi lehetőséggel a lenti sarokban is, de ezt a robotok kellő magyar támogatás hiányában sikerrel, és kellő határozottsággal akadályozták meg. A jóból már így is kijutott…
A meccs és a stadionbéli körítés a továbbiakban ismert mindenki számára, felvételek is vannak szép számmal.
Hazafelé már buszonként szétszakadva – ki be Székelyföldre, ki vissza Magyarországra – indultak a diósgyőriek elégedett mosollyal az arcukon: utca is, stadion is nagyon rendben volt a tavaly megszakadt szálak összevarrva, jó magyaros férfimunka elvégezve.
Hab a tortán, de a három nap tanúsága és eseményei alapján a rendőrök jóval korrektebbek, mint az itthoniak – pedig az „idegen megszállókkal” gyűlt meg a bajuk.
(tf) - Ultras Diósgyőr





Diósgyőri szurkolók a megyei meccsen 2015.05.24.
Borsodszirák - BÁNHORVÁTI

V. Magyar Szurkolói Küzdősport Gála 2015.05.30.
(5th fight tournament in Hungary.)

Kapcsolódó cikk 2013/2014 : http://hungaryultras.blogspot.hu/2014/06/best-of-diosgyor-20132014.html