Náluk az átlagnézőszám 4-5ezer elmondásuk szerint....


Albán Vörös-fekete Flotta Hála a világhálónak, percek alatt beszerezhető minden információ. Még olyan egzotikus tájakról is, mint Vlorë. Még könnyebb a helyzetünk, ha a helyi ultracsoport egyik vezetőjét is sikerül utolérnünk. Mire számíthatnak az Albániába utazó kispestiek? A jelek szerint barátságos fogadtatásra, mivel az „albán nagyon vendégszerető nép!”. Nos, ezzel így látatlanban talán sokan vitatkoznának, ám aki volt az Albánia-Magyarország válogatott mérkőzésen, az nagyjából-körülbelül alátámaszthatja véleményemet: az albánok alapvetően jó házigazdák. Természetesen nem sokáig kell őket provokálni, hogy vulkánként törjön a felszínre a balkáni vér, de ezzel valószínűleg nem mondtam újat. Mielőtt nagyító alá vesszük a vloraiakat, előbb lássuk, hogy ők mit tudnak rólunk! Puskas, Bosik, Arangcsapat! Ha a magyar nevek helyesírása nem is megy tökéletesen nekik, meglepően jól ismerik a múltunkat. Nemes egyszerűséggel az ötvenes évek három legjobb csapata közé sorolnak minket -talán meglepő manapság, de szerintük a másik két világverő gárda a Bilbao és a Wolwerhampton volt a század derekán. A Wolves-Honvéd meccset talán csak udvariasságból nevezték a század egyik legnagyobb mérkőzésének, de jó tudni, hogy rajtunk kívül még emlékszik valaki erre a méltatlanul elfeledett meccsre. Mi sem természetesebb, mint hogy azonnal rákerestek az ultra témájú videóinkra. Az ott látott performansz alapján 8-10 ezer állandó nézőre tippeltek így őszintén meglepődtek, amikor kiderült az 1500-2000 körüli átlagnézőszám. Köztünk szólva tavasszal még ezt sem nagyon sikerült elérni, de nem akartam lelombozni őket. Tudnak továbbá középkori történelmünkről -különös tekintettel a Hunyadiakra- illetve a huszadik századi eseményekkel is nagyvonalakban tisztában vannak. Magyarország egy gazdag, békés, katolikus ország, akik nem igazán tudják átérezni, hogy mennyi gyűlölet halmozódott fel az ortodox Balkán népeiben -mondják mindezt ők. A jelenlegi magyar labdarúgásról nincs túl sok információjuk, de Torghellére valamennyien emlékeznek, hiszen kétszer is bevette a szkipetárok kapuját. Ki tudja miért, de Huszti és Feczesin neve is ismerősen cseng számukra -utóbbi olaszországi légióskodása miatt. És végére marad a legszebb: szerintük a nyelvünk olyan, mintha a Gyűrűk Ura tündéi beszélgetnének egymás között. Még valami: bár a magyarokat kedvelik, a Fradit nem igazán. Amikor Tiranában vendégeskedtek a zöld-fehérek, a jelek szerint nem csak a fővárosi albánok vették zokon, hogy a kilencedik kerületiek a bennszülötteket nem a „testvéri albán nép nagy fiainak” nevezték a mérkőzés hevében. Bunda, Állami FC, gyűlölt Tirana A saját bajnokságukat mindenesetre már egyáltalán nem respektálják annyira, mint népünket. A problémáik ismerősek: lepusztult betonteknők, pénztelenség, aki egy kicsit is tehetséges, az elmegy külföldre. Sőt, nekik is van egy államilag patronált csapatuk, a Skenderbeu Korçë személyében. A vloraiak már 2010-ben is megorroltak a bajnokságot orruk elől elorzó korcsaiakra, azóta ellenszenvük csak nőtt a nem túl nehezen megvesztegethető albán játékvezetőket zsebre tevő bajnok iránt. Ők és az FK Tirana Európa Liga ellenfelünk leggyűlöltebb riválisai. A Korçë anyagiakban, a Tirana pedig a helyi viszonyokhoz képest profi klubvezetésben tart előttük. Hogy a fenti két klubon kívül miért furakodott eléjük harmadikként a Teuta azt ők sem értik -bár albán szinten igen jó edzőként tartják számon Likát, aki a Teuta Durrest edzi. A bajnokság legjobb edzője, Edmond Tutaj a Flamurtari Vlorë csapatát trenírozta egészen a téli szünetig, amikor megvált tőle a nehéz természetű tulajdonos. Eladták három legjobb játékosukat és igazoltak hat új labdarúgót a téli átigazolási szezonban. Ismerős? Hiába álltak jól a tavaszi szezon kezdetén, szépen lassan lecsúsztak a dobogóról. Az új edzőjüket ennek ellenére kedvelik, mert a bajnokság végére összerakta a csapatot -az utolsó kilenc meccsükből hatot megnyertek, kettőt döntetlenre hoztak, és csupán egyet veszítettek el. Egyetlen probléma vele, hogy túl védekező felállásban játszatja a csapatot. Egyedül van, mint az albán a világba’ Várakozásaimmal ellentétben a saját népüket visszafogottan értékelték melldöngetés helyett. Tisztában vannak azzal, hogy nem kimondottan népszerűek még balkáni mértékkel sem. Büszkék arra, hogy Teréz Anya és Szkander Bég személyében két jeles albánt adtak a nagyvilágnak. Enver Hodzsára már nem különösebben büszkék, de rá később még visszatérünk. A legnépszerűtlenebb társaság természetesen a szerb. Őket szorosan követik a görögök és valamennyivel leszakadva a macedónok. Számomra furcsa volt, hogy a bosnyákokat sem kedvelik a közös ellenség ellenére sem. Ez a legutóbbi válogatott meccsen csúcsosodott ki, amikor agresszióval válaszoltak a bosnyák provokációra - albán himnusz kifütyülése, görögtűz-dobálás, stb. „Bosnyákok…tipikus jugoszlávok! Lehet, hogy nem szerbek, de akkor is jugoszlávok!” Még furcsább, hogy a horvátokkal kimondottan jó a viszonyuk. Az EB alatt déli szomszédaink tettek ki koszovói zászlót is a sajátjaik mellé. Az albánok önmagukat nem tartják muszlimnak, sok köztük a katolikus és az ortodox. Kezd alábbhagyni a koszovói függetlenségi eufória is, és nő a kölcsönös bizalmatlanság a két albán állam lakói között. Egyelőre még megy a testvérieskedés, de a partvidékiek bunkó, fanatizmusra hajlamos bűnözőnek, míg a koszovóiak csóró, lusta suttyóknak tartják az anyaország lakóit. De hangsúlyozom, egyelőre szent a béke és a barátság. Magyarán nem tanácsos Albániában megkérdőjelezni Koszovó önrendelkezését. Flota Kuq e Zi És akkor térjünk a lényegre! Kik próbálják felvenni a versenyt az Északi Kanyarral Albániában? A Flamurtari Vlorë ultracsoportja hivatalosan 2007-ben alakult Flota Kuq e Zi néven. Jelentése Vörös-Fekete Flotta, utalva a vloraiak tengerész, (vagy inkább kalóz) múltjára és jelenére. Tisztában vannak azzal, hogy ekkor az URB már a 16. születésnapját ünnepelte, de a kései dátum oka az, hogy addig hivatalosan is tiltva volt szervezett szurkolói csoport alapítása Albániában. Igaz, azóta sem túl népszerűek sem a hatóságok, sem az átlagemberek szemében. Ez komoly hátrányt jelent számukra, ugyanis sokan nem mernek a drapik mögé állni, félve a karhatalom zaklatásától. Nem mintha addig nem lett volna szurkolás albán bajnokikon, de az leginkább a „B-közép” keretein belül történt, mindenféle külsőség nélkül. Azonban hiába sanyarú a helyi ultrák helyzete, a kései indulás, és a környező országok kiforrott mozgalmainak köszönhetően mégis gyors fejlődésnek indultak. Gyakorlatilag minden nagyobb csapatnak van pár száz fős tábora, valamint a nemzeti csapatukat is kísérik. Az anyagiak mindenesetre komoly kihívást jelentenek távolabbi túrákat tekintve, így elmondásuk szerint Budapestre sem várható tőlük invázió. A Flota Kuq e Zi 500 regisztrált tagot számlál, ám ennyien még soha nem voltak egyszerre meccsen. A rangadókon a maximum 200-250 fő, kevésbé jelentős mérkőzéseken 50-60. Ebből sem szurkol mindenki. A regisztrált tagok zöme lokálpatriotizmusból csatlakozott a csoporthoz, habár a stadionban gyakran elkerülik a vérmesebb szurkolókat. Azonban tagdíjuk nagy segítség az aktívan működő magnak. Így maradhat az is tag, aki életében nem énekelt el egyetlen sort sem az ultrákkal, vagy akár még a stadiont sem találná meg. Az átlagnézőszám 4-5 ezer körül mozog, rangadókon elérheti a hétezret. A huliganizmus a helyi viszonyokat tekintve meglepően visszafogott, ritkán csattognak pofonok a rivális táborok között. Politikai beállítottságukat tekintve ők is, ahogy gyakorlatilag mindegyik albán tábor nacionalista. Igaz, két kivétel akad, mégpedig a fővárosban. A Partizan Tirane (másodosztályú) és Dinamo Tirane szurkolói kommunista nézeteket vallanak, amit őszinte értetlenséggel fogad az Enver Hodzsa életművétől megcsömörlött szkipetár társadalom. Zenei ízlésük a hip-hop műfaj felé tendál, ami egyébként igen felkapott Albániában és Koszovóban is. Minden tábornak van egy alkalmi, vagy kevésbé alkalmi rap-csapata, amely a csapatról és szurkolóiról költ dalokat. Jelenlegi ellenfelünkről például itt hallgathatunk meg a dallamos albán nyelven egy remek dalt:
   

 A levelezés és rövid beszélgetések alapján abszolút pozitívan fogadják majd a magyarokat, táboruk pedig barátságát is kész felajánlani. Külföldi ritkán vetődik arrafelé, a magyarokkal semmi bajuk, így miért is lennének ellenségesek? A fene sem tud eligazodni ezeken az albánokon. A korcsaiak keménykedő üzeneteket írogatnak a debrecenieknek, a vloraiak inkább barátkoznának velünk. Majd utólag kiderül, melyik az igazi arcuk.

(Forrás : 1909.hu)