Miért pont a Kispest ellen bukunk hazai pályán?
Hosszú évekig senki nem tudott a Sóstói Stadionban nyerni, az elmúlt időszakban viszont bárki képes itthon megfricskázni minket. A Kispesttől pedig az egyik legfájdalmasabb.
Viszonylag korán elkezdett gyülekezni a társaságunk, hisz várható volt, hogy a különvonatos támadás, és csúszás után komolyabb társasággal jönnek hozzánk a rossonerok.
Időben kaptuk a hírt, hogy mely sörözőben gyülekeznek, és jó is lett volna a nap... ha éppen nem a megyei rendőrkapitányság utcájában, attól 200 méterre állnak össze kedves barátaink. Biztosan körültekintő szervezés kellett megtalálni a legmegfelelőbb sörözőt... ennél közelebb ugyanis nem mehettek volna. Már csak a yardnak kellett volna leadni a rendeléseket, biztosan gyorsan kihozták volna a söröket...
Tehát különösebb izgalmak nélkül tettük át a székhelyünket egy stadion felé vezető útszakaszra. Ahová később meg is érkeztek a kispestiek, rendőri kísérettel, és itt egy jó 10 perces verbális diskurzus alakult ki. Az út egyik oldalán egy nagyobb csoport Vidista, míg a túloldalon egy kisebb brigád pesti (köztünk a készenléti).
De hol vannak a többiek, hisz tudtuk, hogy nagyobb létszámban voltak jelen ?
Hol? Hát a Készenléti Rendőrség pécsi, győri alakulatai nem igazán ismerik a várost, és több részletben vitték barátainkat. Az egyik konvojt erre, a másikat arra... Igazán profi megoldás, hogy a helyi rendőröket kiveszik a biztosításból, így alakulhatnak ki az olyan potenciális konfliktusforrások, mint amely az alagút előtt volt vasárnap délután.
Nagyjából a rendőrök 10 perc elteltével urai lettek a helyzetnek, és a stadion felé vehettük az irányt.
4000 néző, lassú bejutás, és kb. 270–en a vendégszektorban. A jó hangulat garantált volt, hisz mindkét oldal igyekezett a sajátjait biztatni, az ellent zrikálni. Valamint mindkét oldal megemlékezett Hemi papáról, aki despotikus módszereivel méltán vált fekete báránnyá a magyar szurkolói csoportok szemében. Erős, gyakran túlzó, és sértő hangú megnyilatkozásai miatt (is) nehezen érthető, hogy lehet pont ő az NB1-es bizottság vezetője az MLSZ–ben...
A hangulatra tehát nem lehetett panasz, meg is szereztük a vezetést, ám nem sokáig tartott a jókedvünk, hisz hamar kiegyenlítettek a piros-feketék.
A szünetben a pályán a táncoslányok dobták fel a hangulatot, ami egyeseknek annyira jól sikerült, hogy egész komoly táncot lejtettek. Ez viszont egy túlbuzgó biztonságinak szúrt a szemet, és egy teljesen felesleges konfliktust robbantott ki a szektor sarkában, amit szerencsére sikerült lecsillapítani.
Felpörögve jött vissza mindenki a második félidőre, ám a csapat már nem pörgött ennyire. Helyzeteink nem mentek be, sőt a végére már helyzeteink sem voltak. A játékvezető sikeresen asszisztált a kispestiek játék - és ellenféltördeléséhez. Még jó, hogy profi státuszban van...
A végén jött a szokásosnak mondható kegyelemdöfés, és az újabb bekapott góllal megpecsételődött a sorsunk. A vendégoldal tombolt, a hazai sorokból sokan elindultak.
Miért mindig az ilyen meccseket bukjuk el? Miért nem növeljük az előnyünket olyankor, amikor minden eredmény nekünk kedvez? Csak úgy lehetünk bajnokok, ha ilyen helyzetben 1000%-ot beleadva húzzuk be ezeket a meccseket!
A meccs után még hosszú volt sokaknak az este, de a vendégekkel már nem találkoztunk. Szombaton pedig irány a sereghajtó otthona, ahol győzni kell, nincs mese!
Hajrá Vidi! Álé RBD !
