A húszéves memoár...
Ezerkilencszázkilencvenhárom novembere, akkor kezdődött minden, s talán nem is sejtették az akkori srácok hova el nem jut ezen az Ultras Ikarus néven a „banda”.
Kerek húsz évet lenyomni Budapest körzeti bajnokságaiban egy amatőr gyárcsapatnak szurkolva, sokan azt mondanák, őrült vagy! De ha egy kicsit is „beleszagoltál” ebbe a miliőbe tutira itt maradtál köztünk hosszabb-rövidebb időre. Rengeteg arc pereg most le előttem, aki részese volt ennek a két évtizednek, és mind láttak bennünk és a csapatban valamit, hogy itt mindig volt valaki, aki járta a Budapest pályáit, szurkolt, dobolt, zászlót lengetett, füstöt tartott, látványt készített és még sorolhatnánk. Igen ezek vagyunk mi az Ultras Ikarus, akik hűségesen szolgálják a klubbot, imádják a Bátony utcai sporttelepet, játékosok váltak számunkra ikonokká, akik észrevették a bennünk létező pluszt, ami dob néha a teljesítményen! Továbbvezetve a szálat üde színfoltként jelen lenni Magyarország szurkolói palettáján, ahol sokak szájából elismerés hangzik el. Mert tettünk le annyit az asztalra, hogy ott legyünk azok közt, akik hazánk ultra életét írják a kilencvenes évektől napjainkig.
Szaporíthatnák itt a szót, de felesleges. Az Ultras Ikarus húsz éves, ez mindennél többet mond…
Szívünk az Ikáé, lelkünk az ördögé!
Ultras Ikarus 1993
