Pécsiek beszámolója :
16:00 felé kezdtünk csoportosulni egy helyi kocsmában ott beszélgettünk iszogattunk.A meccs előtt
egy órával amikorra már meg untunk a buziváriakra várni el indultunk feléjük.Egy benzin kút-nál találkoztunk velük össze és ott az RBD beszámolójával ellentétben ők kezdtek el minket dobálni tüzekkel,üvegekkel mi ugyan két tüzet vissza dobtunk de mint az a képeken is látszik nekik jobban kellett.Ezen kívül a lengyeleket küldték az első sorokba a rendőrök gyors kiérkezése végett nem lett semmi.Bent a meccsen a "nagy" fideszotonnak egy kapufa volt a legnagyobb helyzete és a lelátón is mi voltunk a hangosabbak néha volt halkabb a szurkolás.A buziváriak ugyan meg szólták a dalainkat és hogy sokszor szidalmaztuk őket de arról nem tehetünk hogy a "szar meccsek aljánál" kreatívabbat nem tudnak ki találni.Ezen kívül a meccs elején volt 8 görögtűz és 10 kis zászló amik nagyjából végig lengtek a az RBD-t így látványban és nagyjából hangban is felül múltuk ez tehát nagyon röviden a tegnapi nap beszámolója.
CSAK A MUNKÁS!!!
RBD beszámoló :Bázel után itthon is bizonyítottunk
Sok éven keresztül sok-sok oldalt lehetne visszaolvasni az évkönyvekben ezen párosítás utcai eseményeiről. A helyszíneket tekintve nem csak e két városban találkoztak a múltban a felek, Sárbogárd is feliratkozhat a listára, múltkoriban ott is utolérte az RBD a pécsi brigádot. Most a korai indulás mellett döntöttünk, igyekeztünk megoldani a szituációt úgy, hogy a mecsekaljai városban is legyen 1-2 nyugodt óránk iszogatni-eszegetni. Valahogy úgy, ahogy néhány éve Zalaegerszegen is. 60-70 fő részvételével sokáig az elképzeléseknek megfelelően alakult a program: 2 órával a meccs előtt már Pécsen sétálgatott a társaság, mindenféle kísérgetés nélkül. Kerestünk egy vendéglátóipari egységet a stadiontól gyalog is vállalható távolságban, ez is pipa. Természetesen a kezdésre a szektorban akartunk lenni, ezért túl sokat nem időzhettünk a helyen. Gyalog indultunk a stadion irányába, ami kb. 30 perces sétára volt. Meglepődéssel tapasztaltuk, hogy útközben sem álltak ránk a kékek, így sejtettük, hogy előbb-utóbb lesz valami történés a pécsiekkel, hiszen egyre közeledtünk a stadionhoz. Főleg, hogy a 2*2 sávos út, amin haladtunk a hazai szektorok elé vitt volna minket.
Már igen közel jártunk a létesítményhez, amikor az út másik oldalán megjelentek a rossonerok, ráutaló magatartással hogy mit szeretnének az elkövetkezendő percekben. Innen már nem kellett sok a brigád egy részének, nagyon gyorsan a piros-feketék közelébe kerültek, akik közül kettő nem úszta meg. Szerintünk ők is úgy gondolják, hogy nagy szerencséjükre érkeztek meg pillanatok alatt a zsaruk, hiszen ezen a délutánon nem volt kérdés, hogy melyik fél irányába dölt volna el pillanatok alatt a csata. Hazai oldalról 5 vállalkozó szellemű egyént véltünk felfedezni, a többiekkel kapcsolatban eszünkbe juthatott az Ultras Band száma, az "Így nőttünk fel", pontosabban annak egy része, ami a "készen áll a banda" után következik ("meg lesztek b...va, nézzél magadba, látom rajtad, hogy félsz")... Ezt támasztja alá, hogy a bokrok mögött rejtőzködő pécsiek lelkesen dobálgattak minden kezük ügyébe kerülő tárgyat: jött pohár, üveg, begyújtott tűz is.
Azért ha visszagondolunk a múltba, csak és kizárólag akkor találkozott egymással a két fél, amikor az RBD tett érte (másodosztálybeli találkozás, pécsi harcok a Szigeti úton két alkalommal, Sárbogárd stb-stb), ha a pécsieken múlna csak rendőrök mögötti szócsatákig "fajult volna" a két fél rivalizálása. Fehérváron a vendégszektoron kívül eső részen még soha nem sétáltak, nemhogy fél órát, de 3 percet sem. Lehet itt jönni azzal, hogy lengyel barátaink velünk tartottak, ki lehet erre találni különféle rigmusokat, csupán annyi a probléma, ezt nem tekintjük másnak mint irigykedésnek. Hozzátesszük van mire, hiszen mind a lengyelekkel (Raków), mind a németekkel (Zwickau) nagyszerű viszonyt tart fenn az RBD, erre joggal lehetünk büszkék. S ha el akarnak velünk jönni egy túrára, akkor annak semmi akadálya nem lesz a jövőben sem.
Mindenképpen szót érdemel, hogy a rendőrség részéről most nem volt össze-vissza fújkálás, meg gumibottal hadonászás, sőt még lővöldözni sem kellett, így is rendet tudtak tenni viszonylag rövid időn belül. Innen már felvezetésükkel vonultunk énekelve a vendégszektorhoz. A kezdésre beértünk oda, ahol kiegészülve a többi Vidistával 180-an voltunk. Szurkolásunk ha nem is idézte a csúcs napjainkat, de folyamatos volt, kitartóan nyomtuk, újra és újra próbáltuk a csapatnak megadni azt a kis pluszt, ami a gólhoz kellett volna. Főleg a második félidőben akadtak jobb periódusaink is, de a nagyon várt gól nem akart megszületni, csupán egy kapufáig jutottunk. Így a hazai csapat elérte célját, végig tördelték a játékot, amit megtehettek különösebb probléma nélkül, hiszen az erélytelen bíró spori engedte nekik, csak az első félidőben 3 sárga lap felmutatása maradt el a vagdalkozó piros-fekete játékosok részére. A mi oldalunkon persze egyből villant a lap, amikor kellett. Dühítő egy mérkőzés volt, hiszen a pályán is jobbak voltunk, de ott ez eredményben nem mutatkozott meg.
A pécsiek a kezdéskor 6 tűzet gyújtottak be, ami szép látványt nyújtott. Ebből is látszik, hogy számukra ez az év meccse. Ahhoz képest előtte nem igazán sikerült felkészülniük. Aztán ők is folyamatosan kiabáltak, igaz arányaiban majdhogynem többet foglalkoztak velünk, mint kedvenceikkel. Egy-egy rigmusuk után az óvoda szó juthatott eszünkbe, de később alul tudták múlni önmagukat is, így a "megsértett bölcsis" jelző is megilleti őket :) Hangjukat csak néha-néha, főleg a szidalmazáskor hallottuk, fotósunk elmondása alapján azonban reális képet kaphatunk teljesítményükről. Bár még így is mind létszámban mind lelátói aktivitásban felülmúlják a bajnokságot - egyelőre - toronymagasan vezető győrieket...
Csütörtökön következik az év legfontosabb meccse, hiszen továbbjuthatunk az EL csoportból! Mozgósítani akit csak lehet, legyen tele a stadion!
HAJRÁ VIDI! ÁLÉ RBD!
Sok éven keresztül sok-sok oldalt lehetne visszaolvasni az évkönyvekben ezen párosítás utcai eseményeiről. A helyszíneket tekintve nem csak e két városban találkoztak a múltban a felek, Sárbogárd is feliratkozhat a listára, múltkoriban ott is utolérte az RBD a pécsi brigádot. Most a korai indulás mellett döntöttünk, igyekeztünk megoldani a szituációt úgy, hogy a mecsekaljai városban is legyen 1-2 nyugodt óránk iszogatni-eszegetni. Valahogy úgy, ahogy néhány éve Zalaegerszegen is. 60-70 fő részvételével sokáig az elképzeléseknek megfelelően alakult a program: 2 órával a meccs előtt már Pécsen sétálgatott a társaság, mindenféle kísérgetés nélkül. Kerestünk egy vendéglátóipari egységet a stadiontól gyalog is vállalható távolságban, ez is pipa. Természetesen a kezdésre a szektorban akartunk lenni, ezért túl sokat nem időzhettünk a helyen. Gyalog indultunk a stadion irányába, ami kb. 30 perces sétára volt. Meglepődéssel tapasztaltuk, hogy útközben sem álltak ránk a kékek, így sejtettük, hogy előbb-utóbb lesz valami történés a pécsiekkel, hiszen egyre közeledtünk a stadionhoz. Főleg, hogy a 2*2 sávos út, amin haladtunk a hazai szektorok elé vitt volna minket.
Már igen közel jártunk a létesítményhez, amikor az út másik oldalán megjelentek a rossonerok, ráutaló magatartással hogy mit szeretnének az elkövetkezendő percekben. Innen már nem kellett sok a brigád egy részének, nagyon gyorsan a piros-feketék közelébe kerültek, akik közül kettő nem úszta meg. Szerintünk ők is úgy gondolják, hogy nagy szerencséjükre érkeztek meg pillanatok alatt a zsaruk, hiszen ezen a délutánon nem volt kérdés, hogy melyik fél irányába dölt volna el pillanatok alatt a csata. Hazai oldalról 5 vállalkozó szellemű egyént véltünk felfedezni, a többiekkel kapcsolatban eszünkbe juthatott az Ultras Band száma, az "Így nőttünk fel", pontosabban annak egy része, ami a "készen áll a banda" után következik ("meg lesztek b...va, nézzél magadba, látom rajtad, hogy félsz")... Ezt támasztja alá, hogy a bokrok mögött rejtőzködő pécsiek lelkesen dobálgattak minden kezük ügyébe kerülő tárgyat: jött pohár, üveg, begyújtott tűz is.
Azért ha visszagondolunk a múltba, csak és kizárólag akkor találkozott egymással a két fél, amikor az RBD tett érte (másodosztálybeli találkozás, pécsi harcok a Szigeti úton két alkalommal, Sárbogárd stb-stb), ha a pécsieken múlna csak rendőrök mögötti szócsatákig "fajult volna" a két fél rivalizálása. Fehérváron a vendégszektoron kívül eső részen még soha nem sétáltak, nemhogy fél órát, de 3 percet sem. Lehet itt jönni azzal, hogy lengyel barátaink velünk tartottak, ki lehet erre találni különféle rigmusokat, csupán annyi a probléma, ezt nem tekintjük másnak mint irigykedésnek. Hozzátesszük van mire, hiszen mind a lengyelekkel (Raków), mind a németekkel (Zwickau) nagyszerű viszonyt tart fenn az RBD, erre joggal lehetünk büszkék. S ha el akarnak velünk jönni egy túrára, akkor annak semmi akadálya nem lesz a jövőben sem.
Mindenképpen szót érdemel, hogy a rendőrség részéről most nem volt össze-vissza fújkálás, meg gumibottal hadonászás, sőt még lővöldözni sem kellett, így is rendet tudtak tenni viszonylag rövid időn belül. Innen már felvezetésükkel vonultunk énekelve a vendégszektorhoz. A kezdésre beértünk oda, ahol kiegészülve a többi Vidistával 180-an voltunk. Szurkolásunk ha nem is idézte a csúcs napjainkat, de folyamatos volt, kitartóan nyomtuk, újra és újra próbáltuk a csapatnak megadni azt a kis pluszt, ami a gólhoz kellett volna. Főleg a második félidőben akadtak jobb periódusaink is, de a nagyon várt gól nem akart megszületni, csupán egy kapufáig jutottunk. Így a hazai csapat elérte célját, végig tördelték a játékot, amit megtehettek különösebb probléma nélkül, hiszen az erélytelen bíró spori engedte nekik, csak az első félidőben 3 sárga lap felmutatása maradt el a vagdalkozó piros-fekete játékosok részére. A mi oldalunkon persze egyből villant a lap, amikor kellett. Dühítő egy mérkőzés volt, hiszen a pályán is jobbak voltunk, de ott ez eredményben nem mutatkozott meg.
A pécsiek a kezdéskor 6 tűzet gyújtottak be, ami szép látványt nyújtott. Ebből is látszik, hogy számukra ez az év meccse. Ahhoz képest előtte nem igazán sikerült felkészülniük. Aztán ők is folyamatosan kiabáltak, igaz arányaiban majdhogynem többet foglalkoztak velünk, mint kedvenceikkel. Egy-egy rigmusuk után az óvoda szó juthatott eszünkbe, de később alul tudták múlni önmagukat is, így a "megsértett bölcsis" jelző is megilleti őket :) Hangjukat csak néha-néha, főleg a szidalmazáskor hallottuk, fotósunk elmondása alapján azonban reális képet kaphatunk teljesítményükről. Bár még így is mind létszámban mind lelátói aktivitásban felülmúlják a bajnokságot - egyelőre - toronymagasan vezető győrieket...
Csütörtökön következik az év legfontosabb meccse, hiszen továbbjuthatunk az EL csoportból! Mozgósítani akit csak lehet, legyen tele a stadion!
HAJRÁ VIDI! ÁLÉ RBD!
Tüntetett és kivonult a tábor :
Újpest-Siófok mérkőzés második félidejében (2:1-es siófoki vezetésnél) az Újpest-tábor besokallt, az előénekes lejött a kerítésről, az összes csoport leszedte a drapiját a kerítésről, majd az ultracsoportok kivonultak a D-lelátóról. A tüntetés oka az volt, hogy a klub felszerelt 50 új kamerát, a klubvezetés pedig új szabályokat léptetett életbe a szurkolókkal szemben. A klub polgári pert akar indítani azok ellen a szurkolók ellen, akik tüzeznek a meccseken és a büntetést a szurkolókkal akarják megfizettetni a jövőben. Hallani arról is, hogy a klubházban döntés született a szurkolói kártyák tavaszi bevezetéséről. Erre utal az is, hogy elkészültek az új forgókapuk is a bejáratoknál. A szurkolók spontán tüntetése a Siófok második gólja után kezdődött és bár az Újpest végül megnyerte a mérkőzést, az ultrák végig a kialakult helyzet miatt voltak dühösek.
Debrecen idegenben.
Általában ez egy igen emlékezetes és jól sikerült túraként szokott végződni, most sem volt ez másképp. Kezdjük a negatívumokkal, abból úgy is kevesebb van. Sajnos egyre elkeserítőbb, hogy mennyire nem kívánnak az MTK szurkolói vidékre utazni. Jól játszik a csapat, nyerjük a rangadókat, az év utolsó komoly meccsén a rivális Debrecen ellen mégis rajtunk kívül csak a szokásos néhány idősebb szurkoló és pár helyi MTK-s jelent meg. Lehet itt beszélni kamu 3000 nézőszámról, meg létrehozni hetente egy újabb bejelentett társaságot, a lényeg az, hogy a csapat mellett folyamatosan az a 20-30 ultra van. Érdemes ezen elgondolkozni a facebook lájkoló bajnokainak.
Mi mindenesetre útra keltünk a szokásos kisbuszunkkal, kellemes hangulatban és néhány megállóval. A zenei repertoárunkban főként az átköltött Bikini és egyéb slágerek szerepeltek. Az átköltött verziókból általában a debreceniek iránt érzett komoly szimpátiánk volt hallgató. Néhány perccel a kezdés előtt érkeztünk meg a stadionnak nevezett mobiltákolmányba, ahol egyből provokáló biztonságiakkal találtuk szembe magunkat. Szerencsére a provokációnak nem ült fel senki, el lett magyarázva a piros mellényeseknek, hogy nem lesz senki kidobatva csak azért, mert páran vállalkoztak a sorainkból, hogy felvegyék a versenyt a hajdúsági activity bajnokokkal. Erre ők nem sokat tudtak mondani, és visszamentek a helyükre.
Szurkolás terén kihoztuk a maximumot a létszámunkból, helyenként jobban szóltunk, helyenként akadozott a gépezet. Több szurkolót érdemelt volna ez a nap.
Szerencsére a fiúk odatették magukat és szinte simán megvertük a néhányszoros bajnokcsapatot. A végén egy kicsit még ünnepeltünk, majd amint a rendőrök is úgy gondolták elindultunk szeretett fővárosunk irányába.
Jövőhéten az igen baráti, péntek 5 órakor játszunk Kaposváron, remélhetőleg néhányan oda is elkísérjük a csapatot, folytatva ezzel a harcot a dobogóért.
Mindörökké MTK!
2012.11.09. DVTK - PMFC-MATIAS 1 : 1
LINK : http://hungaryultras.blogspot.com/2012/11/diosgyor-pecs-20121109.html
2012.11.09. FGSZ SIÓFOK - LOMBARD PÁPA TERMÁL FC 1 : 0
2012.11.10. MVM-PAKS - KAPOSVÁRI RÁKÓCZI 1 : 2
LINK : nincs kép,videó...
2012.11.10. HALADÁS SOPRON BANK - ÚJPEST FC 2 : 0
LINK : http://hungaryultras.blogspot.com/2012/11/haladas-ujpest-20121110.html
2012.11.10. EGRI FC - BUDAPEST HONVÉD 1 : 3
LINK : http://hungaryultras.blogspot.com/2012/11/eger-kispest-20121110.html
2012.11.10. MTK BUDAPEST - GYŐRI ETO FC 1 : 3
LINK : http://hungaryultras.blogspot.com/2012/11/mtk-gyor-20121110.html
2012.11.11. FERENCVÁROSI TC - DVSC-TEVA 2 : 1
LINK : http://hungaryultras.blogspot.com/2012/11/ferencvaros-debrecen-20121111.html
2012.11.11. VIDEOTON FC - KTE-PHOENIX MECANO 2 : 0
LINK : http://hungaryultras.blogspot.com/2012/11/videoton-kecskemet-20121111.html
_________________________________________________________________________________
13.forduló :
NB.II., NB.III., MEGYE I.,II.,III., :
LINK : http://hungaryultras.blogspot.com/2012/11/nem-nb-i-es-merkozesek-20121109-11.html
TABELLA ÁLLÁSA ITT MEGTEKINTHETŐ :
LINK : http://hungaryultras.blogspot.hu/p/tabellak.html
CSATLAKOZZ FACEBOOK : www.facebook.com/HungarianUltra
_________________________________________________________________________________
Fegyelmi határozatok :
Büntetések :
NB I :
A FEB az FTC – Debrecen mérkőzésen történt rendezési hiányosságok, a hazai szurkolók pirotechnikai eszköz használata és egyéb rendzavarásai miatt az FTC-t, mint visszaesőt, 300.000 Ft pénzbüntetés megfizetésére kötelezi.
NB II :
A FEB a ZTE – Gold-Sport mérkőzésen a hazai szurkolók részéről történt rendzavarások (tárgyak játéktérre dobálása) miatt az ZTE-t, mint visszaesőt, 100.000 Ft pénzbüntetés megfizetésére kötelezi.
A FEB a ZTE-t, mint visszaesőt, labdarúgóval szembeni pénzügyi kötelezettség késedelmes teljesítéséért 80.000 Ft pénzbüntetés megfizetésére kötelezi.
A FEB a Cegléddel szemben labdarúgó egy mérkőzésen történt jogosulatlan szerepeltetéséért egyszeri alkalommal 2 büntetőpontot állapít meg.
A FEB a Putnokkal szemben fogadási ügyben gyanúsított labdarúgó három mérkőzésen történt jogosulatlan szerepeltetéséért egyszeri alkalommal 4 büntetőpontot állapít meg, továbbá a sportszervezetet 100.000,- Ft pénzbüntetés megfizetésére is kötelezi.
Magyar szurkolók üzenete Lengyelországba , függetlenségi nap alkalmával:
Wiadomość węgierscy kibice w Polsce, z okazji Święta Niepodległości:
(google translate.)
Hegyvidék - FERENCVÁROSI FUTBALL CLUB (FFC)
/liga 4./
/liga 4./
FERENCVÁROSI TORNA CLUB (FTC) - Debrecen (DVSC)
/Liga 1./
“November 11.: Isten áldja a független Lengyelországot – Fradi szurkolók —
11 listopad: Niech Bóg błogosławi niepodległą Polskę ! Kibice Ferencváros
Szentesi Kinizsi - MAKÓ "II."
/Liga 5./
Cegléd - MEZŐKÖVESD
/Liga 2./
/Liga 2./
Isten, becsület, szülőföld. Dicsőség Lengyelországnak! -
Bóg,godność,ojczyzna. Chwała Polsce!
/Liga 3./
ÉRD - III.Kerület
Eger - Kispest/Budapest Honvéd/
/Liga 1./
AND
Szentesi beszámoló a napról :
Egy fantasztikus nap után
Azt hihetnénk, hogy beszámolót írni az ilyen fantasztikus napok után a legkönnyebb, de ez nem így van. Annyi élmény kavarog az emberben, hogy nehéz ezeket összeszedni egy csokorba, de azért megpróbáljuk.
Korán kezdődött a nap a szurkolói brigád tagjainak, hiszen még reggel is zászlókat festegettünk és akadtak még egyéb szervezési feladatok is. Mindenesetre azért sikerült úgy alakítani a dolgokat, hogy délelőtt 9 felé már egy sörözőben latolgattuk a meccs várható eredményét. Eredetileg 10 felé találkoztunk volna makói barátainkkal de mivel ők is meglehetősen korán kezdték a napot, így a buszuknak gyakran kellett "egészségügyi megállókat" beiktatnia, emiatt jócskán megnyúlt a menetidejük. Végülis 11 felé futottak be a megbeszélt kocsmába. Érkezésüket messziről jelezte a hangjuk, nem kis feltűnést keltve a városban, de ez még csak a kezdet volt.
A sörözőbe ahol tanyát vertünk, a makóiak után megérkeztek a rendőrök is. Egy igazlotatással színesítették, egyébként sem eseménytelen napunkat, de el kell ismerni, hogy nagyon normális stílusban kezeltek minket, megegyeztünk, hogy nem lesz balhé (egyébként sem volt ilyen tervünk), felvilágosítottuk őket, hogy a két szurkolótábor a lehető legjobb viszonyban van, így hamar túljutottunk ezen a kis epizódon.
Dél körül indultunk el a pályára. Szerintem nem tévedek nagyot ha azt mondom, hogy efféle karneváli felvonulást még nem látott Szentes. Mintegy 60-70 szurkoló szelte át a várost, közben persze dalolásztunk rendesen, általában hazafias témákat feszegettünk nótáinkban.
A pályához érkezve még egy sört bedobtunk a Delelőben, aztán már mentünk is befelé, hogy elfoglaljuk a "kanyart", eközben a makóiak a velünk szemben lévő lelátón helyezkedtek el.
A meccs kezdésekor, mindkét tábor koreográfiával készült. Mi a "KINIZSI" feliratot raktuk ki kétrudasokból, miközben jó pár füst és tűz egészítette ki a látványt.
A "kanyarban" 30-35 ember kezdte meg a szurkolást, a meccs végére pedig már több mint 50-en voltunk! Szinte megállás nélkül szóltak a nótáink. Mivel (szerencsére!) nagyon sok új ember volt köztünk, így nem erőltettünk bonyolultabb vagy új dalokat. A második félidő elején eredetileg egy közös kiírást húztunk volna ki a makóiakkal együtt, de végülis ez technikai okokból elmaradt, ennek ellenére a második félidő elején, közösen elnyomtunk pár hazafias rigmust. Ki kell még emelni azt is, hogy a két tábor szép gesztussal többször is éltette egymást.
Szerencsére a meccset 4-0ra megnyerte a Kini, így továbbra is vezeti a tabellát, mostmár 6 pont előnnyel.
Ezen a ponton szeretnék köszönetet mondani mindenkinek aki erősítette sorainkat, remélem mindenki "megfertőződött" a hangulattól és legközelebb is jön szurkolni!
HAJRÁ KINI!!!
Játékosok lepacsiztak, majd mindkét tábor felállt a salakra, egyszerre befutottunk mintha ustawka lenne, pár rendőr csak nézett, mikor az összerohanás után elkezdődtek a közös éneklések .
Makói beszámoló a mérkőzésről:
Talán mondani sem kell, az egész csoport már nagyon várta a szentesi mérkőzést, tulajdonképpen az első nagy megmérettetést, a tábor történetének első nagy mérföldkövét. Ebből kifolyólag elég korán, már reggel 7-kor gyülekeztünk Makón, szép óvatosan magunkhoz vettünk pár italt, majd megbeszéltük, lefixáltuk végérvényesen a koreográfiát (aminek elkészítése előző nap este fejeződött be), illetve pár új dal betanítását azoknak, akik még nem ismerték.
Fél 10 körül útnak indultunk Szentesre, majd kicsivel több, mint egy órás utazás végén meg is érkeztünk. A főtéren leszálltunk, majd célbavettük a szentesiekkel megbeszélt kocsmát. Az utcai vonulásunk természetesen nagy feltűnést keltett, volt akiknek tetszett, de igazi kommunista város lévén volt, aki meg volt rökönyödve. A kocsmához érvén lezajlott az első hangpárbaj a két tábor között, majd rövidesen meg is érkeztek a rendőrök, akik kihívták megbeszélésre a két vezetőt. Állításuk szerint azért jöttek ki, mert több lakossági bejelentés is érkezett masírozó fekete ruhás, árpádsávos alakokról, aminek minden bizonnyal lehet valóságalapja, de azért tudjuk, enélkül is megjelentek volna. A rendőrségi rádión meghallgathattuk a fejesek kérdéseit, miszerint hányan vagyunk, és milyen állapotban.
Rövid egyeztetés után jött a parancs, miszerint minden egyes szurkolót leigazoltatnak. A rendőrállam a régi... Mindazonáltal a megbeszélteket feltétel nélkül betartották a rendőrök is, a közös meccsre vonulásunk alkalmával nem, hogy békén hagytak minket, de egyetlen rendőrautó sem kísért minket a közel 20 perces vonulás alkalmával. Tekintve, hogy közös vonulás volt, ezúttal egyik csoport sem a saját dallamait énekelte, hanem közös nótákra gyújtottunk rá.
Miután megérkeztünk a helyszínre, elfoglaltuk a számunkra kijelölt tribünt, ekkor már 30-an voltunk nagyjából, kiaggadtuk a drapikat, felkészültünk a koreográfiára, ami így nézett ki: kifeszítettük a csapat címerét középen, mellettük lengtek a zöld-sárga zászlók, alul pedig egy üzenet a játékosainknak, hogy "Együtt minden sikerül". Ezt megspékeltük egy kis hangulatelemmel, pár füstbomba kíséretében. Egyikünk a koreográfia előtt véletlenül felbontotta a sárga színűt, ennek ellenére jól sikerült a koreó, és az emberre se haragszunk. :)
Ezután rákezdtünk a szurkolásra, a dalok folyamatosan zengtek, megállás nélkül szóltak a rigmusok. Az első félidő felénél újabb üzenetet húztunk ki, egy négy sorosat, amelyen a lengyel hazafiaknak üzentünk a függetlenedésük évfordulója alkalmával: lengyelül és magyarul is kihúztuk a következő szöveget: "A szabdságnál nincs édesebb".
Közben folyt a játék, a Szentes már kettővel elhúzott, majd jött a félidő. Megbeszéltük, hogy tartjuk magunkat ahhoz az elvhez, miszerint bárhogyan áll a csapat, nem zökkenthet ki minket a szurkolásból. Az újabb bekapott gól természetesen már nem tetszett, de ekkor is csak a becsületgólt követeltük, tudtuk, ez a mérkőzés már elúszott. Csalódottságunkat azért nem lehetett titkolni, az összes kéznél lévő hangulati elemet elhasználtuk gyorsan. A második félidő krónikájához tartozik, hogy a szentesi tábort elhallgattattuk, majd elénekeltük nekik a mindenki által ismert boldog születésnapos rigmust, tekintve, hogy 100 éves fennállásukat ünneplik.
A viszonylagos hideg sem akadályozott meg minket abban, hogy az egész tábor félmeztelenre vetkőzzön, így folytatva a szurkolást nagyjából 10 percig. A rangadót végül 4-0-ra a szentesiek nyerték, sajnos teljesen megérdemelten. Mi ekkor már felsorakoztunk a salakpályán a szentesi szurkolókkal szemben, majd ők is, és megindultunk egymás felé a pályán keresztbe, kiugrasztva ezzel a nyulat ( a rendőröket) a bokorból. Aztán nagy kő eshetett le a szívükről, ugyanis csak megköszöntük egymásnak a sportszerű, és nagyszerű szurkolást, hogy talán közösen írtunk új fejezetet a megyei labdarúgás történetébe.
Összegzésül: nagyszerű hangulatú mérkőzésen vagyunk túl, megmutattuk, hogy a modern labdarúgás nélkül is van élet. Színvonalas szurkolást nyújtott mind a kettő tábor, és minden elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy pár "profi" mérkőzést magasan lepipáltunk. Bízunk a hasonló folytatásban, bár a sajnos ebben az osztályban több szurkolótábor nem létezik, így a makói visszavágó lesz a legközelebbi, ahol ismét szembe találhatjuk magunkat szervezett szurkolással.
Utóiratként megemlíthetjük: saját játékosaink közül többen is elnézést kértek, először személyesen, majd telefonos üzenetben, végül a facebook-on is. Sajnálják a történteket, tudják, érzik, hogy nem nőttek fel a feladathoz. Azt üzenjük nekik innen is, hogy köszönjük azoknak, akik kitették a lelküket a pályán, és odajöttek hozzánk a mérkőzés végén. Természetesen nem fordulunk el a csapattól, sőt, úgy gondoljuk, nekünk is a feladatunk, hogy visszatérítsük a csapatot a helyes útra. A hátralévő két őszi mérkőzésen is legalább ilyen vehemenciával fogjuk buzdítani őket. Mi csak egyet kérünk: küzdjenek a srácok, tegyenek meg mindent a győzelemért!
Makói beszámoló a mérkőzésről:
Talán mondani sem kell, az egész csoport már nagyon várta a szentesi mérkőzést, tulajdonképpen az első nagy megmérettetést, a tábor történetének első nagy mérföldkövét. Ebből kifolyólag elég korán, már reggel 7-kor gyülekeztünk Makón, szép óvatosan magunkhoz vettünk pár italt, majd megbeszéltük, lefixáltuk végérvényesen a koreográfiát (aminek elkészítése előző nap este fejeződött be), illetve pár új dal betanítását azoknak, akik még nem ismerték.
Fél 10 körül útnak indultunk Szentesre, majd kicsivel több, mint egy órás utazás végén meg is érkeztünk. A főtéren leszálltunk, majd célbavettük a szentesiekkel megbeszélt kocsmát. Az utcai vonulásunk természetesen nagy feltűnést keltett, volt akiknek tetszett, de igazi kommunista város lévén volt, aki meg volt rökönyödve. A kocsmához érvén lezajlott az első hangpárbaj a két tábor között, majd rövidesen meg is érkeztek a rendőrök, akik kihívták megbeszélésre a két vezetőt. Állításuk szerint azért jöttek ki, mert több lakossági bejelentés is érkezett masírozó fekete ruhás, árpádsávos alakokról, aminek minden bizonnyal lehet valóságalapja, de azért tudjuk, enélkül is megjelentek volna. A rendőrségi rádión meghallgathattuk a fejesek kérdéseit, miszerint hányan vagyunk, és milyen állapotban.
Rövid egyeztetés után jött a parancs, miszerint minden egyes szurkolót leigazoltatnak. A rendőrállam a régi... Mindazonáltal a megbeszélteket feltétel nélkül betartották a rendőrök is, a közös meccsre vonulásunk alkalmával nem, hogy békén hagytak minket, de egyetlen rendőrautó sem kísért minket a közel 20 perces vonulás alkalmával. Tekintve, hogy közös vonulás volt, ezúttal egyik csoport sem a saját dallamait énekelte, hanem közös nótákra gyújtottunk rá.
Miután megérkeztünk a helyszínre, elfoglaltuk a számunkra kijelölt tribünt, ekkor már 30-an voltunk nagyjából, kiaggadtuk a drapikat, felkészültünk a koreográfiára, ami így nézett ki: kifeszítettük a csapat címerét középen, mellettük lengtek a zöld-sárga zászlók, alul pedig egy üzenet a játékosainknak, hogy "Együtt minden sikerül". Ezt megspékeltük egy kis hangulatelemmel, pár füstbomba kíséretében. Egyikünk a koreográfia előtt véletlenül felbontotta a sárga színűt, ennek ellenére jól sikerült a koreó, és az emberre se haragszunk. :)
Ezután rákezdtünk a szurkolásra, a dalok folyamatosan zengtek, megállás nélkül szóltak a rigmusok. Az első félidő felénél újabb üzenetet húztunk ki, egy négy sorosat, amelyen a lengyel hazafiaknak üzentünk a függetlenedésük évfordulója alkalmával: lengyelül és magyarul is kihúztuk a következő szöveget: "A szabdságnál nincs édesebb".
Közben folyt a játék, a Szentes már kettővel elhúzott, majd jött a félidő. Megbeszéltük, hogy tartjuk magunkat ahhoz az elvhez, miszerint bárhogyan áll a csapat, nem zökkenthet ki minket a szurkolásból. Az újabb bekapott gól természetesen már nem tetszett, de ekkor is csak a becsületgólt követeltük, tudtuk, ez a mérkőzés már elúszott. Csalódottságunkat azért nem lehetett titkolni, az összes kéznél lévő hangulati elemet elhasználtuk gyorsan. A második félidő krónikájához tartozik, hogy a szentesi tábort elhallgattattuk, majd elénekeltük nekik a mindenki által ismert boldog születésnapos rigmust, tekintve, hogy 100 éves fennállásukat ünneplik.
A viszonylagos hideg sem akadályozott meg minket abban, hogy az egész tábor félmeztelenre vetkőzzön, így folytatva a szurkolást nagyjából 10 percig. A rangadót végül 4-0-ra a szentesiek nyerték, sajnos teljesen megérdemelten. Mi ekkor már felsorakoztunk a salakpályán a szentesi szurkolókkal szemben, majd ők is, és megindultunk egymás felé a pályán keresztbe, kiugrasztva ezzel a nyulat ( a rendőröket) a bokorból. Aztán nagy kő eshetett le a szívükről, ugyanis csak megköszöntük egymásnak a sportszerű, és nagyszerű szurkolást, hogy talán közösen írtunk új fejezetet a megyei labdarúgás történetébe.
Összegzésül: nagyszerű hangulatú mérkőzésen vagyunk túl, megmutattuk, hogy a modern labdarúgás nélkül is van élet. Színvonalas szurkolást nyújtott mind a kettő tábor, és minden elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy pár "profi" mérkőzést magasan lepipáltunk. Bízunk a hasonló folytatásban, bár a sajnos ebben az osztályban több szurkolótábor nem létezik, így a makói visszavágó lesz a legközelebbi, ahol ismét szembe találhatjuk magunkat szervezett szurkolással.
Utóiratként megemlíthetjük: saját játékosaink közül többen is elnézést kértek, először személyesen, majd telefonos üzenetben, végül a facebook-on is. Sajnálják a történteket, tudják, érzik, hogy nem nőttek fel a feladathoz. Azt üzenjük nekik innen is, hogy köszönjük azoknak, akik kitették a lelküket a pályán, és odajöttek hozzánk a mérkőzés végén. Természetesen nem fordulunk el a csapattól, sőt, úgy gondoljuk, nekünk is a feladatunk, hogy visszatérítsük a csapatot a helyes útra. A hátralévő két őszi mérkőzésen is legalább ilyen vehemenciával fogjuk buzdítani őket. Mi csak egyet kérünk: küzdjenek a srácok, tegyenek meg mindent a győzelemért!
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)
Partnereink
