Pécsiek beszámolója :
16:00 felé kezdtünk csoportosulni egy helyi kocsmában ott beszélgettünk iszogattunk.A meccs előtt
egy órával amikorra már meg untunk a buziváriakra várni el indultunk feléjük.Egy benzin kút-nál találkoztunk velük össze és ott az RBD beszámolójával ellentétben ők kezdtek el minket dobálni tüzekkel,üvegekkel mi ugyan két tüzet vissza dobtunk de mint az a képeken is látszik nekik jobban kellett.Ezen kívül a lengyeleket küldték az első sorokba a rendőrök gyors kiérkezése végett nem lett semmi.Bent a meccsen a "nagy" fideszotonnak egy kapufa volt a legnagyobb helyzete és a lelátón is mi voltunk a hangosabbak néha volt halkabb a szurkolás.A buziváriak ugyan meg szólták a dalainkat és hogy sokszor szidalmaztuk őket de arról nem tehetünk hogy a "szar meccsek aljánál" kreatívabbat nem tudnak ki találni.Ezen kívül a meccs elején volt 8 görögtűz és 10 kis zászló amik nagyjából végig lengtek a az RBD-t így látványban és nagyjából hangban is felül múltuk ez tehát nagyon röviden a tegnapi nap beszámolója.
CSAK A MUNKÁS!!!
RBD beszámoló :Bázel után itthon is bizonyítottunk
Sok éven keresztül sok-sok oldalt lehetne visszaolvasni az évkönyvekben ezen párosítás utcai eseményeiről. A helyszíneket tekintve nem csak e két városban találkoztak a múltban a felek, Sárbogárd is feliratkozhat a listára, múltkoriban ott is utolérte az RBD a pécsi brigádot. Most a korai indulás mellett döntöttünk, igyekeztünk megoldani a szituációt úgy, hogy a mecsekaljai városban is legyen 1-2 nyugodt óránk iszogatni-eszegetni. Valahogy úgy, ahogy néhány éve Zalaegerszegen is. 60-70 fő részvételével sokáig az elképzeléseknek megfelelően alakult a program: 2 órával a meccs előtt már Pécsen sétálgatott a társaság, mindenféle kísérgetés nélkül. Kerestünk egy vendéglátóipari egységet a stadiontól gyalog is vállalható távolságban, ez is pipa. Természetesen a kezdésre a szektorban akartunk lenni, ezért túl sokat nem időzhettünk a helyen. Gyalog indultunk a stadion irányába, ami kb. 30 perces sétára volt. Meglepődéssel tapasztaltuk, hogy útközben sem álltak ránk a kékek, így sejtettük, hogy előbb-utóbb lesz valami történés a pécsiekkel, hiszen egyre közeledtünk a stadionhoz. Főleg, hogy a 2*2 sávos út, amin haladtunk a hazai szektorok elé vitt volna minket.
Már igen közel jártunk a létesítményhez, amikor az út másik oldalán megjelentek a rossonerok, ráutaló magatartással hogy mit szeretnének az elkövetkezendő percekben. Innen már nem kellett sok a brigád egy részének, nagyon gyorsan a piros-feketék közelébe kerültek, akik közül kettő nem úszta meg. Szerintünk ők is úgy gondolják, hogy nagy szerencséjükre érkeztek meg pillanatok alatt a zsaruk, hiszen ezen a délutánon nem volt kérdés, hogy melyik fél irányába dölt volna el pillanatok alatt a csata. Hazai oldalról 5 vállalkozó szellemű egyént véltünk felfedezni, a többiekkel kapcsolatban eszünkbe juthatott az Ultras Band száma, az "Így nőttünk fel", pontosabban annak egy része, ami a "készen áll a banda" után következik ("meg lesztek b...va, nézzél magadba, látom rajtad, hogy félsz")... Ezt támasztja alá, hogy a bokrok mögött rejtőzködő pécsiek lelkesen dobálgattak minden kezük ügyébe kerülő tárgyat: jött pohár, üveg, begyújtott tűz is.
Azért ha visszagondolunk a múltba, csak és kizárólag akkor találkozott egymással a két fél, amikor az RBD tett érte (másodosztálybeli találkozás, pécsi harcok a Szigeti úton két alkalommal, Sárbogárd stb-stb), ha a pécsieken múlna csak rendőrök mögötti szócsatákig "fajult volna" a két fél rivalizálása. Fehérváron a vendégszektoron kívül eső részen még soha nem sétáltak, nemhogy fél órát, de 3 percet sem. Lehet itt jönni azzal, hogy lengyel barátaink velünk tartottak, ki lehet erre találni különféle rigmusokat, csupán annyi a probléma, ezt nem tekintjük másnak mint irigykedésnek. Hozzátesszük van mire, hiszen mind a lengyelekkel (Raków), mind a németekkel (Zwickau) nagyszerű viszonyt tart fenn az RBD, erre joggal lehetünk büszkék. S ha el akarnak velünk jönni egy túrára, akkor annak semmi akadálya nem lesz a jövőben sem.
Mindenképpen szót érdemel, hogy a rendőrség részéről most nem volt össze-vissza fújkálás, meg gumibottal hadonászás, sőt még lővöldözni sem kellett, így is rendet tudtak tenni viszonylag rövid időn belül. Innen már felvezetésükkel vonultunk énekelve a vendégszektorhoz. A kezdésre beértünk oda, ahol kiegészülve a többi Vidistával 180-an voltunk. Szurkolásunk ha nem is idézte a csúcs napjainkat, de folyamatos volt, kitartóan nyomtuk, újra és újra próbáltuk a csapatnak megadni azt a kis pluszt, ami a gólhoz kellett volna. Főleg a második félidőben akadtak jobb periódusaink is, de a nagyon várt gól nem akart megszületni, csupán egy kapufáig jutottunk. Így a hazai csapat elérte célját, végig tördelték a játékot, amit megtehettek különösebb probléma nélkül, hiszen az erélytelen bíró spori engedte nekik, csak az első félidőben 3 sárga lap felmutatása maradt el a vagdalkozó piros-fekete játékosok részére. A mi oldalunkon persze egyből villant a lap, amikor kellett. Dühítő egy mérkőzés volt, hiszen a pályán is jobbak voltunk, de ott ez eredményben nem mutatkozott meg.
A pécsiek a kezdéskor 6 tűzet gyújtottak be, ami szép látványt nyújtott. Ebből is látszik, hogy számukra ez az év meccse. Ahhoz képest előtte nem igazán sikerült felkészülniük. Aztán ők is folyamatosan kiabáltak, igaz arányaiban majdhogynem többet foglalkoztak velünk, mint kedvenceikkel. Egy-egy rigmusuk után az óvoda szó juthatott eszünkbe, de később alul tudták múlni önmagukat is, így a "megsértett bölcsis" jelző is megilleti őket :) Hangjukat csak néha-néha, főleg a szidalmazáskor hallottuk, fotósunk elmondása alapján azonban reális képet kaphatunk teljesítményükről. Bár még így is mind létszámban mind lelátói aktivitásban felülmúlják a bajnokságot - egyelőre - toronymagasan vezető győrieket...
Csütörtökön következik az év legfontosabb meccse, hiszen továbbjuthatunk az EL csoportból! Mozgósítani akit csak lehet, legyen tele a stadion!
HAJRÁ VIDI! ÁLÉ RBD!
Sok éven keresztül sok-sok oldalt lehetne visszaolvasni az évkönyvekben ezen párosítás utcai eseményeiről. A helyszíneket tekintve nem csak e két városban találkoztak a múltban a felek, Sárbogárd is feliratkozhat a listára, múltkoriban ott is utolérte az RBD a pécsi brigádot. Most a korai indulás mellett döntöttünk, igyekeztünk megoldani a szituációt úgy, hogy a mecsekaljai városban is legyen 1-2 nyugodt óránk iszogatni-eszegetni. Valahogy úgy, ahogy néhány éve Zalaegerszegen is. 60-70 fő részvételével sokáig az elképzeléseknek megfelelően alakult a program: 2 órával a meccs előtt már Pécsen sétálgatott a társaság, mindenféle kísérgetés nélkül. Kerestünk egy vendéglátóipari egységet a stadiontól gyalog is vállalható távolságban, ez is pipa. Természetesen a kezdésre a szektorban akartunk lenni, ezért túl sokat nem időzhettünk a helyen. Gyalog indultunk a stadion irányába, ami kb. 30 perces sétára volt. Meglepődéssel tapasztaltuk, hogy útközben sem álltak ránk a kékek, így sejtettük, hogy előbb-utóbb lesz valami történés a pécsiekkel, hiszen egyre közeledtünk a stadionhoz. Főleg, hogy a 2*2 sávos út, amin haladtunk a hazai szektorok elé vitt volna minket.
Már igen közel jártunk a létesítményhez, amikor az út másik oldalán megjelentek a rossonerok, ráutaló magatartással hogy mit szeretnének az elkövetkezendő percekben. Innen már nem kellett sok a brigád egy részének, nagyon gyorsan a piros-feketék közelébe kerültek, akik közül kettő nem úszta meg. Szerintünk ők is úgy gondolják, hogy nagy szerencséjükre érkeztek meg pillanatok alatt a zsaruk, hiszen ezen a délutánon nem volt kérdés, hogy melyik fél irányába dölt volna el pillanatok alatt a csata. Hazai oldalról 5 vállalkozó szellemű egyént véltünk felfedezni, a többiekkel kapcsolatban eszünkbe juthatott az Ultras Band száma, az "Így nőttünk fel", pontosabban annak egy része, ami a "készen áll a banda" után következik ("meg lesztek b...va, nézzél magadba, látom rajtad, hogy félsz")... Ezt támasztja alá, hogy a bokrok mögött rejtőzködő pécsiek lelkesen dobálgattak minden kezük ügyébe kerülő tárgyat: jött pohár, üveg, begyújtott tűz is.
Azért ha visszagondolunk a múltba, csak és kizárólag akkor találkozott egymással a két fél, amikor az RBD tett érte (másodosztálybeli találkozás, pécsi harcok a Szigeti úton két alkalommal, Sárbogárd stb-stb), ha a pécsieken múlna csak rendőrök mögötti szócsatákig "fajult volna" a két fél rivalizálása. Fehérváron a vendégszektoron kívül eső részen még soha nem sétáltak, nemhogy fél órát, de 3 percet sem. Lehet itt jönni azzal, hogy lengyel barátaink velünk tartottak, ki lehet erre találni különféle rigmusokat, csupán annyi a probléma, ezt nem tekintjük másnak mint irigykedésnek. Hozzátesszük van mire, hiszen mind a lengyelekkel (Raków), mind a németekkel (Zwickau) nagyszerű viszonyt tart fenn az RBD, erre joggal lehetünk büszkék. S ha el akarnak velünk jönni egy túrára, akkor annak semmi akadálya nem lesz a jövőben sem.
Mindenképpen szót érdemel, hogy a rendőrség részéről most nem volt össze-vissza fújkálás, meg gumibottal hadonászás, sőt még lővöldözni sem kellett, így is rendet tudtak tenni viszonylag rövid időn belül. Innen már felvezetésükkel vonultunk énekelve a vendégszektorhoz. A kezdésre beértünk oda, ahol kiegészülve a többi Vidistával 180-an voltunk. Szurkolásunk ha nem is idézte a csúcs napjainkat, de folyamatos volt, kitartóan nyomtuk, újra és újra próbáltuk a csapatnak megadni azt a kis pluszt, ami a gólhoz kellett volna. Főleg a második félidőben akadtak jobb periódusaink is, de a nagyon várt gól nem akart megszületni, csupán egy kapufáig jutottunk. Így a hazai csapat elérte célját, végig tördelték a játékot, amit megtehettek különösebb probléma nélkül, hiszen az erélytelen bíró spori engedte nekik, csak az első félidőben 3 sárga lap felmutatása maradt el a vagdalkozó piros-fekete játékosok részére. A mi oldalunkon persze egyből villant a lap, amikor kellett. Dühítő egy mérkőzés volt, hiszen a pályán is jobbak voltunk, de ott ez eredményben nem mutatkozott meg.
A pécsiek a kezdéskor 6 tűzet gyújtottak be, ami szép látványt nyújtott. Ebből is látszik, hogy számukra ez az év meccse. Ahhoz képest előtte nem igazán sikerült felkészülniük. Aztán ők is folyamatosan kiabáltak, igaz arányaiban majdhogynem többet foglalkoztak velünk, mint kedvenceikkel. Egy-egy rigmusuk után az óvoda szó juthatott eszünkbe, de később alul tudták múlni önmagukat is, így a "megsértett bölcsis" jelző is megilleti őket :) Hangjukat csak néha-néha, főleg a szidalmazáskor hallottuk, fotósunk elmondása alapján azonban reális képet kaphatunk teljesítményükről. Bár még így is mind létszámban mind lelátói aktivitásban felülmúlják a bajnokságot - egyelőre - toronymagasan vezető győrieket...
Csütörtökön következik az év legfontosabb meccse, hiszen továbbjuthatunk az EL csoportból! Mozgósítani akit csak lehet, legyen tele a stadion!
HAJRÁ VIDI! ÁLÉ RBD!
