- Üdv! Bemutatkoznál az olvasóinknak, kérlek?
Üdv! Én a Dinamo Brest szurkolóinak egyik képviselője vagyok.
- Mesélj arról, hogyan kerültél előszőr a Dinamo fanatikusok lelátójára. Hány éves voltál? Mi vezetett oda?
A stadionban először 1998-ban jártam. Hosszú ideig egyszerűen a társaságommal jártam
szurkolni, de nem az ultrák szektorába. Az ultrák szektorába 2001-ben mentem először, és a szeretet szülővárosom és a csapatom iránt az, ami ide vezetett.
- Idézz fel kérlek valami érdekeset az első napjaidról a szektorban.
Imádtam meccsre járni, akár egy ünnep. Találkoztunk a társasággal a lakótelepen és
indultunk a központba a meccsre, és 2002-ben (nem emlékszem pontosan az évre) mikor
bementünk a szektorba, kiderült, hogy hetünkön kívül (12-14 évesek) senki nincs ott.
Elhatároztuk, hogy maradunk és szemtelenek leszünk. Következő alkalommal az akkori alap a szomszédszektorokban ült, bejöttek a szektorba és ezután senki sem hiányzott közülünk ok nélkül. (Az utolsó mondat nem teljesen tiszta, bár valószínűleg a későbbi ultrákra gondol az „akkori alap”-al).
- Mikor volt az első idegenbeli túrád és az első „találkád”? Sok volt összesen?
Az első túrámra csak 2004-ben utaztam. Az első matek 2006-ban volt, abban az időben elég ritka volt az ilyesmi, szóval nagyon király volt lehetőséget kapni, hisz rengeteget vártunk, hogy megmutassuk magunkat. Nem sok mindenki akart ellenünk kiállni, ezért ha volt évi 2, már jónak számított. A fiataljainknak nagy lehetőség, hogy ma már egyik matek követi a másikat. Körülbelül 20 találka történt eddig, ebből egy pár, városon belül.
- Mi a neve a csoportotoknak? Ki és mikor alapította? Hogy váltatok azzá, akik vagytok?
A nevünk „No Comments”, mindössze 7 ember alapította 2008 július 15-én. Abban az időben fejlődni akartunk és folyamatosan matekozni. Akkor már 2 éve együtt utaztunk és kavartuk fel a fiatalságot.
Egy találka után (6 ember ellen a mogilevai Dniprotól), ahol kikaptunk,
Egy találka után (6 ember ellen a mogilevai Dniprotól), ahol kikaptunk,
elkezdtük hívni az akkori alapot és készülni a találkára, hogy ne ilyen összetételben kelljen
mennünk és veszítenünk (a legkisebb létszámmal próbáltunk menni, ahogy megegyeztünk,
különben nem álltak volna ki ellenünk), mi megértettük, hogy ennyire vagyunk képesek
(mindig mindenki győzni akart az ilyeneken, ezért egy vereség nagyon negatívan hatott) és
bizonyítani akartuk, hogy a kutya ugat, a karaván halad, nem csinálnak mást csak ülnek és
gyűlölnek. Összeakartunk gyűjteni minden érdeklődő fiatalt, és nem csak őket, egy
csoportba. A fiatalok lelkesek voltak, ezzel nem volt gond, a probléma azzal volt, hogy ki
vezessen mindent. Természetesen nem minden terv vált valósággá, nem minden működött,
de elég jól ment, ha azt nézed, honnan indultunk heten.
- Hány ember van a csoportotokban, illetve a brigádban összesen?
Mondhatjuk, hogy hány volt. Megszűntünk jól ismert okok miatt. 2014-ig 30 elég jó emberrel
számolhattam, akik minden ellenfelet elintéztek volna Belaruszban ( mindig voltak olyan
brigádok, akik leakartak győzni minket, de valahogy mindig akadályozta őket valami és nem
jött össze).
Ha az egész brigádot nézzük, belaruszi viszonyokhoz képest szép létszámunk volt,
Ha az egész brigádot nézzük, belaruszi viszonyokhoz képest szép létszámunk volt,
70-100 emberrel számolhattunk. Idegenbe 30-100 ember ment, de sosem várt minket senki,
pedig mindenhol ott voltunk és készenálltunk a találkára, ez az ellenfeleink gyengeségét
mutatja.
- Mennyi ember kíséri el a Dinamot a meccseire jelenleg?
A létszám mindig változik, a túrától függően, össze tudunk szedni annyi embert, amennyi az
egész ország összes szektorában van))) Vannak, akik ingyen buszokat szereznek a klubtól, de sokan nem tudják például, hogy a szezon kezdete óta az egyes csoportok külön utaznak a saját költségükre, sokan adnának buszt, de valamilyen okból egyik sem tud összehozni túl sok embert. Általában 100-150 fő utazik, a kupában a Minszk és a Boriszov ellen 400-600 ember ment, a döntőre a Grodno ellen pedig nehéz megbecsülni, de 1500-2000 körül.
- A túrákon folyamatosan problémát jelentenek a rendőrök vagy csak bizonyos esetekben?
Nincsenek ilyen problémák, illetve nagyon ritkák. Azokkal van probléma, akik akarják, hogy
legyen.
- Szerinted mi ma Belaruszban az „okolofutbola”? Mondhatjuk egyáltalán, hogy létezik ez a fogalom?
Nem igazán, nehéz okolofutbolának hívni, ami most van, néhány matek a fiatalok között az
egész országban. A brigádok próbálnak valamit csinálni. Vannak, akik külföldi brigádokat
keresnek maguknak.
- Mesélj a szurkolók visszaszorításáról a hatóságok által. Mi történik azzal, akit letartóztatnak egy meccsen vagy egy balhéban más csapat szurkolói ellen?
Mindenki tud mindent és látja, hogy szűnünk meg folyamatosan. Az egész függ egyéként a
szituációtól és a helytől, ahol történik. Megszabadulhatsz az admintól (ez nem egészen tiszta, de nincs rá más fordítás), kaphatsz bírságot, egy napot, de hosszabb időre is bemehetsz.
- Melyik spontán találka vagy lebeszélt volt számodra a legemlékezetesebb az erdőben és a városban?
A legemocionálisabb és legemlékezetesebb matek az erdőben a Karpaty Lviv (LCF) szurkolói ellen történt, az első utunk volt külföldre a brigáddal. Először minden rendben ment, a magmegbontotta az LCF fő sorait, mert mi, fiatalok bátrak és elszántak voltunk és készek voltunk bárkit elintézni. Még ha el is tört a kezem, a pozitív érzések feldobtak. Az utcán a minden matek emlékezetes, de a Gomel elleni mindig kicsit kilóg a sorból.
- Melyik volt a legnehezebb bunyód? Mesélj róla.
Ami legjobban megmaradt, a Belshina ellen történt 2008-ban, 15 fő, fiatalok. 5 percig tartott,
kikaptunk, fél perc után eltört a karom (nem sokkal előtte vették le a gipszet egy korábbi
sérülés miatt), de folytatnom kellett a harcot úgy, hogy meg sem bírtam mozdítani a törött
kezem, ezután a sérülés után az orvosok azt mondták, soha többet nem harcolhatok.
- Korábban többször találkoztatok nyugat-ukrajnai brigádokkal (például a „Karpat”). Sokat készültetek ezekre? Esetleg Belaruszban mindig megvolt egy bizonyos szint, ami miatt nem kellett az ilyenre külön készülni?
Az első matek a Karpat-al teljesen a mienk volt, probléma nélkül szétvertük az LCF-t (időset,fiatalt). A Volyn (Luck) elleni 15 v 15 győzelem után elkezdtünk gondolkodni, ki legyen a következő ellenfelünk.
Belaruszban senki nem akar velünk kiállni korhatár nélkül, így a Pridera
Belaruszban senki nem akar velünk kiállni korhatár nélkül, így a Pridera
esett a választás. Mondhatni, ez volt az első komoly találkozónk, 20 emberrel, komoly
sérülésekkel, 5 percen át, és a mi győzelmünkkel. A felkészülést mindenki magának intézte,
szinte mindegyikünk sportolt valamit.
Harcolni akartunk, kimenni és küzdeni, nem gondolkodtunk a felkészülésen. A második meccsünk a Pride-al szintén 20 v 20-ba volt, szintén kemény meccs volt, ez is 5 percig tartott. Ekkor a Lvoviak megleptek minket a sportosságukkal, látszott hogy nem henyéltek a vereség óta. De ez sem segített rajtuk, mi győztünk, köszönhetően a taktikai érdemeinknek. Volt egy matek a fiatalok között is 12 v 12-be, ott 3 perc alatt nyert a Pride. Kivételes tisztelet a lvovi srácoknak! Mindig komoly témákat hoztunk össze (csak úgy mint a CSKA Kijevvel), nagyon becsületes és rendes srácok!
Harcolni akartunk, kimenni és küzdeni, nem gondolkodtunk a felkészülésen. A második meccsünk a Pride-al szintén 20 v 20-ba volt, szintén kemény meccs volt, ez is 5 percig tartott. Ekkor a Lvoviak megleptek minket a sportosságukkal, látszott hogy nem henyéltek a vereség óta. De ez sem segített rajtuk, mi győztünk, köszönhetően a taktikai érdemeinknek. Volt egy matek a fiatalok között is 12 v 12-be, ott 3 perc alatt nyert a Pride. Kivételes tisztelet a lvovi srácoknak! Mindig komoly témákat hoztunk össze (csak úgy mint a CSKA Kijevvel), nagyon becsületes és rendes srácok!
- Ki a legnagyobb ellenségetek? Kivel volt mindig izgalmas találkákat szervezni?
A legnagyobb ellenség a Dnyeper Mogilev és Gomel. Rajtuk kívül senki nem vehető komolyan itt. Ha nagyon akarod, még a Sahtar Szoligorszkot meg lehet említeni. Mondhatjuk, hogy képesek voltak néha csinálni pár dolgot, de csak otthon s legfeljebb évi 1-2őt (a fiatalokatnem számítva).
Az utóbbi években képesek voltak többé-kevésbé hozzánk hasonló összeállításban megjelenni. És egyszer a Gomel eljött Resichába megtámadni a buszunkat, talán azt hitték, hogy csak annyi ember van, aki a kijáraton át kijutott (5-6) és könnyen győzhetnek, de a 14 emberünk egy kemény, 3 perces harcban elintézte őket. Mi minden idegenbeli túrára megfelelő összeállításban mentünk és készek voltunk bárkinek felállni. Bár Brestben mindenki ellenségünk, legalább évente párszor képesek lennének hozni a szintet.
Az utóbbi években képesek voltak többé-kevésbé hozzánk hasonló összeállításban megjelenni. És egyszer a Gomel eljött Resichába megtámadni a buszunkat, talán azt hitték, hogy csak annyi ember van, aki a kijáraton át kijutott (5-6) és könnyen győzhetnek, de a 14 emberünk egy kemény, 3 perces harcban elintézte őket. Mi minden idegenbeli túrára megfelelő összeállításban mentünk és készek voltunk bárkinek felállni. Bár Brestben mindenki ellenségünk, legalább évente párszor képesek lennének hozni a szintet.
Az itthoni matekokat egy kezemen megtudom számolni, ha nem számolom a kocsik és
buszok üldözését. Egy időben a legizgalmasabb túra a szolihorszki volt, mindig készültek ránk és készek voltak harcolni. Jó brigádjuk volt, sok jó boksz volt velük, volt 30 v 30, kétszer 15 v15, de a legutóbbi (nem emlékszem az évre, úgy 2011) 20 v 20-ba (NC+ 3 old school arc) megmutatta mekkora különbség van kettőnk között, azóta nem keresnek minket.
- Melyik találkozóra (lebeszéltre) készültetek a legjobb felállással ti (mint csoport) és mint brigád, Belaruszban és külföldön?
Ha a NC-ről beszélünk és Belaruszban, valószínű a Sakhtar elleni (amiről az előző kérdésben szó volt).
Mondhatom még a Torpedo Zsodino elleni 20 v 20-at. A Vitebsknek, bár jó brigádja van mind létszám, mind életkor szempontjából, mégsem aktívak, így ott vannak a listán, de csak alul.
Mondhatom még a Torpedo Zsodino elleni 20 v 20-at. A Vitebsknek, bár jó brigádja van mind létszám, mind életkor szempontjából, mégsem aktívak, így ott vannak a listán, de csak alul.
És a többiek: Slutsk, Osipovichi, Grodno, Mozir, Lida, Khimik Svetlogorsk, Slonim.
Mind kis brigádok, kis városokból, kivéve a Grodnót, akik kicsit jobbak mind minőségben,
mind mennyiségben. Mindazonáltal a legtöbb lelkes fiatalokból áll, akik sokszor összecsapnának erősebb ellenféllel is.
- Az idei európai szereplés elég rövidre sikerült a Dinamo számára. A belga Gent ellen a következő selejtezőkörben egy nemzetközi találkát is össze lehetett volna hozni. Mi az oka a hazai vereségnek az elfogadható idegenbeli eredmény után?
10 évet vártunk európai túrára, kár hogy csak egy lett belőle, de Ausztriába jó brigáddal
mentünk (mind létszám, mind minőség terén). A Genttel érdekes lett volna találkozni, de a
sors most nem ezt akarta. A vereség oka az első bekapott gól, ami valószínűleg megtörte a csapatot és már nem voltak képesek összekapni magukat és a legjobbat nyújtani.
- Melyik európai brigáddal szeretnétek találkozni leginkább?
Nincs ilyen kimondottan.
- Kaptok felkéréseket az orosz kollegáktól?
Jelenleg nem, régen gyakran kaptunk.
- Szerinted melyik jelenleg a legerősebb csoport Kelet-Európában (beleértve a lengyeleket)?
Nehéz kérdés, és azt hiszem nincs is rá válasz, amég nem történnek találkák. Jogosan
gondolhatjuk, hogy a CSKA, a Szpartak (még ha az utóbbi idők vegzálásai erősen meg is
gyengítették őket) és néhány lengyel brigád. A lengyelek mindig a világ előtt járnak. Hogy
megértsd ezt, belülről kell érezned és akkor nem lesznek kérdések. ☺
- Mit tudtok az ukrán „okolofutboláról”? Ki most a legerősebb brigád?
Nem sok mindent. Ők is visszahúzódtak. Korábban mindenki mindent az internetről hallott,
ma már csak a legjobb barátaitól. A színtér él, de fegyverszünet van, habár vannak még
találkák, de kevés és ez a legfontosabb. Jelenleg zsákutcába jutottak, nincs kivel harcolni,
mindenki egymással van. Szerintem a legerősebb a Capitals, de mégegyszer mondom, nehéz ezt boksz nélkül eldönteni.
- Az Európa Liga play-off utolsó körében az Alexandria a boriszovi BATE-val játszott. Az ő brigádjuk ennyire erős az országban? A meccsről készült képeken nem tűntek túl meggyőzőnek, pláne összevetve a ti ausztriai brigádotokkal. (Alexandria-ra mondta) A BATE Boriszov, belaruszi mércével, az egyik legnagyobb és legjobban szervezett brigád ultrák terén, huligánok terén már fentebb megbeszéltük.
- Mesélj az Altach elleni túráról. A képek alapján igen jó brigád volt a vendégben. Mennyire volt nehéz megszervezni?
A vendégben igen igen jó brigád volt, pláne, hogy ez Európa és nem a legközelebbi helyszín. 65 breszti minden csoportból + 15 DBr szurkoló és kb 25 lengyel Zabelszkojból, Sztalevojból és Ladából, akiknek külön köszönet. A szervezésrőlcsak annyit, hogy aki akarja, az csinálja és megy!
- Mi motiválja a fiatalokat, hogy belépjenek a mozgalomba (főleg hozzátok) ilyen nehéz időkben?
Hiszen könnyen összeütközhetnek a törvénnyel, aminek komoly hatása lehet az egész életükre.
A szektorban a hangulat remek, ami a futball szeretetére és a meccsrejárásra ösztönöz,
továbbá nagyon jó a hangulat a túrákon a buszainkon. Baj pedig nem lehet, ha nem csinálsz magadnak.
- Mesélj a breszti csoportok legérdekesebb akcióiról az utóbbi pár évben? Mi történt a mozgalmon és az országon belül?
Minden mostani akciónk a stadionban zajlanak, ha van valami fontos meccs, de anélkül is. Kiváló ultrákkal és remek szurkolókkal rendelkezünk. :)
- Mi az oka annak, hogy nincs túl nagy aktivitás a lengyel brigádokkal való mókákra? (A határ távolsága alapján sok érdekes találkozó lehetne.)
Elég sok nüansz van, de attól, hogy ez az interneten nincs kint, nem jelenti, hogy nem létezik.
- Beszélj a barátságotokról az Orleta Radzinnal. Még bokszoltatok is együtt az ukránok ellen. Mire épül a barátságotok?
Nem akarom felhánytorgatni a múltat, mondhatjuk hogy a barátságunk rokoni kapcsolatokon alapul. Orlets (Zabelsk) bizonyos részei még mindig a testvéreink és ezt a barátságot nem lehet megtörni. (Breszt meg Orlet is határmenti város, valami történelmi dolog lehet.) A matekról pedig annyit, hogy mindenki tudja, hogy végződött és hogyan mutatták meg magukat a lengyelek.
- Hogyan fogadták a szurkolók Artyom Milevski leigazolását? Mennyire nagyok az elvárások a már nem fiatal, ukrán csatárral szemben?
A vélemények megoszlanak. Szerintem jó játékos, nehéz személyiséggel. A lényeg az, hogy segíthet a Dinamónak feljebb jutni és újra elérni az Európa Ligát. Az első meccsei
megmutatták, hogy még mindig tud gólt lőni és jó labdákat adni.
- Nem rég megjelent nálunk (Troublemakers) egy interjú az MTZ szurkolóival. Mit lehet mondani ennek a brigádnak az erejéről jelen pillanatban? Mi lenne egy esetleges városi Dinamo vs MTZ kimenetele?
Jelenleg nem lehet semmit mondani. Nehéz úgy beszélni, hogy nincs matek, nincs lelátói élet, nincsenek túrák. Ez ma csak fantázia. 2013-14-ig, ami a mozgalom utolsó nagy éve volt, szerintem itthon megvertük volna őket, túrán nehezebb lett volna, de kivitelezhető.
- A Dinamo nyerte a belarusz kupát. Elnézve a meccseket mind a kupában, mind a bajnokságban, a focitok nem nevezhető látványosnak. Mondhatni ez az egyik legunalmasabb bajnokság Európában. Mi az oka szerinted, hogy a legtöbb csapat ilyen focit játszik?
Egyetlen indok, rossz anyagi helyzet és pocsék infrastruktúra minden klubnál.
- Mennyi időt jósolsz a jelenlegi elnök regnálására? Hány évet adsz a Bátkának?
Szerintem ameddig él, ez pedig csak Istentől függ, remélem még sokáig!
Kiss off téma :
- Mit gondolsz a „Nyugat 2017” nevű közös hadggyakorlatról Belarusz és Oroszország között?
Ukrajnában sokat beszélnek a témáról. Egyesek szerint egy nagyobb konfliktus előkészítése, mások szerint ez országotok teljes megszállásának finomabb verziója, megint mások szerint egy ukrajnai invázió előkészítése.
Hogyan látod ezt a kérdést, mint belaruszi lakos?
Hogyan látod ezt a kérdést, mint belaruszi lakos?
Nem gondolkodom rajta, és nem is akarok.
- Mi a helyzet a jobboldali mozgalmakkal Belaruszban? Vannak bármilyen akciók vagy mindenki inkább meghúzódik?
Ugyanaz, mint az okolofutbolával, ez a mozgalom csak az emberek fejében él, de ott
megmarad.
- Mit gondolsz Belarusz jelenlegi politikájáról?
A legjobb országban élünk, ahol a legjobb emberek és legszebb lányok élnek. A legfontosabb,
hogy ne legyen háború.
Interjú : Troublemakers
Fordítás : D.H.
Interjú : Troublemakers
Fordítás : D.H.
A To My Kibice lengyel szurkolói magazin januári száma körkérdést intézett néhány bennfentes lengyel szurkolóhoz: hogyan látják az elmúlt évek lengyel-magyar szurkolói kapcsolatait. A fő kérdéskör, amit a négyoldalas összeállítás körbe kívánt járni, hogy hogyan viszonyul a lengyel szurkolói társadalom a Lengyelországba vendégségbe látogató magyar szurkolói csoportokról. A megkérdezett ultrák és huligánok szinte egyöntetűen azt nyilatkozták, hogy ha a magyarok magyar zászló alatt, magyar vonatkozású mérkőzésre érkeznek hozzájuk, akkor minden további nélkül érvényes a lengyel barátság. Ugyanakkor, ha egy átlagos hétvégi meccsnapon, valamelyik csapat híveként vagy egy konkrét lengyel tábor szövetségeseként érkeznének Lengyelországba magyar csoportok, akkor ott más logika, a szurkolói mozgalom logikája fog érvényesülni.
A cikken érezni, hogy igazából két nem túl régi eset szolgáltatta a téma alapját. Az egyik a Vidi-Ruch találkozás még 2015-ben, illetve egy tavalyi Raków Częstochowa-GKS Bełchatów meccs, melyen a hazaiak behúztak egy magyar zászlót a bełchatówiak magyar barátaitól, a diósgyőriektől. A két konkrét esettől elvonatkoztatva, de a hasonló szituációkra reflektáltak ugyanis a megkérdezettek.
Bár a cikk sok újdonságot nem tartalmaz; ezeket a dolgokat nagyjából tudták eddig is mindazok, akik szoktak járni lengyelbe valamelyik magyar tábor képviseletében. Mégis, így egyöntetűen és összefoglalva ezt talán soha sem írta még le senki. Mindenképpen jó, hogy megszületett ez a cikk, mert sok mindent helyretesz és sok téves képzetet eloszlat.
(Érdemes megjegyezni, hogy a TMK cikkében egy keretben felsorolják a magyar-lengyel baráti kapcsolatokat. Az ott megjelentekkel ellentétben a Kispest és a Polonia között nincs – és nem is volt soha – hivatalos baráti viszony, mivel a kispesti Kanyar úgy döntött, hogy minden lengyel szurkolóhoz pozitívan viszonyul, és nem köt egyetlen táborral sem külön barátságot közülük.)
Íme a teljes cikk magyarul:
„Lengyel-magyar két jó barát” – ősrégi mondás, melyet jó pár éve mindkét ország szurkolói gyakran hangoztatnak. Az általános szimpátia mindkét oldalon erős lábakon áll és az évek során tucatnyi magyar és lengyel tábor között köttetett szövetség vagy barátság. Ezért is érdemes feltenni a kérdést: vajon a magyar szurkolókat meg lehet-e vagy egyáltalán meg szabad-e támadni, ha hozzánk látogatnak? Nem vitás, hogy a lengyel szurkolói mozgalom sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a huliganizmusra, mint a magyar és az is köztudott, hogy nálunk egy idegenbeli meccsre utazva senki sincs biztonságban. Ugyanakkor az is egyfajta tapasztalat, hogy a magyar szurkolók általánosságban minket mint „lengyeleket” kedvelnek elsősorban, és nem feltétlenül csak azokra a táborokra tekintenek szimpátiával, mint akikhez konkrét barátság fűzi őket. Arról nem is beszélve, hogy soha meg sem fordult még a fejükben, hogy bármilyen lengyel brigádra rátámadjanak. Éppen ezért fontos – elsősorban saját magunknak – feltenni a kérdést: hogyan kezeljük a magyar kollégákat, amikor hozzánk látogatnak? És mi a helyzet a zászlóikkal, amiket magukkal hoznak? Körkérdésünk a témában több tábor illetékeséhez.
Legia Varsó szurkoló:
Hogy a lengyel huligánoknak fel kell-e készülniük a magyarokra? Hát hogyne kéne: jól behűtött vodkával! Lehet, hogy kisebbségben leszek a véleményemmel, de vállalom: ha nemzeti ügyről van szó, a mi kis hétköznapi háborúink csak másodrendűek lehetnek. Márpedig a magyarokkal való szövetség, barátság, szimpátia – nevezzük bárminek – nemzeti ügy, ez nem is kérdés. És ez egy üdítő kivétel a mai világban, hogy ebben mindkét ország mindkét társadalma egyhangúan egyetért. Kezet emelni egy magyarra, csak azért, mert az egy másik csapat meccsére megy éppen, azt én abszurdnak, sőt tovább megyek, szégyennek tartom. Különösen a mi közegünk számára, mely éppen a történelmi örökségeink és nemzeti hagyományaink hirdetésében hétről hétre vizsgázik jelesre. Kifejezetten örülök, hogy a lengyel-magyar kapcsolatok egyre szélesebbek és nem csak a mi kis zárt szubkultúránkat gyarapítja folyamatosan, hanem hasonló tendencia figyelhető meg a politika, a kultúra, az oktatás és általában az egész társadalom terén. Éppen ezért úgy gondolom, hogy minden magyart, aki Lengyelországba érkezik, elsősorban magyarként kell kezelnünk és csak másodsorban egy másik csapat szurkolójaként.
Hogy a lengyel huligánoknak fel kell-e készülniük a magyarokra? Hát hogyne kéne: jól behűtött vodkával! Lehet, hogy kisebbségben leszek a véleményemmel, de vállalom: ha nemzeti ügyről van szó, a mi kis hétköznapi háborúink csak másodrendűek lehetnek. Márpedig a magyarokkal való szövetség, barátság, szimpátia – nevezzük bárminek – nemzeti ügy, ez nem is kérdés. És ez egy üdítő kivétel a mai világban, hogy ebben mindkét ország mindkét társadalma egyhangúan egyetért. Kezet emelni egy magyarra, csak azért, mert az egy másik csapat meccsére megy éppen, azt én abszurdnak, sőt tovább megyek, szégyennek tartom. Különösen a mi közegünk számára, mely éppen a történelmi örökségeink és nemzeti hagyományaink hirdetésében hétről hétre vizsgázik jelesre. Kifejezetten örülök, hogy a lengyel-magyar kapcsolatok egyre szélesebbek és nem csak a mi kis zárt szubkultúránkat gyarapítja folyamatosan, hanem hasonló tendencia figyelhető meg a politika, a kultúra, az oktatás és általában az egész társadalom terén. Éppen ezért úgy gondolom, hogy minden magyart, aki Lengyelországba érkezik, elsősorban magyarként kell kezelnünk és csak másodsorban egy másik csapat szurkolójaként.
A két nép közeledése egymáshoz az elmúlt évtizedben azt is jelentette, hogy megszaporodtak a szurkolói barátságok is. Itt egy kis kitérést tennék saját magunk felé: talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy az egyik legelső lengyel-magyar szurkolói kapcsolat a Legia és az Újpest közti jó viszony volt. Én ennek az egyik kezdeményezője voltam a táborban, ott voltam a kezdeteknél is. Az újpestiek 2004 óta járnak rendszeresen Varsóba, 2007-ben jelen voltak a nagyhírű nemzetközi focitornánkon is, ahol a kölcsönös jóviszony hosszú időre megalapozódott. Manapság a látogatások ide is és oda is kölcsönösek és rendszeresek – van olyan újpesti, aki több mint 100-szor (!) járt már nálunk Varsóban meccsen. Ugyanakkor a mai napig nem lett formalizálva és hivatalos keretbe foglalva a két tábor közti viszony. Érdemes megjegyezni, hogy a későbbi Újpest-Pogoń Szczecin, Újpest-Swit Nowy Dwór és egy rövid ideig az Újpest-BKS Bielsko jó viszony is mind a Legia közvetítésével zajlott.
Raków Częstochowa szurkoló:
A magyar szurkolói csoportok – a „fő szabály” szerint – nem támadnak semmilyen lengyel táborra, még akkor sem, hogy ha az egy olyan tábor, mely egy otthoni riválisuknak a jóbarátja. Más a helyzet akkor, amikor mi vagyunk vendégségben náluk. Akkor mintha a tábor meghosszabbított keze lennénk és megyünk velük, lesz ami lesz – legalábbis elméletben. Márpedig ha ez így van, akkor ez fordítva is így kell legyen. Ha a magyarok velünk jönnek egy túrára akkor ők is felveszik a lengyel szokásokat és élik át velünk ugyanazt, amit mi.
A magyaroknak ugyanakkor meg kell érteniük, hogy a nemzeteink barátsága egy dolog, a szurkolótáborok közti barátságok viszont egy másik. Ha a magyar válogatott – bármilyen sportágban – Lengyelországban játszik, teljesen természetes, hogy nagy a barátság és megyünk együtt szurkolni. De az átlagos lengyel hétvégék esetében más a helyzet. Ha választasz magadnak egy lengyel tábort barátnak, akkor kiválasztottad magadnak az ő ellenségeit is – ilyen egyszerű. Nálunk az a természetes, hogy minket egységesen kezelnek az ellenfeleink és nincs jelentősége, hogy esetleg a másik féltől ki honnan érkezik. A magyaroknak igazából nincs is más dolguk, mint ezeket a szokásainkat megérteni, ez a lengyel valóság, de egyúttal azt azért hozzátenném, hogy nem tartanám túl szerencsésnek, ha az lenne prioritás esetleg más lengyel táboroknak, hogy célzottan magyarokra vadásszanak.
Sokan azért szeretünk Magyarországra járni, mert az ottani meccseken kevesebb a szigor és valahogy lazább az egész minden, ami a futballt körülveszi. Ugyanakkor a magyarok meg pont azért szeretnek lengyel meccsekre jönni, mert itt majdnem biztos, hogy történni fog valami izgalmas. Ez igaz is, és éppen ezért kell tudniuk, hogy „minden botnak két vége van” („az éremnek két oldala van” – a szerk.): az izgalmak sűrűjébe ők is bármikor belekeveredhetnek.
Egy szurkoló Varsó mellől, Mazowsze vajdaságból:
Én ezidáig két olyan összecsapásról tudok, ahol lengyel és magyar szurkolók összecsaptak egymással. Az egyik Budapesten volt, amikor újpestiek és fradisták találkoztak egymással és a lilák oldalán voltak szczeciniek, akik részt vettek az ütközetben (6-8 fiatal szczecini valóban volt az újpestiek közt, a meccsre érkező fő Pogoń-brigád viszont nem volt jelen – a szerk.) A másik pedig a lengyel autópályán történt, amikor a Videoton szurkolói Poznańba utaztak és összecsaptak a Ruch Chorzów huligánjaival. Az első esetben a fradisták egy közleményben elítélték azt, hogy más magyar táborok lengyel segítséggel akarnak érvényesülni, illetve azt is, hogy – az általuk is nagyra becsült – lengyelek szükségtelenül részt vegyenek a magyarok ügyeibe. A második esetben viszont a vidisek szó nélkül elfogadták a lengyel szabályokat. De mégis mi a teendő, ha egy lengyel brigád utazik valahova idegenbe és spontán összetalálkozik egy ellenséggel, akikkel magyarok is vannak. Szerintem semmi. Senki nem fog útlevelet lobogtatni vagy ellenőrizni, szerintem ilyenkor a legjobb, ha egyből a lényegre térnek a felek. Minden más esetben viszont szerintem el kell kerülni a konfrontációt magyarok és lengyelek közt és – fennkölten fogalmazva – egy felsőbb értéknek alárendelni magunkat, mely jelen esetben a magyar-lengyel barátság. Inkább igyekezzünk példát venni a magyarokról abban a tekintetben, hogy ők mindenáron képesek felülemelkedni a klubhovatartozáson, ha össznemzeti ügyről van szó (erről magam is személyesen győződhettem meg, miután kétszer is voltam velük Bukarestben a válogatott meccsükön).
Pogoń Lebork szurkoló:
Szerintem csak idő kérdése, hogy a lengyel szurkolói mozgalomban zajló hagyományos ellenségeskedés egyszer – közvetve vagy közvetlenül – érinteni fogja majd a lengyel-magyar barátságot. Ha magyar és lengyel brigádok „barát” és „szövetséges” címszó alatt vannak jóban egymással, akkor ezzel magukra kötelező érvényűnek fogadták el a másik ország íratlan szabályait – annak is a radikálisabb, lengyel változatát. Ha pedig nálunk háború van a meccseken és az utakon, akkor azt. Ha egy magyar tábor elfogadja az egyik tábor baráti kezét, akkor ezzel automatikusan elfogadja annak a tábornak az ellenségeit is. És ez különösen abszurd helyzetekhez is vezethet, például lengyel-lengyel vagy magyar-magyar viszonylatban, csak éppen külföldön. Mi van például akkor, ha két lengyel tábor, mely egymást gyűlöli, találkoznak egymással… a baráti Magyarországon? Akkor a magyar vendéglátók mit fognak csinálni? Kinek az oldalára állnak? (…)
Szerintem csak idő kérdése, hogy a lengyel szurkolói mozgalomban zajló hagyományos ellenségeskedés egyszer – közvetve vagy közvetlenül – érinteni fogja majd a lengyel-magyar barátságot. Ha magyar és lengyel brigádok „barát” és „szövetséges” címszó alatt vannak jóban egymással, akkor ezzel magukra kötelező érvényűnek fogadták el a másik ország íratlan szabályait – annak is a radikálisabb, lengyel változatát. Ha pedig nálunk háború van a meccseken és az utakon, akkor azt. Ha egy magyar tábor elfogadja az egyik tábor baráti kezét, akkor ezzel automatikusan elfogadja annak a tábornak az ellenségeit is. És ez különösen abszurd helyzetekhez is vezethet, például lengyel-lengyel vagy magyar-magyar viszonylatban, csak éppen külföldön. Mi van például akkor, ha két lengyel tábor, mely egymást gyűlöli, találkoznak egymással… a baráti Magyarországon? Akkor a magyar vendéglátók mit fognak csinálni? Kinek az oldalára állnak? (…)
„Tifosifoto” – a To My Kibice fotóriportere:
Úgy gondolom ezt a kérdést, nem is magyar-lengyel viszonylatban, hanem szélesebb értelemben, lengyel-külföldi viszonylatban érdemes vizsgálni. Mert mit is kéne gondoljunk arról a tényről, hogy pl. a Destroyersnek (a Widzew huligán brigádja – a szerk.) nincs is magyar barátja, de orosz meg igen. Amíg az oroszok az összes lengyel szurkoló számára ellenségek, addig a Destroyersnek… barátok. Hát mindegy, ők tudják. Vagy ugyanez a helyzet azokkal a lengyel táborokkal, akiknek német barátaik vannak. Róluk mit gondoljunk? Én csak arra akarok rávilágítani, hogy egy csomó kőbe vésett szabály a szurkolói mozgalomban rendszeresen megbukik akkor, amikor szembe találkozik a valósággal. Vegyük már észre, hogy nincsenek is szabályok. Vagy ha vannak, akkor egy adott helyzetben rögtön felülíródnak. A „lengyel-magyar két jó barát” jelszó egy történelmi eredetű fogalom, de nem a szurkolói mozgalomból származik. Egy dolog a történelem, másik dolog a mi szurkolói világunk. A külföldi és nemzetközi kapcsolatokat ugyanazon a mérlegen kell megmérnünk, mint a hazai viszonyainkat. Vajon a Torcida (a Górnik Zabrze brigádja – a szerk.) békén hagyta a fehérorosz BATÉ-t, amikor azok vendégségben voltak Gliwicében és belecsöppentek egy támadásba? Egy fenét, kegyetlenül lecsaptak rájuk is. És éppen ezért számomra teljesen elképzelhetetlen lenne az a helyzet, amikor egy lengyel tábor megtámad egy másik lengyel tábort, de azokkal vannak magyarok is – és nem történik semmi. Vagy kéne végezni valamilyen fajta szelekciót? Ki magyar, ki nem az? Ki álljon félre, ki az aki kaphat? Szóval, ha egy lengyel brigád magyar táborral barátkozik és nem mondja el nekik, hogy lengyel-magyar barátság ide vagy oda, de ez végsősoron Lengyelország és itt a lengyel játékszabályok vannak, akkor saját barátait hozza kellemetlen és nemkívánt helyzetbe, meg az isteni gondviselésre. Senki sem fogja „kenyérrel és sóval” fogadni őket, csak azért mert magyarok – ez a helyzet.
Úgy gondolom ezt a kérdést, nem is magyar-lengyel viszonylatban, hanem szélesebb értelemben, lengyel-külföldi viszonylatban érdemes vizsgálni. Mert mit is kéne gondoljunk arról a tényről, hogy pl. a Destroyersnek (a Widzew huligán brigádja – a szerk.) nincs is magyar barátja, de orosz meg igen. Amíg az oroszok az összes lengyel szurkoló számára ellenségek, addig a Destroyersnek… barátok. Hát mindegy, ők tudják. Vagy ugyanez a helyzet azokkal a lengyel táborokkal, akiknek német barátaik vannak. Róluk mit gondoljunk? Én csak arra akarok rávilágítani, hogy egy csomó kőbe vésett szabály a szurkolói mozgalomban rendszeresen megbukik akkor, amikor szembe találkozik a valósággal. Vegyük már észre, hogy nincsenek is szabályok. Vagy ha vannak, akkor egy adott helyzetben rögtön felülíródnak. A „lengyel-magyar két jó barát” jelszó egy történelmi eredetű fogalom, de nem a szurkolói mozgalomból származik. Egy dolog a történelem, másik dolog a mi szurkolói világunk. A külföldi és nemzetközi kapcsolatokat ugyanazon a mérlegen kell megmérnünk, mint a hazai viszonyainkat. Vajon a Torcida (a Górnik Zabrze brigádja – a szerk.) békén hagyta a fehérorosz BATÉ-t, amikor azok vendégségben voltak Gliwicében és belecsöppentek egy támadásba? Egy fenét, kegyetlenül lecsaptak rájuk is. És éppen ezért számomra teljesen elképzelhetetlen lenne az a helyzet, amikor egy lengyel tábor megtámad egy másik lengyel tábort, de azokkal vannak magyarok is – és nem történik semmi. Vagy kéne végezni valamilyen fajta szelekciót? Ki magyar, ki nem az? Ki álljon félre, ki az aki kaphat? Szóval, ha egy lengyel brigád magyar táborral barátkozik és nem mondja el nekik, hogy lengyel-magyar barátság ide vagy oda, de ez végsősoron Lengyelország és itt a lengyel játékszabályok vannak, akkor saját barátait hozza kellemetlen és nemkívánt helyzetbe, meg az isteni gondviselésre. Senki sem fogja „kenyérrel és sóval” fogadni őket, csak azért mert magyarok – ez a helyzet.
Egy szurkoló Podkarpacie (Kárpátaljai) vajdaságból:
A magyar és a lengyel szurkolói mozgalom nagyon nagy mértékben különbözik egymástól, kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy két külön világ a kettő. Emiatt egy kicsit bonyolult is a téma, amit érintünk. Azt minden magyarnak tudnia kell, hogy ha hazánkba érkezik és elkötelezi magát az egyik barátja felé, akkor az automatikusan azt is jelenti, hogy más táboroknak meg az ellenségévé válik; pláne ha olyan klubot választanak, ahol városi vagy regionális derbi van. Úgy vélem, hogy ha ilyen találkozásra kerülne sor (legyen az tervezett vagy véletlen), akkor a magyaroknak az a dolguk, hogy felálljanak és megmutassák mit tudnak. Ami a sálakat és a zászlókat illeti: nemzeti színű dolgokat nem szabad elvenni senkitől. Ha esetleg túl gyorsan történnének az események és nincs idő a tételes ellenőrzésre mi a nemzeti és mi nem az, akkor azokat később vissza kell adni. Most egyébként leginkább a véletlen találkozások eseteire próbáltam fókuszálni, mivel úgy gondolom, hogy eltervezett vagy előre lebeszélt találkozásoknak az esélye nem sok – persze nem zárom ki ezt sem.
A magyar és a lengyel szurkolói mozgalom nagyon nagy mértékben különbözik egymástól, kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy két külön világ a kettő. Emiatt egy kicsit bonyolult is a téma, amit érintünk. Azt minden magyarnak tudnia kell, hogy ha hazánkba érkezik és elkötelezi magát az egyik barátja felé, akkor az automatikusan azt is jelenti, hogy más táboroknak meg az ellenségévé válik; pláne ha olyan klubot választanak, ahol városi vagy regionális derbi van. Úgy vélem, hogy ha ilyen találkozásra kerülne sor (legyen az tervezett vagy véletlen), akkor a magyaroknak az a dolguk, hogy felálljanak és megmutassák mit tudnak. Ami a sálakat és a zászlókat illeti: nemzeti színű dolgokat nem szabad elvenni senkitől. Ha esetleg túl gyorsan történnének az események és nincs idő a tételes ellenőrzésre mi a nemzeti és mi nem az, akkor azokat később vissza kell adni. Most egyébként leginkább a véletlen találkozások eseteire próbáltam fókuszálni, mivel úgy gondolom, hogy eltervezett vagy előre lebeszélt találkozásoknak az esélye nem sok – persze nem zárom ki ezt sem.
ŁKS Łódź szurkoló:
Nehéz kérdés. A „lengyel-magyar két jó barát” jelszó számunkra sem ismeretlen, ugyanakkor nekünk nincsen egy konkrét magyar szövetségesünk. De például Bukarestben a román-lengyelen vagy a legutóbbi Függetlenség Menetén a mi brigádunk kezdte el a magyarok üdvözlését. Mivel nincs olyan magyar tábor, akikkel mi jóban vagy rosszban lennénk, ezért szerintem a mi részünkről nem is történne semmi, ha netán véletlenül egy túra során összetalálkoznánk egy magyar társasággal. Persze csak ha egyedül lennének, nem pedig valamelyik lengyel ellenségünkkel. De ez is csak feltételezés vagy inkább jóslat, a valóságban bármi elképzelhető. Mert például… ha valamelyik magyar tábor a Wisla-Ruch-Widzew-Elana koalícióból lenne jóban valakivel, lehet átgondolnánk a fenti állítást. Mindenki számára világos, hogy milyenek a viszonyok a lengyel mozgalomban; ezeket a viszonyokat a magyaroknak is ismerniük kell, ha ide utaznak. És szerintem a többségük ezzel a dologgal tisztában is van, ha mást nem akkor az ominózus Ruch-Vidi találkozás után. A fehérváriaknak különösebb problémájuk nem volt az esettel, utána nem reklamáltak. A nemzeteink közötti kölcsönös és széles szimpátia ellenére a klubok szintjén lévő helyzet olyan amilyen. Ezen erővel nem is nagyon lehet változtatni. Annyi csak a lényeg, hogy ha lesznek is ilyen nemkívánt találkozások a jövőben, akkor azok becsületes küzdelmek legyenek.
Nehéz kérdés. A „lengyel-magyar két jó barát” jelszó számunkra sem ismeretlen, ugyanakkor nekünk nincsen egy konkrét magyar szövetségesünk. De például Bukarestben a román-lengyelen vagy a legutóbbi Függetlenség Menetén a mi brigádunk kezdte el a magyarok üdvözlését. Mivel nincs olyan magyar tábor, akikkel mi jóban vagy rosszban lennénk, ezért szerintem a mi részünkről nem is történne semmi, ha netán véletlenül egy túra során összetalálkoznánk egy magyar társasággal. Persze csak ha egyedül lennének, nem pedig valamelyik lengyel ellenségünkkel. De ez is csak feltételezés vagy inkább jóslat, a valóságban bármi elképzelhető. Mert például… ha valamelyik magyar tábor a Wisla-Ruch-Widzew-Elana koalícióból lenne jóban valakivel, lehet átgondolnánk a fenti állítást. Mindenki számára világos, hogy milyenek a viszonyok a lengyel mozgalomban; ezeket a viszonyokat a magyaroknak is ismerniük kell, ha ide utaznak. És szerintem a többségük ezzel a dologgal tisztában is van, ha mást nem akkor az ominózus Ruch-Vidi találkozás után. A fehérváriaknak különösebb problémájuk nem volt az esettel, utána nem reklamáltak. A nemzeteink közötti kölcsönös és széles szimpátia ellenére a klubok szintjén lévő helyzet olyan amilyen. Ezen erővel nem is nagyon lehet változtatni. Annyi csak a lényeg, hogy ha lesznek is ilyen nemkívánt találkozások a jövőben, akkor azok becsületes küzdelmek legyenek.
„Sektor”:
Barátság ide, barátság oda, én nem nagyon ragoznám túl ezt a kérdést: a mi országunk, a mi mozgalmunk, a mi szabályaink. Miért ne lehetne összecsapni rivális csapatunk magyar barátjával, ha egyszer már mi lengyelek is egymást vadásszuk megint a válogatott meccseken?
Barátság ide, barátság oda, én nem nagyon ragoznám túl ezt a kérdést: a mi országunk, a mi mozgalmunk, a mi szabályaink. Miért ne lehetne összecsapni rivális csapatunk magyar barátjával, ha egyszer már mi lengyelek is egymást vadásszuk megint a válogatott meccseken?
Esetleg ha meg szeretnénk támadni egy ellenségünket, akkor gondolnunk kéne arra, hogy vajon vannak e velük magyarok? Vagy pedig illedelmesen meg kellene kérnünk a magyarokat, hogy maradjanak ki a balhéból? Ugyan már… Az, hogy a magyar huligánmozgalom nem olyan erős, mint a miénk, ebből következik bármi is? Én szerintem a magyarok is vannak olyan tökösek, hogy ha ilyen helyzetbe kerülnek, akkor inkább váll-vállvetve odaállnak és inkább kikapnak, minthogy a nemzeti immunitás kártyáját lobogtatnák vagy elbújnának a lengyel barátaik háta mögé. De nem is kell, hogy legyen itt bármiféle szabályozás. Tökös és bevállalós szurkolókat, ha felkérik táncolni, akkor ott megmutathatják a tudásukat. A magyarok pedig tudnak boxolni, láttunk már tőlük jó dolgokat. Majd az idő eldönti merre tovább, mindenesetre amíg nem lesz ilyen eset, addig nem is tudjuk meg mi történne, ha…
És még egy dolog: ha valaki szerez egy magyar zászlót vagy nemzeti színű transzparenst, azt azért ne rakja már ki senki fejjel lefelé. Klubdrapit nyugodtan, de nemzeti színűt semmi esetre se.
Szerencsére egyébként az a tapasztalat az eddigi lengyel-magyar szurkolói kapcsolatokról, hogy azok a magyar táborok, akik Lengyelországba látogatnak, ők többé-kevésbé tisztában vannak, hogy mi újság nálunk és mik a szabályok a lelátón és az utakon.
Összefoglalás :
A lengyel-magyar szurkolói barátság egyáltalán nem olyan régi, mint azt esetleg gondolnánk. Emlékezhetünk még a két válogatott találkozására a 2004-es EB selejtezőinek alkalmával – akkor még teljesen más volt a viszony. A 2003-as chorzówi meccsen a Sziléziai Stadionban és annak környékén teljesen semleges volt a hangulat – nem volt ellenséges se, de olyan nagy barátkozások sem fordultak elő. Mindkét oldal teljesen közömbös volt a másik iránt, a lengyel oldal épp a „házon belüli” ügyekkel volt elfoglalva ekkoriban. Egy évvel később Budapesten viszont még az is megtörtént, hogy a Népstadion felé vonuló újpestieket megtámadta az egyik lengyel koalíció (A 40-50 fős újpesti csoportot a Legia-Zagłębie-BKS több mint százfős serege – a szerk.) Magyar és lengyel szurkolói kapcsolatok ekkoriban még személyes szinten is elhanyagolhatók voltak: a lengyelek nem tudtak szinte semmit a magyar lelátói életről; a magyarok talán jobban érdeklődtek irántunk, mert őket mindig is jobban érdekelte mi van külföldön. Aztán pár évvel később kialakult egy-egy barátság a klubok közt: Odra Opole – Sopron, Újpest – Legia, Fradi – Bałtyk Gdynia. Az igazi nagy áttörés viszont már ebben az évtizedben született. Nem kis részben annak köszönhetően, hogy mindkét oldalról jelentős lett a nemzeti rendezvényeken, felvonulásokon, tüntetéseken való részvétel. Egyre több magyar szurkoló jött Varsóba a Függetlenség Menetére, vagy épp fordítva (a március 15-i, október 23-i – a szerk.) magyar nemzeti ünnepekre. Jöttek a közös transzparensek, kiírások – valóságos lavinát indítva el ezen a téren. Nemzeti ünnepek alkalmával sűrűn voltak olvashatók ilyen-olyan pozitív töltetű üzenetek, melyek a közösségi médiában pillanatok alatt elterjedtek és eljutottak mindenkihez. Mi, szurkolók gyakran látjuk a világot feketén-fehéren, sokszor csak „barát-ellenség” kategóriákban tudunk gondolkodni. Ebben a világban pedig – amikor egymásnak kívánunk jót, egymást éltetjük és ráadásul ehhez még a történelmi alapok is megvannak – akkor mégis mik lennénk mi a magyarokkal, ha nem a legjobb barátok?
Mindehhez még hozzájön az is, hogy a magyarok számára nagyon vonzó volt hozzánk járni, abban az értelemben, hogy az egyik – ha nem a legjobb – lelátói élet van nálunk egész Európában. Jók, erősek és – ne szerénykedjünk – példák is vagyunk sokak számára. És épp itt van a kutya elásva. Hiszen a lengyel huliganizmus a maga szervezettségével és fegyelmezettségével mágnesként vonzotta hozzánk a magyar barátokat. Innen a sok barátság. De a barátom ellensége (vagy az ellenségem barátja) az én ellenségem is lett. Ez számunkra olyan evidencia, mint a kék ég és a zöld fű, amint azt a fentebb megszólalok szinte kivétel nélkül meg is említették. De ami nekünk ennyire egyértelmű, nem feltétlenül az a magyarok számára. Akik ennyire durván és ennyire gyakran nem vadásznak egymásra, és nem is ilyen kegyetlenek a riválisaikkal, mint amilyenek vagyunk mi. A magyar szurkolói csoportok többsége, akik jóban vannak lengyel táborokkal, ők jellemzően az egész lengyel nemzetre (benne a szurkolókkal) szimpátiával tekintenek, és alapvetően az a véleményük, hogy a lengyel brigádok maradjanak ki az ő hazai dolgaikból. Ez az ő sajátos értékelésük, hogy a riválisaikon ők nem lengyel segítséggel akarnak felülkerekedni. Ezért is értik meg talán kicsit nehezebben, hogy a Kárpátokat elhagyva ennek ellenére ők is célpontok lehetnek.
Magyar barátainkat tájékoztatni és hazai földön is tisztázni a helyzetet – ez volt ennek a cikknek az elsődleges célja. Biztosak vagyunk benne, hogy ez a cikk eljut majd a Duna partjára és beindít majd ott is egy vitát.
Még egyszer összefoglalva: van az egyik oldalon egy általános, nemzetek közti történelmi barátság, mely sérthetetlen, és van egy szurkolói logika szerinti barátság – a kettőt pedig el kell választanunk egymástól, mert ez a lengyel szurkolói mozgalom logikája. Tisztelet mindkét nemzet lobogója előtt a mi közös kötelességünk, ezt aláásni egy percig sem volt szándéka senkinek. De hogy hogyan alakítjuk a lengyel-magyar barátságot a mi közegünkben, az az érintett felek hozzáállásától függ a jövőben.
Aki tudja meg vegye meg a most kiadott újságot :
Forrás : www.ekstraklasa.hu
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)
Partnereink
