A mérkőzés Nyíregyházán volt ,mint az elmúlt években most is itt mérkőzött meg a debreceni csapat az európai kupasorozatokbban.
Paprikás hangulatban zajlott az Vasas-Újpest edzőmeccs Az ultrák egész meccsen Dirk Berger vezetőedző és a vezetőség távozását követelték A mérkőzés lefújása után, az öltözőépület elé vonultak az ultrák, akik tovább folytatták demonstrációjukat. Az épületet rendőrök védték még. A szurkolók a vezetők kijövetelét követelték de csak a közönség kedvenc Németh Gábor ment ki eléjük.
A lelátói hangokat hallva úgy tűnt, egyik csapat szurkolótábora sem teljesen elégedett kedvenceik mostanában mutatott játékával.
Nálunk már eleve az is kérdés lehet, hogy kik is a kedvencek? Merthogy a mai kezdőcsapatából csupán Reckletet és Csekét láttuk tavasszal is Vasas felnőtt csapatának mezében. A többieknek – természetesen leszámítva Németh Gábort – még bizonyítaniuk kell az angyalföldi fanatikusoknak, amire a mai nap akár jó alkalom is lehetett volna.
Emellett komoly újdonság volt az is, hogy hosszú évtizedek változatlansága után átkerültek a kispadok az „ülő” oldalra, ami igencsak szokatlan látvány nyújtott a kezdésnél.
Az utolsó percekben az újpesti fanatikusok az MLSZ-nek, míg a Vasas-szurkolók Dirk Bergernek üzentek.
Ahogy azt várni lehetett, az indulatok nem csillapodtak a meccs végezetével sem. A lefújás után körülbelül száz Vasas-drukker szerette volna számon kérni a vezetőedzőn és a vezetőségen a látottakat. Az érintettek az öltözőépületben maradtak, Németh Gábor viszont kijött a szurkolókhoz, akikkel aztán hosszasan beszélgetett – barátságos hangulatban.
Az angyalföldi szurkolóknak valószínűleg nem is azzal van problémájuk , hogy a német tulajdonos egyenesbe hozta a labdarúgócsapat anyagi helyzetét. Sokkal inkább az utóbbi időszakban tapasztalt szakmai irányvonal korbácsolja fel az indulatokat.
A lelátói hangokat hallva úgy tűnt, egyik csapat szurkolótábora sem teljesen elégedett kedvenceik mostanában mutatott játékával.
Nálunk már eleve az is kérdés lehet, hogy kik is a kedvencek? Merthogy a mai kezdőcsapatából csupán Reckletet és Csekét láttuk tavasszal is Vasas felnőtt csapatának mezében. A többieknek – természetesen leszámítva Németh Gábort – még bizonyítaniuk kell az angyalföldi fanatikusoknak, amire a mai nap akár jó alkalom is lehetett volna.
Emellett komoly újdonság volt az is, hogy hosszú évtizedek változatlansága után átkerültek a kispadok az „ülő” oldalra, ami igencsak szokatlan látvány nyújtott a kezdésnél.
Az utolsó percekben az újpesti fanatikusok az MLSZ-nek, míg a Vasas-szurkolók Dirk Bergernek üzentek.
Ahogy azt várni lehetett, az indulatok nem csillapodtak a meccs végezetével sem. A lefújás után körülbelül száz Vasas-drukker szerette volna számon kérni a vezetőedzőn és a vezetőségen a látottakat. Az érintettek az öltözőépületben maradtak, Németh Gábor viszont kijött a szurkolókhoz, akikkel aztán hosszasan beszélgetett – barátságos hangulatban.
Az angyalföldi szurkolóknak valószínűleg nem is azzal van problémájuk , hogy a német tulajdonos egyenesbe hozta a labdarúgócsapat anyagi helyzetét. Sokkal inkább az utóbbi időszakban tapasztalt szakmai irányvonal korbácsolja fel az indulatokat.
Angyalföldiek :
Újpestiek :
"Az elmúlt időszakban több futballistát tartóztattak le mint ,szurkolót !! Kikkel is van a porbléma ??? VF"
"Nowdays more players were arrested than supporters! Who is the problem??"
"Nowdays more players were arrested than supporters! Who is the problem??"
Újvidékiek :
Kispestiek :
A túra összefoglalója :
A Kispest szurkolók útra keltek Szerbiába EL selejtező focimeccsre. Az út igencsak viszontagságosra sikerült köszönhetően a szerb rendőrök vendégszeretetének. Nem tudjuk eldönteni, hogy az EU-ba igyekvő Szerbia van e távolabb Európától vagy a magyar foci. De mindkettő nagyon messze, az biztos. Beszámoló a túráról hajtás után!
Határ út, reggel kilenc. Vérszagra gyűlünk – dózsások szerint fényre. Lényeg, hogy már elég sokan vagyunk. Buszok sehol, csak szép piros és fekete színekben pompázó egészséges hölgyek és úriemberek. Már most igyekszik mindenki valami árnyékba húzódni (na, ennyit a lila teóriáról), pedig még nagyon gyerek a nap. Állunk páran egy kis csoportban, talpunk alatt hajléktalanok felszáradt vizeletének lenyomata. Latolgatjuk az esélyeket, összességében mind érezzük: ma győzni fogunk. Nézegetjük a többieket, ismerősök, ismeretlenek, leszünk páran. Ez jó. Előbbiek közül egyik félmeztelenül flangál, hátán a jól ismert életnagyságú és birodalmi madárral, karmai közt önkényuralmi jelképpel. Figyeljük, hogy a téren kolbászoló rendőrpáros ingerküszöbét vajon átlépi-e. Át. Nem baj, filiszteus zászlóval eltakarás megfelelő nyugtatónak tűnik. Rendőrcicáknak vajon előírás a copfocska? Mondjuk, nekem bejön. Töltjük az időnket, meg a sört (vagy kakaót, kinek-kinek ízlése szerint) az arcunkba. Megkezdődik a csoportos vizelési szertartás is. Aztán befutnak a buszok. Kis káosz, hogy ki melyikre, de aztán mindenki talál helyet.
Elindulunk, amúgy diplomata módra, megkülönböztető jelzéses rendfenntartó személygépkocsi felvezetésével. Rögtön indul a ki mit tud: van aki borral, van aki sörrel, van aki töménnyel indul. Hűségvárosi cimboránk soproni vadásszal kecsegtet, de elég beteg ötletnek tűnik a B-kategóriás kólával vadított veresbor a bemelegítő sörsorozat leöblítésére. Rójuk a kilométereket, és iszunk. Sokat, mert miért ne. A busz légkondija egy sokat próbált homoszexuális bágyadt szellentésére hajaz, a meleg meg adott. A paraméterek nem kedveznek a józanságnak. Feltűnik, hogy nem minden töltőállomás tisztel meg minket vendégszeretetével. Amelyik igen, azt nagyjából mindet ki is használjuk. Azért valahogy elérünk a határig. A jóemberek mellettem Hétköznapi Csalódások sanzonokat fuvoláznak egy ideje. Baljós előjel? A magyar hatóságon – egy fő veszteség árán - gyorsan átjutunk. Kezdődik a buli.
Útlevelek, személyik begyűjtve. Rajzanak körülöttünk a rác atyafiak, nagy a vendégszeretet. Szálljunk le! Vigyünk táskát magunkkal! Amatőr operatőr mindenkit filmre vesz kis kamerájával. Mosolygok rá, hátha örül majd este, ha magányosan ágyba kerülve visszanézi. Részeggyanús kollegákat kiszűrik, és a flaszteren vegzálják őket. Soproni vadászunk is az áldozatok között. Alapos motozás, táska is darabokra szedve. Legalább belemarkolt az előző utazásból ottmaradt fél pár zokniba is. Gondolom, egy hétig nem mos majd kezet. Beterelnek mindenkit egy váróterembe. Cigizni ki lehet menni. Kaki-pisi nem játszik. Szerb kartársak a buszon ügyködnek, néha látjuk, hogy sörösdoboz a kezükben. Egészségetekre. Vajúdunk rajta, hogy vajon mennyit látunk majd Újvidékből, mert a rapidosokat tavaly a várba invitálták meccs előtt. Kezd kikristályosodni, hogy ez nálunk nemigen lesz pálya. Hatóság most bömbölni kezd, hogy takarodjunk fel a buszra. Takarodunk, aztán jön a meglepi. Összes alkoholunk szevasz, úgy látszik, a környéken nem szereztek koncessziót piaárulásra. Hiányzik még némi víz, meg üdítő, gyógyszerek és készpénz is. Kicsit pampogunk, de szerb testvérek nem túl kommunikatívak, nagyjából egy pásztorkutya szókincsét és attitűdjét tudják felvonultatni. Mindegy már, csak húzzunk el, majd pótoljuk útközben – már amit lehet. Ja, ahogy Móricka elképzeli. Félreállítanak minket valami hidrofór jellegú füves bunker mellé. Ajtó csukva marad, senki nem szállhat le. Ez jól indul, ha a buszon kell megvárni, míg a többi busz utasaival is megbarátkoznak. Kicsit erőteljesebben kezdjük őket meggyőzni gondolkodásuk helytelenségéről, eredmény: kettessével le lehet szállni a domboldalba hugyozni. Alig várom, hogy a csajokra kerüljön a sor. Azért inkább lemegyünk. Mindenki. Kisebb pánik keletkezik a hadseregben, de végülis lenn maradunk, hiába tesznek még egy bágyadt kísérletet, hogy a busz egy méteres környezetében tartsanak minket. Árnyék nincs, de legalább levegőhöz jutunk. 40 fokos levegő is levegő. Táncolunk, dalolászunk egy darabig, aztán lassan minden busz megérkezik. Még kis tökölés, mert miért ne, aztán szűk három órás határátkelés után belehasítunk a szerb autópályába.
Kezdetnek úgy harminccal, ennyit tud a felvezető autócska. Később felpörgünk 65-re, ez lesz nagyjából az utazótempó. Sebaj, legalább haladunk a következő benzinkút felé, ahol kincsekre váltjuk kiváló szerb dínárjainkat. Mert biztos. Egyre szomorúbbak vagyunk, ahogy a kutak és hívogató shopjaik elsuhannak mellettünk. Innivaló ugye már semmi, egy részét ellopta a hatóság, a maradék meg ugye gyorsan elfogyott a pár órácskát tartó várakozás alatt. Meleg viszont van a buszon gazdagon. Páran egészségtelen tüneteket kezdenek produkálni. Van, aki intravénás kőbányaiért óbégat ájulással fenyegetve, van aki szép ívben hajol előre, és őszinte, mélyről jövő, halk köhögésbe kezd. Mikor a macskám csinálja ezt, mindig fekete meztelencsiga jön ki a száján, zselés öntettel. Nem akarom, hogy itt a buszon egy ilyen szörny elszabaduljon, szóval jobb híján szemeteszsákot kerítünk. Picit késünk, az első falat csanda a padlóra huppan. Aztán jön a többi hányás, egyik zacsi a másik után. Vernyákolunk rendesen, hogy ez azért már megér egy megállást, de sofőrünk jobban tart a szerb fegyveresektől, mint tőlünk. Fiatalok nótája a hátsó szekcióból a népszerű Edda nótára: Szálljunk le, hányni akarok, így most jó... Kezdünk elég morcosak lenni. Egyértelművé válik, hogy városnéző tempóban visznek minket végig, hogy egyenesen a stadionba kísérjenek, megállni viszont nem hajlandók sehol. Pedig pisilni kellene. Meg hányni is. Meg valami vízhez jutni, ha már sörhöz nem. Szerb hőseink hajthatatlanok. Mi azért leparkolunk, mert a sok dühös ember átlépte a megálláshoz szükséges ingerküszöböt. Pisilés leállósávban, na de a hölgyek? Ígéretet kapunk, hogy húsz perc múlva benzinkút. Hurrá! Mikor kiderül, hogy nem, akkor elszakad a cérna. Rőzse barátunk kiakad, őrjöng, rugdos, üvölt, megy, intézkedik. Busz fékez, újra a leállósávban, de most egy kút mellett. Rőzséék és a lányok átjutnak a hirtelen kialakuló kordonon, és pár flakon nedűt beszereznek. Közben a busz mellett majdnem elszabadul a pokol. A vendégszeretet és az alapvető gondolkodás hiányát firtató kérdéseink süket fülekre találnak. EU-ba igyekvő országuk reprezentánsai büszkén hirdetik, hogy csak szrbszki nyelven értenek, majd szépen előbújnak helyükről a tonfák. Kisebb dulakodás, üvöltözés, de a sikeres italbeszerzők látványa kissé lehűti a kedélyeket. Kiderül, ez a parancs, megállás legközelebb Újvidéken. Vagy vissza Budapestre. Esetleg még meg is cipőznek minket.
Újvidékig már kibírjuk incidens nélkül. Rendes magyarszerű város, jópofa folyóparti sétánnyal. Aztán stadion. Kiterelnek minket a kordonok közé. Van egy WC, öröm és boldogság. Lassan befutunk mind az öt-hatszázan. Kiderül, hogy száz méterre a kordontól van vendéglátóipari alkalmatosság. Persze nem mehetünk. Aztán mégis. Ötössével váltva. Ja, ötszázan. Szerencsére ezt sokáig ők sem gondolják komolyan. Alkohol nincs, letiltatták a környék összes helyén a meccs napjára. Merthogy – magyarázza a határon történt lopást és ezt a magyarul értő közeg – az alkohol agresszívvá tesz. Hát, tesó, az a hajó már elúszott, nem nagy baj, hogy ugyanannyian vagytok spray-vel, botokkal, mint mi. Öreg Halászunk is itt nyüzsög, intézkedik, próbál cimborázni, nem mindenki fogadja jól. Pedig a szünetre még vizet is szerez majd később, ha minden igaz. Közben két zászlónak lába kél. Kis kreol patkány oson a rendőrökön át közénk, és húz ki kettőt a zászlók közül. Mire illetékeseink felfogják mi történik, bolti lopásokon edzett elkövetőnk már hetedhét putrin túl jár. Gyerekek, most komolyan, szedjük már össze magunkat! Előbb Niksic, most meg ez, nem is beszélve a fradis einstandról.
Stadionba be, viszonylag egyszerűen – egy ezrest bukom apróban, mert a fémpénz veszélyes fegyver, nincs helye a szurkolóknál. Nem oszt, nem szoroz, több is veszett Röszkénél. Stadion semmi különös, legalább van bent is mosdó, bár először furcsa, hogy nincs piszoár. Aztán szólnak, hogy van férfi részleg is eggyel arrébb. Hiába, no, hosszú volt a nap. Szektorunk tele, idő kellemes, jó lesz ez. A szerbek – úgy tűnik –, ketté oszlottak. A Firma nyomja a kanyarban, nem túl nagy létszámban. A hosszú egyenes szélén is van egy lelkes mag, tűrhetően szólnak együtt, de nem az a rettegett délszláv pokol. Nálunk nosztalgikus hangulat, megint Rőzse vezényel, mint a daliás időkben. Amit az előzmények és a csapat teljesítménye alapján lehetett, kihoztuk a dologból. Korrekt kis buzdítás volt, 2-0 után csönd. Egyszer horgadunk fel, mikor bátor harcos szerb fotós elgyalogol előttünk, rejtve bemutat a tábornak. Hatóság nem rest, elég gyorsan kitessékeli a bajnokot az arénából. Firma kis csalódás, vezénylő emberünk megfogalmazása szerint, mint a fehérváriak jobb napjukon. Nincs ezzel gond, csak kicsit többet vártunk.
Megyünk kifelé, társaság nagy része már a buszokon, mikor a Firma elkezd jönni. Megyünk mi is, erre inkább futnak haza, de futnak a kékek is, ők viszont adják a matekot, rendesen dolgoznak a botok. Többiek buszról le, aztán vissza. Torlódás, a rendőrök ütnek mindenkit, aki lenn van, hiába megy a magyarázás, hogy ennél gyorsabban nem megy. Szőke szépfiú jön utánam, magyaráz, emeli a botot, fordulok felé, de arcra inkább nem kockáztat. Brekeg valamit szrbszkiül, de jelentősége nincs. Sokan kapnak kisebb-nagyobb búcsúcsomagot, de nincs nagyobb baj. Mindenki a buszon, megyünk haza. Állítólag már gyorsan, mert menjünk innen el. Autópályán navigáció elő – tartjuk a délutáni hatvanötös tempót. Csak kijött a vendégszeretet, nem akarják, hogy hamar búcsúzzunk. Esemény nincs, határig megyünk megállás nélkül, onnan hazai kékek vesznek át, és így haza egy megállással a Határ útig.
Fél hatkor dőlök ágyba, de kit érdekel: Köszönöm, Istenem, hogy nem vagyok szerb.
300 km-re játszották a mérkőzést Szlovéniában Muraszombaton (Murska Sobota). Körülbelül 800 ferencvárosi szurkoló kísérte el a csapatot.
A mérkőzés elején összecsaptak a rendőrökkel ,sokallták a jegyárat ami 3000 FT (10€) volt ,szurkolók állítása szerint ez eredményes volt mert többen ingyen mentek be. Bár a könnygázt nem úszták meg. :)
A Leeds United-FTC összecsapást megelőzően a rendőrökkel szurkolóink összetűzésbe keveredtek a muraszombati stadion vendég bejárójánál, amely dulakodás alkalmával az egyik helyi rendőr I. Attilát (25) meglökte, aki elesve beverte a fejét egy kiálló betontömbbe. Attila feje - aki egyébként a budapesti FradiBusszal érkezett a meccsre - 3-5 cm hosszan szétnyílt. Tarajt (becenév) még a helyszínen ellátták, de akkor még nem titulálták komolyabb sérülésnek az esetet. Út közben hazafelé, Attila rendkívül rosszul lett, szenvedett a fájdalomtól és az ájulás keringette. Ennek fényében az autópálya egyik pihenőhelyénél kihívtuk a mentőket, akik segítőkészen gyors ellátást biztosítottak Neki és az egyik helyi kórházba szállították. Tarajt egyelőre nem értük el, miután telefonja lemerült még a túra során, viszont azt megtudtuk, hogy benn kellett tartani a kórházba, így nem jöhetett haza még ma reggel sem. Bármit is megtudunk, azonnal értesítünk mindenkit. Addig is: JOBBULÁST TARAJ, VELED VAGYUNK! (Fradibusz)
Egyik szurkoló szemszögéből :)
Ma reggel 07-kor indultunk Muraszombatba, hogy megnézzük a csapatot. Kemény túrának ígérkezett, a szlovénok elég kemények és persze furfangosak (életükben nem vettek részt háborúban, a dél-szlávból is ügyesen kimaradtak, szurkolóik is ugyanilyen bátrak és erősek, néhány éve a Videoton szurkolói felett is fényes győzelmet arattak).
Szóval egy ilyen durva helyre mentünk, 3 kocsival. A határátkelés is kalandos volt, kb. 120-szal törtünk át a kordon helyén. Ha lett volna, letaroljuk, itt már fényes győzelmet arattunk.
Az útról sokat mondani nem tudok, énekeltünk-daloltunk-zsidóztunk, a szokásos. Megérkeztünk, itt kezdődtek a bajok. Az egyik ávós kérte a jegyet. Milyen jegyet te életképtelen xar? Ezt a kérdést tettük fel neki, magyarul. Nem értette. Vagy csak kamuzott? Nem tudom, de azért lerúgtuk. Bent már jobb volt a szitu, elég jó hangulat uralkodott, sör volt és a WC is jó állapotban üzemelt, egész sokáig állt ellen a második győzelmünknek, amit természetesen azért kivívtunk!
A meccs olyan 8 perce ment, amikor megérkeztek az angolok. Be voltak nyomva, az egyik koma elkezdett mutogatni. Ez robbantotta ki a trét! Az kamu, hogy eszközökkel mentünk, az ütő az sportszer.
Elindultunk, erre 8-10 ávós elénk állt. Azért álljon meg a menet! Ez nem erről szól. Most akkor lehet élvezni a meccset vagy nem?
Egyébként a létesítmény nem volt túl jó állapotban. A képen is látszik, hogy az egyik tagunk éppen a füvet vizsgálja, a játéktér nem igazán volt alkalmas a futballra. Ezért azt a javaslatot tettük, hogy meccs helyett legyen karate óra. Mivel mindannyian gyakorló buddhisták vagyunk, a rendőrség ezt engedélyezte. Azonban itt voltak azért belső ellentétek, mert a brigád másik része inkább bakot akart ugrani, ez is látható a fotón.
A kép jobb szélén az egyik szenszej éppen bemutatja a figurát, maradtunk a karaténál. Ez szerintem nem bűn, bár a szoclib média szerint az.
A meccset egyébként megnyertük, minimális előnnyel ugyan, de jók voltunk.
A mérkőzés elején összecsaptak a rendőrökkel ,sokallták a jegyárat ami 3000 FT (10€) volt ,szurkolók állítása szerint ez eredményes volt mert többen ingyen mentek be. Bár a könnygázt nem úszták meg. :)
Szurkolás :
Összefoglaló :
Egyik szurkoló szemszögéből :)
Ma reggel 07-kor indultunk Muraszombatba, hogy megnézzük a csapatot. Kemény túrának ígérkezett, a szlovénok elég kemények és persze furfangosak (életükben nem vettek részt háborúban, a dél-szlávból is ügyesen kimaradtak, szurkolóik is ugyanilyen bátrak és erősek, néhány éve a Videoton szurkolói felett is fényes győzelmet arattak).
Szóval egy ilyen durva helyre mentünk, 3 kocsival. A határátkelés is kalandos volt, kb. 120-szal törtünk át a kordon helyén. Ha lett volna, letaroljuk, itt már fényes győzelmet arattunk.
Az útról sokat mondani nem tudok, énekeltünk-daloltunk-zsidóztunk, a szokásos. Megérkeztünk, itt kezdődtek a bajok. Az egyik ávós kérte a jegyet. Milyen jegyet te életképtelen xar? Ezt a kérdést tettük fel neki, magyarul. Nem értette. Vagy csak kamuzott? Nem tudom, de azért lerúgtuk. Bent már jobb volt a szitu, elég jó hangulat uralkodott, sör volt és a WC is jó állapotban üzemelt, egész sokáig állt ellen a második győzelmünknek, amit természetesen azért kivívtunk!
A meccs olyan 8 perce ment, amikor megérkeztek az angolok. Be voltak nyomva, az egyik koma elkezdett mutogatni. Ez robbantotta ki a trét! Az kamu, hogy eszközökkel mentünk, az ütő az sportszer.
Elindultunk, erre 8-10 ávós elénk állt. Azért álljon meg a menet! Ez nem erről szól. Most akkor lehet élvezni a meccset vagy nem?
Egyébként a létesítmény nem volt túl jó állapotban. A képen is látszik, hogy az egyik tagunk éppen a füvet vizsgálja, a játéktér nem igazán volt alkalmas a futballra. Ezért azt a javaslatot tettük, hogy meccs helyett legyen karate óra. Mivel mindannyian gyakorló buddhisták vagyunk, a rendőrség ezt engedélyezte. Azonban itt voltak azért belső ellentétek, mert a brigád másik része inkább bakot akart ugrani, ez is látható a fotón.
A kép jobb szélén az egyik szenszej éppen bemutatja a figurát, maradtunk a karaténál. Ez szerintem nem bűn, bár a szoclib média szerint az.
A meccset egyébként megnyertük, minimális előnnyel ugyan, de jók voltunk.
A pályáról egy fiatal fotós akarta a meccs közben ellopni az egyik kispesti drapit ami kis híján sikerrel járt ,de a rendőrök vissza szolgáltatták .
.
Beszámoló :
Balkán Expressz
...a cím áthallásossága ezúttal nem az Auróra zenekar valahányadik albumára vonatkozik, sokkal inkább azt az életérzést és hangulattorlódást próbálja leképezni ami az elmúlt 3 őrült napban a blog szerkesztőségét és legközelebbi barátait/üzletfeleit érte. Őrült 2 héten vagyunk túl már a sorsolás pillanatától kezdve, amikor jó húsz perccel a párosításunk kihúzása után már meg is volt a busztúra terve, aztán szervezés, lemondások, akadályok, elhárulások, sietős szabadságkivételek, meccsidőpont-módosítások, ennek folyományaként kétségbeesett szabiidőpont-módosítások, majd minden vissza, végül munkahatáridők emitt, munkahatáridők amott, de szerda este csak útra keltünk, és elindult egy 48+ órás konstans hullámzás...
...amikor is hihetetlen tájak közepette száguldva el, hihetetlen városokban pihenve meg, hihetetlen stadionokat megjárva és hihetetlen súlyos megfáradásokat kibekkelve (a kollektív röhögés sok mindenre gyógyír) haladtunk előbb a meccscél, majd a tengerpart, végül hazafelé...
...szolgai és percre pontosan lebontott útibeszámoló helyett, ami egyrészt nem is izgathatja fel az olvasót, aki mindezt csak kívülről szemléli, másrészt nem is lehetne egy rövid posztban mindent előadni, inkább csak rövid emlékképek sora jöjjön a részletesebb meccsbeszámolók, értékelések, elgondolkozások, összegzések előtt...
...szégyen , nem szégyen, bevallom, én, bár nem vagyok egy kevés utazásról ismert valaki a baráti körömben, a Balkánt eddig valahogy kihagytam. Nem tudom, hogy alakult ez, érdekelni mindig érdekelt, de eddig kimaradt, ez van. Hát, hiba volt az eddigi fókuszon kívül hagyás...
...festői tengerpart a kék vízbe szakadó hegyláncokkal, melyek a parttal párhuzamosan mint gigantikus delfinek követik a horvát/dalmát partvonal futását...a szárazföld szürke, rommá legeltetett, vagy a természet erői, az erózió és derázió (egyetemi geográfustanulmányaim halovány emlékképei sejlenek fel...) sújtotta kopár hegyoldalai, a Tordai hasadékot zárójelbe tevő kanyonok, itt-ott megszakítva egy-egy fáradtszürke bokorral, de inkább még azokkal sem, és ezek a szinte westernfilmes kulisszák övezik az égkék vizű tengerparti öblöket vagy a belső, már szárazföldközepi utakat... tényleg a gimis és egyetemi földrajzkönyvek fekete-fehér fényképei öltöttek most testet és színeket a szemem előtt és már ezért érdemes lett volna az egész útra áldozni...
...de a természet csak a fenséges díszletét adta a tintahal-ebédkölteményektől, rogyásig tolt sopszka-salátáktól és a még edzettebb gyomorszerkezettel bíró társaknak a megunhatatlan csevap-tálaktól szegélyezett gasztro-áldozásoknak, a vállalhatóan vállalhatatlan kukoricagrízes sörszerűség Niksicko sokadik és sokadik plusz egyedik üvegei mellett letolt elrugaszkodott beszélgetéseknek, de leginkább a Honvédnak...!
...mert ez az egész út nem is lett volna, ha nincs a Kispestünk, ha nincs a zseniáltavaszunk, amelynek őrült hajrája nem várt bronzban és ennek eredményeként európai jutalomjátékban teljesedett ki. És annyira jó dolog ez, hogy egy végigizgult és itthon végigutazott tavasz után a jól megérdemelt siker a csapaté, a jól megérdemelt nyári kaland pedig a miénk, mert igenis egy kicsit most mi is nemzetközi porondra léptünk, igenis egy kicsit most a blog is leadta a nevezését az UEFÁ-nál, középpályán az amatőr Balkánszakértő Hantával, csatársorban RW-vel, balszélen Kriz Warzychával, a védelemben Babarral, a kapuban a most görög próbajáték miatt igazoltan hiányzó Lovival, és olyan megbízható további tagjaival a keretnek, akikkel észre sem vesszük, de már lassan minden második héten együtt rójuk a hazai vagy most már az európai országutakat... szóval egy kicsit ilyenkor mi is csapatnak érezzük magunkat, kicsit játékosnak érezzük magunkat, csak sportszár és mez helyett laptop és tablet meg jegyzettömb meg fényképezőgép van a sporttatyóban, és izotóniás ital helyett a sör fogy számolatlanul edzés meccsnézés után...
...és igen, remek érzés megérkezni 13 óra zötykölŐdés (és felfordult Hanta és RW gyomor okozta szenvelgések után) falfehéren Niksicbe, ahol a helyi gondnok akkora arc, hogy körbevezet minket a stadionban és a továbbjutásunkat jósolja... ahol dobunk egy hátast a meccshelyszín stadion melletti Cselik-pályától, melyet egy oldalon egy négysoros lelátó, három oldalon pedig betonkerítés határol, 2-3 m-re a partvonalaktól... a sörgyár mellett a local beer-rel oltjuk a szomjat órákig, kibekkelve egy brutál vihart is, de a meccsre kisüt a nap, mert ez egy ilyen év, dettó, mint Szombathelyen, és sérülésektől tizedelt csapatunk 4-est szór a Cseliknek...
...és remek érzés a 4-kor a stadion elé parkoló busznak integetni és felismerni Lajtaváry Budát az anyósülésen, aztán leszálláskor látni hogy sok volt a Niksicko, mert ez bíz a Cselik csapata, de 10 perc és most már tényleg érkezünk mi is, ismerős arcok, Hidi a fordított baseballsityakban, Kemi kacsint, a csöppnyi Uralkodo szorgosan iparkodik befelé, a benjáminok, Lőrinczy és Bobál, Czuczival kiegészítve pedig viszik be a labdákat...
...és jó érzés a meccsen Öccsel ülni a partvonal mellett és jó érzés a sajtón látni Rossi kisimult fejét, mert ez is jelzi hogy ma nem volt gond, és kicsit eldumálunk GFH-val, aki szintén elégedett és szórja a trademarkos hemingwayizmusokat, és neki is örvendünk, mert ez egy ilyen nap, egy ilyen út...
...é így tovább...még egy kibővített hazaút, Herceg Noviban a szálláson egy lelkes, pubertás Schweinsteiger-fejű kis portással, búvárkodó Hantával, szomorú alkoholdiétája alatt grapefruitos gyümisörökre fanyalodó örök pesszimista RW-vel, mostar-i hangulat-imperátor esti sétával (a minaretek árnyékában büszkén álló híd az út egyik csúcsélménye volt), hazafele minket könnyesre röhögtető idősb Babarral és stamina-világbajnok sofőrünkkel, a legendás Berényi úrral, hát, amit ők ketten műveltek a balkáni éjszakában a kocsiban, attól szem nem maradt szárazon...sofőrünknek pedig innen is egy maksziriszpekt a végig koncentrált vezetésért. Köszönjük!
...hát ilyen egy őrült túra volt ez, minimális alvással, futószalagon sorjázó eseményekkel, amiik egy hétre is elegendőek lettek volna, nemhogy 2 napra, de hát azt hiszem a Balkán-debütálásom nem is lehetett volna más, mint egyen boldog-kaotikus-mámoros-fárasztó egyveleg. Még sok ilyet szeretnénk, ha lehet rendelni...
...például 2 hét múlva, Újvidéken!
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)
Partnereink
