RBD beszámoló :
Elérkezett a csoportkör utolsó székesfehérvári találkozója, amit fokozott érdeklődéssel vártak a Vidi- szimpatizánsok!

Már a kora délutáni óráktól gyülekeztek az Ördögök a város különböző vendéglátó helyein, majd az idő haladtával törzshelyünkhöz tértünk át, ahol már órákkal a meccs előtt kiváló hangulatot tapasztalhattunk. Szinte tombolt mindenki, s a fejekben ott motoszkált bizony, hogy győzelmünk esetén továbbjuthatunk, így természetesen ez volt az egyik fő téma köreinkben.

Vonulásunk során néhány strobit és elhasználtunk, s továbbra is repkedtek a petárdák, igazi futballhungalatot teremtve a stadionhoz vezető úton is (bele se merünk gondolni milyen hangulat lett volna a pécsi "balkánon" az ő esetükben...). Remek érzés volt látni, hogy szinte ömlött a nép a stadion irányába! Találkoztunk olyanokkal akik Balatonfüredről, sőt Tiszántúlról is ellátogattak Sóstóra, mondhatni mekkora jelentőségű az EL-ben való részvételünk.
Belga szurkolókat a stadionban láthattunk először, akik kb.300 -an kísérték el csapatukat Magyarországra, és aki gyakran néz régebbi szurkolói videókat a neten, annak csak a következő idézetet tudjuk ajánlani a belga mobbal kapcsolatban: „Senkiházi trógerek, senkiházi nullák… Megkerestük őket (…) Ez nem megoldás.” Az ő teljesítményük minden szempontból gyenge volt ezen a napon.
A mérkőzésre kivonuló játékosokat tömött hazai szektorok, és óriási hangerővel zúgó „Hajrá, Vidi!” fogadta. Szokásunkhoz híven ismét elénekeltük a Nemzeti Himnuszt is, ekkor a szektorunkon kívül is emelkedetk a Vidi-sálak és magyar zászlók.
Az első pillanattól kezdve belevetettük magunkat a szurkolásba, és a zsúfolásig telt szektorunk mellett igyekeztünk bevonni másokat is a stadionba több – kevesebb sikerrel. Szóltak a dalok, lengtek a zászlók, tapintani lehetett a feszültséget, és látni lehetett a szurkolók arcán az elszántságot.
Sajnos egy potyagóllal hamar hátrányba kerültünk, és onnantól a srácok futottak az eredmény után. Viszont látszott mindenkin a győzni akarás, és ezért szeretjük ezt a csapatot, hogy vert helyzetben sem adják fel a küzdelmet.

Sándor Gyuri nemcsak egyenlíthetett volna, de egymaga megnyerhette volna a meccset számunkra, de sajnos rossz megoldásokat választott, így továbbra is a vendégek vezettek.
A második félidőben néha a mi szurkolásunk is szétesett, de azért próbáltuk a megfelelő impulzusokat küldeni a pályára, pláne amikor olyan fantasztikus megoldásokat láthattunk, amiket Kiskokó bemutatott.Sajnos szabadrúgásokból sem sikerült egyenlíteni, bármennyire is nyomtunk, és uraltuk a játékot. A végén sajnos a vendégeknél maradt az előny. Ezzel a belga csapat továbbjutott, míg mi rendkívül nehéz helyzetbe kerültünk, és egy esetleges lisszaboni bravúr sem garantálja a továbbjutásunkat.
Mindenesetre vastapssal köszöntöttük a csapatot, hisz hónapokon keresztül elhozták az európai klubfutballt hozzánk, amire a csoportunk 20 éves történetében még nem volt példa. Köszönet érte mindenkinek, aki részt vett ebben a sikerben! Úgy gondoljuk, hogy a magunk részéről is sikerült emlékezetes produkciókat nyújtanunk, mind a selejtezők, mind a csoportmérkőzések során. Az RBD ismét megmutatta, hogy ezen a szinten is lehet velünk számolni. Ha a csapatnál a vezetés látja, hogy miben kell fejlődni, így ez csoporrtunkra is igaz, hisz lehet ennél is jobb és még jobb teljesítményt mutatnunk! És fogunk is.

Hátra van még egy porugál túra, ahol egy igazi nagy klub otthonában mutathatjuk meg azt, hogy mindenhol ott vagyunk, ahol a Videoton pályára lép. És természetesen még a bajnoki mérkőzéseinken is be kell gyűjtenünk a maximális pontszámot, hisz jövőre is célunk a nemzetközi porond!
Hajrá Vidi! Álé RBD!
Bejegyzés értékelése