| Labdarúgás - Fortuna Liga |
| Facebook , Twitter , VK , Forum |
| DAC - AST 2-0 6.088 - néző |
Hát ezt is megéltük. Április 23-a után újra otthon. Az akkori búcsúztató még mindig szép emlék. De a hét hónap arra hosszú idő, hogy átértékeljük.
A meccsre indulva azon kaptam magam, hogy bizony eltévedtem. A megszokott útvonalon indultam. Mint régen. Véletlen volt e, vagy tudatos, nem tudom. Esetleg így "védekezett" az elmém a befogadásra váró tartalomtól. A Csicsónál gyülekeztek a srácok. Sőt tömve volt. Elkélt a szíverősítő, de nem tartott sokáig a kaland, mert sietni kellett. Már csak két óra a kezdésig. Nem illik késni.
A beléptetés folyamatos. Fél perc volt az egész. A szektorom felé indultam, aztán első sor tizes szék. Ott már vártak a srácok meg a drapik. És jöttek a kérdések... A válaszom kb ennyi volt: "először vagyok meccsen ebben a stadionban, majd meglátjuk :) "
Magas a lelátó. Nagyon magas. Élmény volt az első sáltenger. Ott már éreztem, nem lesz baj. A korlát nagyon kényelmetlen. Másfél órát állni rajta, hát. Igaz, alapból fáradt voltam. A háló, az háló. Na, de "köll" az oda.
Ezután a meccs következett. Furcsa így fordítva a pálya. Szokni kell. De a győzelmet is ám. Összejött végre és bizony a legjobbkor.
Másnap ki kell heverni a fáradtságot. Átnézni a képeket. Mi kerül az archívumba. Nem tudom melyik az egyszerűbb. Rengeteg, szebbnél szebb pillanatkép.
Ezek voltak az új stadion első mérkőzésének első benyomásai.
A meccsről és a szurkolásról nem írok. Nem tudok. Azt át kellett élni. És elraktározni a memóriánkba. Pont oda az utolsó mellé. Ott jó helyen lesz.
Pardon mégis egy gondolat erejéig. Hogy őszintébb megköszönni az illetékeseknek a szentélyt? Egy szimpla köszi-vel, vagy azzal ami a legőszintébb? És ez a hangulat! Mert ez az volt. Mert ez az érzés, nekünk az élet!
(Roberto)
Képek : Lelkes Ernő , Vojtík Szimona , Parameter.sk , Ujszo.com , Sportolunk.sk
