Fehérváriak :
RBD Beszámoló :
Magyarország legigénytelenebb táborának tartottunk bemutatót mentalitásból, szurkolásból, összeállásból.
4 győzelem után gyorsan fogytak a jegyek a laposiak elleni mérkőzésre – székesfehérvári oldalon. Már az előzetes jegyeladásokból tudni lehetett, hogy ez a hétvége szurkolói szempontból aktív lesz, pláne az egyéb események tükrében. Pénteken 9 barátunk érkezett Czestochowa-ból, és az RBD-s srácokkal belevetették magukat a siófoki éjszakába... ami átnyúlt természetesen szombat éjszakára is.
Vasárnap hajnalban már hatalmas mozgolódás volt a Club ’41 környékén, hisz ezen a hajnalon csatlakozott hozzánk egy régi barátunk. Hajnal már autókba pattantunk, és mintegy 80-an görögtüzekkel, és énekkel köszöntöttük visszatérése alkalmából.
Délután a csoport jelentős része kocsikba, mikrobuszokba ült, ám egy nagybusz és egy 20 személyes kisbusz is megtelt. Teljes volt a létszám, több mint 100 fővel indultunk meg, és már korán beérkeztünk volna Győrbe, ha a buszok bírják tartani a tempót. Így másfél órával a mérkőzés előtt az Éva presszónál vertünk tanyát, ám óriási rendőri készültség miatt sok helyre nem tudtunk mozdulni.
Az időjárás nem volt kegyes hozzánk, hisz a nyárból az őszbe csöppentünk. De a kedvünk jó volt, pláne akkor, amikor a stadionhoz közeledve mintegy 15 makival összefutottunk. Kiszállás az autókból, le a buszokról, ám a rendőrök résen voltak. Néhányunkat szép szóval, másokat egy kis gumibot/gáz kombóval tessékeltek vissza a járműveikbe. A győriek pedig megtanulhatnák végre a szánalmas brigádjuknak nem adunk több olyan ziccert, hogy tizesével megyünk be a városukba. Az erőviszonyok egyértelműek, és elnézve a társaságukat érthető, hogy brigádként miért nem akartak találkozni velünk...
A stadionhoz érve a félig mocsárrá változott „parkolóban” hagytuk járműveinket, majd szépen bementünk. A beléptetés az elmúlt éveket tekintve egyik legszurkolóbarátabb módon zajlott le, nem kellett a cipőinkből kilépni, nem volt 4 ruházatátvizsgálás sem. Lehet ezt így is. Bár rég rossz, ha azt kell külön megemlíteni, azért kell „köszönetet” mondani, ami alapvető lenne a szurkolókkal szemben, legyenek ultrák, vagy családok.
A melegítésre kivonuló Vidistákat óriási ováció köszöntötte, míg a mutogató, hazai 15 fős magon röhögtünk egy jót. Egy ideig úgy nézett ki, hogy a fehérvári oldalon többen lesznek, mint a hazai lelátókon. Pedig őket az eső sem áztatta. A nagyjából 1000 körüli vendéglétszám Magyarországon egy idényben igen kevés párosítás alkalmával fordul elő, eddig mi is csupán a siófoki nyári meccseken, valamint a bajnokavató előtti kispesti fellépésen voltunk hasonló nagyságrenddel jelen. Mondhatjuk úgy is, a mai „szurkoló-üldözős” légkörben ilyen vendéglétszám ritka, mint Pintér nyugodt percei a kispad mellett… Ennél már csak a szép győri látványok ritkábbak…
Az aktuális bajnokcsapatot egy 50 fős tábor által létrehozott „koreó” fogadta. Ami egy nagyzászló méretű, zöld-fehér csirkefejből, pár kiszászlóból, és stroboszkópokból állt. Legalább most nem voltak tót, oláh és rác zászlók... „Kotkodáék” a piróval annyit elértek, hogy bekapcsolt a stadionban a tűzjelző, s vinnyogott nekik nem kevés ideig. Mi ebből szinte semmit nem hallottunk, hiszen nyomtuk ezerrel a szurkolást, annak ellenére is, hogy a csapat nem kezdte túl jól a meccset, és az eső továbbra is szakadt. A győri gólnál örültek a parasztok, de mi tudtuk, hogy nincs lefutva a mérkőzés. Pláne, hogy kérés ellenére a pálya is fel volt locsolva...
Juhász góljánál robbanás a vendégben, még a családi szektorban helyet foglaló Vidisták is kitörő örömmel ugráltak és nyomták a dalokat. A második játékrészben Lipták Zoltán „PL kvalítású”, egykori labdarúgónkat köszöntöttük egy Fiesta slágerrel (könnyen jöttél, könnyen mentél). Természetesen kicsit átköltve azt. Ebben az időszakban sikerült több helyzetet is kialakítanunk, ám a győztes gólt nem tudtuk megszerezni, pedig Nikolicsnak minden esélye megvolt erre. Így maradt a döntetlen a mi egykori derbynken, mert szurkolói szempontból ez a két „tábor” közti különbséget látva már nem az.
Vasárnap fogadjuk az MTK-t és bízunk a győzelemben!
Hajrá Vidi! Álé RBD!
