9/9
Carillo tábornok serege legyőzte a nagypofájú Szivics által durvaságokra berendezkedett DVTK-t. Nikolics 9 meccs, 11 gól. De a nemzetközi eto-s géniuszok a válogatottak…
A mérkőzést mindenki rendkívül feszülten várta. A U-22 erdőjárók még felfokozottabb állapotban, hisz nekik még jelenésük volt egy másik összecsapáson is. Ahol a vendég oldalon hirtelen visszalépés miatt a tervezett létszámnál kevesebben, végül 6 vs 6 –ban sportoltak a srácok. Egy nehéz, két perces küzdelemben nyertek az RBD-s fiúk.
Ennek hatására is a Club 1941-ben már ekkor elkezdődött az ünneplés, amelynek során felfokozott állapotban vonultunk a stadionba.
A kezdésre nem ért be megint mindenki – hála a szurkolói regisztrációnak – viszont ebben a fordulóban ezen a meccsen lehetett legjobban érezni, hogy mit jelent egy szurkolói kártya nélkül megrendezett mérkőzés. 5000 ember, 2 hangos tábor, valódi rangadó.
A szektorban lévő korlátunkra a következő kiírás került ki: MLSZ: Kártyavárat építetek. A „köz”televízió rendkívüli módon figyelt arra, hogy ne látszódjon a közvetítésben ez a felirat. Cenzúra működik a tv-nél is…
A már szokásos „latinos” stílusunkban szurkoltunk, dobokkal megtámogatva, míg a vendég oldalon is összeállt egy nagyobb mag, és ők is többször megdörrentek. Jó iramú, kemény meccs volt, ahol a leggyengébb láncszem maga Bognár sporttárs volt. Rengeteget hibázott, és joggal vívta ki a nézők haragját. (no persze nem lehet kritizálni a játékvezetőket, hisz cenzúra működik az MLSZ – nél is… csak a FEB-büntetés jön ezért…)
A vendégoldal elkezdte a „szarházi” kezdetű felelgetőst, amire mi természetesen válaszoltunk az „MLSZ” ránk eső szövegrésszel. Ezért is jöhet a büntetés…de hiába akartok elhallgattatni minket, nem fog sikerülni.
A második félidőben Nikolics zseniális mozdulattal lőtte be szezonbéli 11. gólját. Óriási tombolás volt az ezt követő percekben. A csapat egyre több helyzetet dolgozott ki, de valahogy érezhető volt az, hogy gólt fogunk kapni. Mikor ez megtörtént, rendkívül feszült pillanatok következtek. De szintén érezhető volt az is, hogy betalálunk még. És két cserejátékosunknak köszönhetően ismét egy Alves gólnak örülhettünk Sóstón… Hiába a név kötelez J
Euforikus állapotban pörgette mindenki a pólóját, pulcsiját, zakóját – ezzel üzenve Szivicsnek, hogy az évek óta folytatott becsmérlő kijelentései visszaütnek ám. Most nem 6 –ot kapott aktuális csapata, de a lényeg a győzelem volt.
A lefújás után igazán nagy volt az öröm a lelátón, és a pályán is. Zúgott a vastaps, és a „szép volt fiúk!” is. Kár, hogy ilyenkor az illetékes „dj” zenéket játszik, valamint a csapat talán kicsit tovább is kint maradhatna és együtt ünnepelhetne a szurkolókkal!
A meccs után a stáb egyben ment vissza a klubunkba, és vártuk, hogy milyen eredménnyel zárulnak a telefonos diskurzusok a vendégekkel. Egy órán keresztül vártunk az indulásra, és a megnevezett helyszínre…végül is a „yard miatt nem tudtak megállni”…
Aztán a facebook-warriors már máshogyan adja elő a történetet. Nagy csalódás ez nekünk, hiszen amikor mi veszítettünk egy erdőlátogatásban, akkor a vereség elismerése után, nem kerestünk kifogásokat. Csalódás, mert többen, több különböző infókkal hívogatják az emberünket. Csalódás, mert az ő megkeresésükre egyben, több mint egy órát vártunk az indulásra, és nem miattunk hiúsult meg a dolog. Csalódás, mert komoly stábok, komoly emberei, nem árulnak el semmilyen részletet az arckönyvön, pláne nem színezik ki a történetet egy vereség után.
A jövő héten elvileg Pécsre megyünk. Kell kártya, nem kell kártya? Ki tudja? Talán még az MLSZ mágusai sem…
Hajrá Vidi! Álé RBD!
