Gyönyörű napsütéses időben került megrendezésre a tavasz egyik legnagyobb rangadója. Telített vendégszektor, jó hangulat, szépen játszó Vidi, míg a hazai oldal is hozta a formáját, hisz elcseszett „koreó”, buzihimnusz köszöntötte a leendő bajnokcsapatot.
A diósgyőri kudarcunk után , beléptünk a zöld-fehér hetek és meccsek sorába, amelynek első állomása Szombathelyen volt. Az MLSZ-nek és a TV –társaságoknak köszönhetően egy rendkívül nézőbarát, szerda , 16 órás kezdési időpontban volt jelenése a brigádnak, és a brigádból kb. 20-an tudták elkísérni a csapatot. Ha belegondolunk abba, hogy az eredeti időpontban ennek a létszámnak a sokszorosa lett volna a helyszínen, akkor azért maradhat bennünk egy kis hiányérzet.
Ám szomorkodni sem okunk nem volt – hisz megnyertük a mérkőzést, sem időnk, hiszen vasárnap már Győrbe látogattunk.
A túra megfelelően elő volt készítve, ügyeltünk arra, hogy a brigád magja időben bent legyen a városban, és uraljuk a környéket. Így a társaság egy jelentős része már hosszú órákkal a mérkőzés előtt útnak indult, és egy rövid megálló után – ahol csatlakoztak hozzánk lengyel barátaink Czestochowa-ból – indultunk is tovább.
A városba megérkezve rövid ideig tudtunk ezzel a jelentős létszámmal észrevétlenek maradni, és hamar felvettek minket a rendőrök. Egy 30 fős hazai társaságot sem sikerült becserkészni, sajnos sem ők, sem a kékek nem akarták , hogy igazán jól érezzük magunkat...
Majd a stadionba sétálva a hazai szurkolók egy kocsmába zárva figyelhették a brigád vonulását.
Eközben érkeztek a buszok és az autók a vendégszektorhoz, és a beléptetésnél a 3 ruházatátvizsgálás mellett, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy mindenkivel levetetik a lábbeliket. A beléptetés ilyen gusztustalan formájával még sehol nem találkoztunk, pedig megjártunk már pár stadiont szerte az országban és Európában is.
A szektorunkban az első komolyabb derültséget a hangszórókból üvöltő Gloria Gaynor dal okozta, hisz tényleg stílszerű, ha az eto otthonában a buzihimnusz szól... De , ezt még megismételték kb. 3x a nap folyamán.
A vendégszektornak nevezett tákolmányt szinte teljesen megtöltöttük, mintegy 700-an néztük értetlenül, amikor a hazaiak két elcseszett látvánnyal is próbálkoztak. Ami nem megy, azt minek erőltetni? Bár az biztos, hogy a leendő bajnokcsapat szurkolói, valamit szeretnének lerakni az asztalra, de ezekkel inkább nem kéne próbálkozni...
A mérkőzés jó iramú volt, rengeteg Vidi helyzet adódott ellenfelünk kapuja előtt, amelyek sajnos rendre kimaradtak. A szektorunkban lévő hangulatra sem lehetett panasz, szinte minden Vidista tolta a dalokat.
A második játékrészben TB góljánál robbant a szektor, és pár percen keresztül extázisban tombolt mindenki. Sajnos nem sokáig tartott az örömünk, hisz hamar egyenlítettek a hazaiak, és bár voltak még helyzeteink, nem sikerült kiharcolnunk a győzelmet.
A lefújás után megköszöntük a csapatnak a játékot, ők nekünk a bíztatást, majd még hosszú percekig „élveztük” a vendégszektor lehetőségeit, és az I will survive újra felcsendülő dallamait...bár elnézve a brigádjuk összetételét, ők tényleg túlélték ezt a tegnapi napot...
A hazaút szinte eseménytelen volt, lengyel barátaink is elbúcsúztak tőlünk, és a legközelebbi találkozást várva indultak ők is szeretett városukba.
Szerdán folytatódik párharcunk a győriekkel, hisz a Magyar Kupa elődöntőjében hazai pályán találkozunk velük, ahol remélhetően csapatunk berúgja a helyzeteit, és megnyugtató előnnyel mehetünk majd a visszavágóra.
Csoportunk az ismert okok miatt, és az egyeztetési időpont lemondására való tekintettel , aktív szurkolás nélkül, jelenlétünkkel támogatja majd a csapatot.
Győzelemre fel!
Hajrá vidi! Álé RBD!
