Húszéves az újpesti Ultra Viola Bulldogs

Születésnapját ünnepli az első ultracsoportok egyike.

1992. szeptember 14., Parma-Újpest, KEK-mérkőzés. Az első fellépés, a zászlóbontás, az alakulás.
Néhány újpesti fiatal, külföldi szurkolói magazinok és az 1990-es nápolyi túra hatására megalakította az Ultra Viola Bulldogs szurkolói csoportot. Elkészült az első transzparens, kezdetét vette egy új korszak és új stílus a lelátón – írta a csoport honlapja, az uvb92.hu.

Az első évben az emberek gyűjtése és a mozgalom ismertetése mellett elkészült az első ultra sál is. Az igazi fejlődést az 1993/94-es bajnokság hozta, ahol – magyar lelátón először – voltak már füstök, görögtüzek és elkészült az első UVB matrica is. Ebben az évben avattuk fel az új, 20 méteres “Ultra Viola Bulldogs” transzparenst, fehér alapon lila betűkkel. A 1994-es tavaszi idegenbeli Derbihez köthető az első komolyabb magyarországi koreográfia, kétszáz lila karton felhasználásával.

Az 1994-1998 közötti időszak a folyamatos fejlődés jegyében telt, ezt az időszakos tekinthetjük a magyar ultramozgalom felvirágzásának. Más csapatoknál is sorra jelentek meg a szervezett szurkolói csoportok, Újpest sem volt ez alól kivétel. A mozgalom terjedésében elvitathatatlan szerepe volt az UVB-nek, számos mai ellenfelünk – bár nem szívesen emlékeznek rá – fordult hozzánk segítségért, tanácsért.

Sorra készültek az egyre összetettebb és látványosabb koreográfiák, megjelentek a csoportruházatok és egyéb ajándéktárgyak, mindennapos eszközzé váltak a lengetős és kétrudas zászlók. Egész kanyaros tüzezések és pirotechnikai bemutatók jellemezték a lelátót, és dalok terén is komoly előrelépés volt tapasztalható. A hétvégi program egyre jobban kiteljesedett a hétköznapokra, komoly klubélet és alkotói munka zajlott a klubhelyiségünkben. Ehhez a korszakhoz köthető a csoport történetének egyetlen bajnoki címe is.

Európa eljött hozzátok! Három szó, két szín, egy legenda. Az egész világot átutazom. Újpest a világ közepe. Parasztokkal csatát nyerni? – csak néhány jellemző lelátói produkció.

A következő korszaktól sorra jelentkező problémákkal kellett megküzdenünk (stadion bezárások, költözések, egyre erősödő karhatalom), melyek közül legjobban a csapat egyre gyengébb és eredménytelenebb szereplése befolyásolta a lelátót. A stadion átépítésével ekkor foglaltuk el mai helyünket a D lelátón. Érdekessége a korszaknak, ahogy a stadionban csökkent a nézőszám, úgy lett évről-évre nagyobb a tábor mérete. Míg a magyar futball a kétezres évek elejére gyakorlatilag kiírta magát a jegyzett nemzetközi szintről, addig az Újpest tábor – egy szűk évtized alatt – európai szinten is elismerhető színvonalra jutott. Csoportunk történetének derekán már nem volt meglepő egy-egy több száz vagy több ezer fős invázió, mely a kezdeti években elképzelhetetlen volt. Az utolsó nagy sikert a 2002-es kupagyőzelem jelentette.

Az UVB létszámban tovább fejlődött, a tagok száma 2005-ben megközelítette a 100 főt. Ez a későbbiekben letisztult, és a 15 éves születésnapra “beállt” az azóta stabilnak számító 60 fő körüli létszámra. A lelátó mellett az elmúlt 5 évben a tevékenység kiszélesedett egyéb területekre, elég csak az “Ultra” c. filmet, a különböző rendezvények szervezését, a Szusza Szobrot, vagy a két könyvet említeni. Ezen felül 2006 ősze után egyre erősebben kellett védeni magunkat a hatalom ránk irányuló fenyegetésével szemben, melynek szervezett egyesületi formában tudtunk eleget tenni több-kevesebb sikerrel.

Az elmúlt 20 év rengeteg változást hozott Magyarországon, Újpesten, a lelátón és az UVB-ben. Ma egy fiatal számára elképzelhetetlen, hogy 11 magyar játékos alkosson egy csapatot, amiből 5-6 játékos itt kezdte a pályafutását. Ma elképzelhetetlen, hogy 2-300 ember felszálljon két buszra, és úgy menjen egy idegenbeli Derbire. Nem, mint külön brigád, hanem mint tábor. Ma elképzelhetetlen, hogy mindenféle jogi ismeretek és egyesületek nélkül bármit is tenni próbálj a lelátón, mert az első lehetőségnél börtönbe zárnak.

Az UVB egyik erőssége mindig is abban rejlett, hogy alkalmazkodott a megváltozott viszonyokhoz, és próbálta kijelölni a helyesnek vélt utat. Míg sokan elbuktak az akadályokban, addig mi sorra legyőztük őket, és mentünk tovább. Tettük mindezt úgy, hogy az alapelvekből nem csorbult semmi.
“Mindig, mindenhol veletek!” – hirdettük a kezdeti időkben, és büszkén állíthatjuk, hogy az elmúlt 20 évben nem kezdődött bajnoki- vagy Magyar Kupa mérkőzés Ultra Viola Bulldogs nélkül. Idehaza végigjártuk az összes stadiont, Európába elkísértük a csapatot tétmeccsek mellett (Parma, Kassa, Strasbourg, Toftír, Aarhus, Kisinyov, Graz, Bruges, Újvidék, Párizs, Genf, Stuttgart, Vaduz, Bukarest) edzőmérkőzésekre is (St. Valentin, Pozsony), de felejthetetlen élmény marad a vízilabda csapatunk világverő menetelése is (Barcelona). Magyarországon nincs olyan szurkolói csoport, amely több meccsen ott lett volna, mint az UVB.

A csapat, a klub mellett álltunk sokszor akkor is, mikor sokan elfordultak tőle. Fogalmaztunk meg jogos és kemény kritikákat elnökökkel, edzőkkel, tulajdonosokkal, politikusokkal, játékosokkal és újságírókkal szemben, néha ennél is többre volt szükség ahhoz, hogy védelmezzük az Újpestet. A cél azonban mindig ugyanaz volt: tovább éltetni az Újpest labdarúgó csapatát.
Szerencsére a munkában, harcokban, örömben és bánatban sosem álltunk egyedül, minden korszakban meg voltak mellettünk azok a szurkolói csoportok, melyek segítették a lelátói tevékenységet.

20 évet nem lehet néhány sorban összefoglalni, ezért is rendeztük meg szeptember elején a kiállítást az Újpest Galériában, melyet nagyon sokan megnéztetek. Az ünneplés az XX Party-n folytatódott, jövő héten az Újpest-Kecskemét és a Megyeri Búcsú pedig az évforduló utolsó állomása. Köszönjük mindenkinek, aki részt vett rendezvényeken, és velünk ünnepelt. Egyet biztosan ígérhetünk: …a történet folytatódik!

TEKINTSD MEG A VIDEÓT :