Nos, ez egy számomra nagyon szomorú téma! Mert ezeknek a kluboknak nem feltétlenül az nb1-ben lenne  a helyük, de azért mindenképpen benne kellene hogy forogjanak a magyar labdarúgásban! Ott kellene hogy legyenek a másodosztály elején és akkor nem minden évben csak 2 esélyes lenne a feljutásért folytatott harc! ( az idén pl. 2011 tavasz: keleten Nyíregyháza vagy Diósgyőr, nyugaton Pécs vagy Gyirmót ) Vicc! a Gyirmót Fc a feljutásért küzd, az Ózd pedig, a régi, dicsőséges ÓZDI KOHÁSZ örököse, a harmad osztályban vegetál! Bár már az előző mondatomban benne van, hogy mi is történt? Megszűnt, kimúlt a kohászat a városban és az ózdi nép nemcsak a munkáját, hanem a csapatát is vesztette!
A STADION főbejárata                                    

A klubot egyébként 1909-ben alapították és ma a Mátra csoportban a kiesés ellen küzd. Hagyományos színei a fekete-fehér, bár a közelmúltban volt egy kis kitérőjük, de ez olyan lehetett, amikor az ősi loki színeket, a Dmvsc idejében, az akkori pártvezetés, próbálta lecserélni kék-sárgára!
                                                       Valamikor tele volt...12.000 néző is elfért benne!                                                       
Következő állomásunk innen az ország északi csücskéből a Dunántúlra vezet, egészen pontosan Dunapentelére! Tudja valaki -az ott élőkön, vagy az annak idején ott dolgozókon kívül, hogy melyik városunkról is beszélek? Várjatok, ide rakok egy fotót:  
 Szép ugye?






Bizony ez az első Orbán kormány segítségével megépült DUNAFERR stadion, ami tragikus módon amire elkészült, már nem volt csapat!!
Pedig Egervári edző irányításával még a BL-ben is vitézkedtek, az volt talán a mára lebontott régi RÁBA ETO stadion utolsó telt házas meccse! Még Pestről is kocsikaravánok indultak Győrbe, mert hogy a dunaújvárosi csapat - mert hogy róluk van szó - akkor a BL-ben esélyes volt a továbbjutásra, de sajnos nem sikerült. Pedig ha az a meccs a saját stadionjukban van, akkor talán Tököli is berúgja a helyzeteit. Azonban - akkor még - nem volt kész ez, ami a fotón látható, csak egy régi, kicsi pálya, ahol persze nem lehetett nemzetközi fordulót lebonyolítani. Aztán amire ez a kis ékszerdoboz - igaz a villanyvilágításra már nem futotta - elkészült, hasonlóan Ózd tragédiájához itt is hasonlók mentek végbe. A Dunaferr mint fő támogató kiszállt, az önkormányzat pedig nem bírta a klasszis kézilabda-hoki-foci hármast fenntartani. Következett a szomorú vég, pedig válogatott játékosok tömege játszott ott: Éger, Balaskó, Lengyel,Bükszegi, a brazil Alex és még sorolhatnánk. A DUNAFERR sportigazgatója, aki - akkor még a gyárban is nagy ember volt - Szabó József, a városban csak Szabó Joe, hiába küzdött oroszlánként, ő is feladta! Mára pedig maradt a vegetáció.


Szabó József itt a stadion program egykori irányítójával Deutsch Tamással, a háttérben a készülő lelátók.

Akkoriban egy ország hördült fel, senki nem akarta elhinni, hogy ez így lehetséges! Hiszen Dunaújvárost, csak úgy nevezték, hogy a "sportváros", volt itt minden! Volt olyan hétvége, amikor össze kellett hangolni a nemzetközi meccsek időpontját, annyi volt belőlük. Ma pedig hosszas búvárkodás után sem bírtam megállapítani, hogy éppen ki és melyik osztályban játszik ebben az igazi, futópálya nélküli labdarúgó stadionban!                                                
Ne menjünk messzire, e képzeletbeli földrajzórán, csak ugorjunk át a Duna túloldalára, Akasztóra és látogassuk meg Stadler Józsi bácsit, aki sajnos másodjára is próbál menekülni a börtön elől.

Stadler József, itt még a saját magáról elnevezett stadionban, de már itt is a rácsok árnyékában....


Ő nevezetes figurája, nem csak a magyar futballnak, hanem az egész magyar társadalomnak is. Én egyébként nem a juhászból lett milliárdost, majd a börtönt is megjárt csalót látom benne, hanem egy ügyeskedő, a viszonyokat jól kihasználó embert. Józsi bácsi élt a lehetőségekkel, csak éppen ő - lehet, hogy éppen a STADLER FC létrehozásával - túlságosan is szem elé került. Ha megmarad egyszerű vidéki gazdag embernek és nem kezd stadionépítésbe, akkor lehet, hogy ma is ő Akasztó királya!
STADLER FC pályafutása egyébként Kiskőrösről indult, ott vette át a csapatot a főnök, majd az első osztályba feljutva, egyben új stadiont felhúzva a pusztába, egy pár ezer fős faluba költöztette azt. Az ország persze pesszimista volt, nem épül meg időre, nem lesz néző, kiesnek..stb. Aztán más lett a helyzet.  Bár az első néhány hazai meccsüket még Kiskőrösön játszották, de aztán eljött 95 márciusa és az új stadionban 10.000 néző figyelte a Parmalat vendégjátékát!
Már a kezdetben is olyan nagy nevek játszottak itt, mint az akkori csatár tehetség Lehota. A csúcs pedig a Fradi ellen volt22.000 néző! Hihetetlen ugye? Ezt ma már, maga Ferencváros is megirigyelné! De a Stadler külföldről is jól igazolt, Hleba, Cigan, vagy Nicsenko, ma is jól csengő nevek. Az edző pedig a nagy név Ioan Patrascu volt. Később Sándor István vette át a csapatot, amely addig vitézkedett, amíg Józsi bá pénze tartott. Aztán ahogyan jöttek, úgy mentek! Nyom nélkül tűntek el,ám örök mementónak, ott a stadion-roncs, amelyet bárhogy is volt, de szégyennek érzek elpusztulni látni! Ha arra járok, mindig odafordulok, de csak a szívem fáj! A búcsúmeccset 1998-ban játszották, azóta lakat alatt pusztul az egykori gyöngyszem, Józsi bácsira pedig most mértek rá újra 4 évet.
Akasztó falujától nem esik messze Tiszakécske városa. Talán kevesen emlékeznek rá, de itt is volt első osztályú foci! Balla Mihály! A puszta fekete gólvágója. Maczkó, Zováth. Annak idején a fél nb1 őket akarta leigazolni! Azt megfigyeltem, hogy bárhová is kerül a másodosztályú bajnoki serleg, ott mindig igyekeznek csinosítani a pályát. Így volt ez 1997- ben Tiszakécske városában is. A lakosok lelkesen fogadták a feljutást, itt is voltam vendégdrukker. Próbáltunk enni egy jó halászlevet, ez egyébként nem sikerült, de legalább itt is jártunk, lehet soha többé nem járunk itt:   

 TISZAKÉCSKE fő lelátója. Az nb1-re épült!























Sajnos nem sokáig sikerült vitézkedniük, pusztán egy évig, de legalább megmutatták magukat, hallottunk róluk, az apáknak lesz mit mesélni a fiaiknak! köszönjük.
Országjárásunkat pedig - egyúttal bizonyítva, hogy a foci fekete kaszása nem csak keleten járt - folytassuk Sopronban! Ott ahol az első osztályú évek alatt komoly szakmai munka folyt, ott ahol neves, válogatott játékosok sora fordult meg, ott ahol évekig hiába akartak feljutni az nb1-be. Aztán végül Matáv Sc néven sikerült nekik, az ezredfordulón. Simon Tibor, Pintér Attila edzették, többek között Tóth Mihályt, Pető Zoltánt és Huszti Szabolcsot is, akit ide adott kölcsön a Fradi! Itt aztán kibontakozott, a Sopron pedig megnyerte a Magyar Kupát,pont a Fradi ellen, egy emlékezetes meccsen!Kezdetben itt sem volt rendes stadion, kétszer is voltunk az Öcsémmel úgy itt Loki meccsen, hogy a kerítésen kívül nem sokat láttunk a meccsből. De a szép város, a néhány jó étterem kárpótolt. Később aztán ide is jutott a stadion rekonstrukcióból pénz és új lelátók épültek a régiek helyén. Ezek után már jól lehetett látni a Lővérek felé, de senki sem sejtette, hogy jön a vég!    
Nagy meccs volt!
Sopron - Ftc 5-1



 És a vég eljött, mégpedig Vízer Máriusz romániai próbálkozó személyében. Pedig még akkor is voltak itt jó játékosok, Sira, Bárányos, de ahogyan fogyott a pénz, úgy fogytak a játékosok is. Végül a rolót, egy olasz "befektetői" csoport húzta le. A városban nem adták fel,hogy lesz még egyszer saját csapatuk, most éppen nb2-es játékjog megvásárlásával próbálkoznak.     
Háló nélkül- a Káposztás utcai stadion várja focit!











Drukkolok nekik, mint ahogyan a többi megszűntnek is. Támadjanak fel! Hiányoznak minden futballkedvelő embernek, még akkor is ha kicsit nosztalgikus ma már kiejteni a nevüket. Bízzanak a mostani közegben, hiszen a focista miniszterelnöknek köszönhetően, olyan helyekre is jutott végre pénz, ahol eddig mindig üres volt a  pénztárca! HAJRÁ!
Bejegyzés értékelése