2012.11.30. DVSC-TEVA - KAPOSVÁRI RÁKÓCZI 2 : 1
2012.12.01. FGSZ SIÓFOK - EGRI FC 4 : 3
Nincs kép erről a két mérkőzésről .
2012.12.01. MTK BUDAPEST - KTE-PHOENIX MECANO 3 : 1
KÉP..1.. , KÉP..2.. (kattints rá)
2012.11.01. HALADÁS SOPRON BANK - GYŐRI ETO FC 1 : 1
LINK : http://hungaryultras.blogspot.com/2012/12/haladas-gyor-20121201.html
2012.12.01. DVTK - BUDAPEST HONVÉD 3 : 1
LINK : http://hungaryultras.blogspot.com/2012/12/diosgyor-kispest-20121201.html
2012.12.02. VIDEOTON FC - ÚJPEST FC 1 : 1
LINK : http://hungaryultras.blogspot.com/2012/12/videoton-ujpest.html
2012.12.02. FERENCVÁROSI TC - PMFC-MATIAS 3 : 2
LINK : http://hungaryultras.blogspot.com/2012/12/ferencvaros-pecs-20121202.html
_________________________________________________________________________________
15.forduló :
NB.II., NB.III., MEGYE I.,II.,III., :
LINK : Vége a szezonnak
TABELLA ÁLLÁSA ITT MEGTEKINTHETŐ :
LINK : http://hungaryultras.blogspot.hu/p/tabellak.html
CSATLAKOZZ FACEBOOK : www.facebook.com/HungarianUltra
_________________________________________________________________________________
Fegyelmi határozatok :
Büntetések :
Baráth Botond (Honvéd), mint visszaeső 4, Kronaveter Rok (Győr) 2, Horváth Levente (Lombard) 1, soron következő felnőtt bajnoki mérkőzésre szóló eltiltást kapott.
Tandia Souleymane (Honvéd) a labdarúgó-mérkőzésektől 2012. december 4-től kezdődően 4 hónapra szóló eltiltást kapott.
A FEB tárgyalás megtartása után Sztavinovszki Botond technikai vezető (Diósgyőr) korábbi, a kispadtól és az öltözőtől 3 mérkőzésre szóló eltiltását, hatályában változatlanul fenntartotta.
NB II.:(Utólagos változások)
A FEB tárgyalás megtartása után a Putnok VSE sportszervezettel szemben Szabó Ádám labdarúgó jogosulatlan szerepeltetésével kapcsolatban hozott határozatát megváltoztatta és a sportszervezettel szemben az eljárást megszüntette.
A FEB tárgyalás megtartása után a Újpest FC Kft. sportszervezettel szemben a Cegléd elleni elmaradt mérkőzéssel kapcsolatban hozott határozatát megváltoztatta, oly módon, hogy a pénzbüntetés szankció kiszabását mellőzte.
A FEB tárgyalás megtartása után Lisztes Krisztián (Szeged 2011) korábbi két mérkőzésre szóló eltiltását 1 mérkőzésre szóló eltiltásra mérsékelte.
| Magyar Labdarúgó NB1 |
 |
| 2012.12.02.
Videoton - Újpest 1-1
3124 - Néző
|
20 éves a Red Blue Devils: 1992 decemberében maroknyi, fiatal Vidi szurkoló eldöntötte, hogy megalapítanak egy szurkolói csoportot. Mégpedig Fehérváron, a Királyok Városában, szakítva a a 80-as évek örökéül hagyott B-középpel...
Persze a kezdeti lelkesedést sok-sok dolog hátráltatta, legfőképpen csapatunk ’90-es években nyújtott teljesítménye, valamint egy komplett generáció kimaradása. De szerencsére mindig jöttek olyan impulzusok, melyek nemcsak a holtponton való átlendülésen segítettek át minket, hanem folyamatos fejlődést és növekedést eredményeztek. És 2 évtized elteltével itt vagyunk, és a Videoton nagy napjainak a részesei lehetünk.
A mérkőzésre már hetekkel ezelőtt elkezdtünk készülődni, hisz egy komoly kis pirotechnikai műsorral szerettük volna köszönteni a csoportot, és a csapatot. Mivel manapság a piro üldözendő dolog, csak egyetlen legális formáját választhattuk az előre telepített tűzijátékot, és egy régi tagunkat, aki ebben segített. Emellett megrendeltük az egyéb látványelemek alkotórészeit is, sajnos nem minden érkezett meg időben, így az utolsó napokban improvizálni kellett. No, de ne szaladjunk ennyire előre.
Napközben a Club 1941 előtt rendőrségi furgonok, és egy tűzoltó daru jelent meg, hogy egy kamerát szereljenek fel… mondhatni, nem éppen kedves gesztus a kukkolás. Mindenesetre azért szép számmal gyülekeztünk, ahogy a Készenléti Rendőrség emberei is, akik rossz néven vették a Genk elleni meccs hang gránátait és üvegzáporát. Ha 100 rendőr nem volt rajtunk, akkor egy sem. Bőszen igazoltattak több érkezőt is, így lengyel barátainkat, akik 20–an ismét ellátogattak hozzánk.
Természetesen a welcome-drinkek fogytak rendesen, így jó hangulatban indultunk meg a stadionhoz. Ez a jó hangulat mindössze 20 méterig, ha tartott, amikor is a túlpörgött zsekák a lakótelepek fele, kerülőúton akartak vinni minket. Itt szópárbaj, lökdösődés alakult ki a két fél között, mi közöltük, hogy bármit is akarnak, nem arra fogunk menni. Persze beígérték a verést, meg hogy mindenkit elvisznek, stb. Sőt! Volt egy Ninja-cop is, aki az arca elé húzott fekete csuklyától , talán Michael Dudikoffnak érezte magát, mert az emberek közé beugorva a tonfáját meglepően fürgén pörgette. Ha rúgott volna még egy pörgőt is, akkor tuti mindenki beszarik a röhögéstől… A végén azért csak a szokásos útvonalon mentünk énekelgetve…
A stadion közelében végül leakadtak rólunk a kullancsok, így amikor a nálunk lévő görögtüzek gyulladtak, a hangulat ismét jó lett, amit fokozott még a vendégszurkolókkal vívott verbális szópárbaj. Pár tűz elrepült feléjük, a rendőrök felé, ki tudja, hisz nagy volt a füst…
A csapatok kivonulásakor 20 Ördögfej emelkedett a magasba, valamint a 20-as szám is. Mindezeket fehér csíkok ölelték körül ( sajnos a piros és kék elemek nem jöttek meg időben, pedig az utolsó pillanatig várta a műhelyünk ezeket az elemeket.) Az Ultras Band egyik dalából idézve pedig ez volt a kiírásunk: Örök a Szenvedély – Együtt a Vidiért. A szektor előtt elhelyezett telepekből pedig a tűzijáték tette teljessé az élőképet.
Sajnos a mérkőzésen nem a csapatunk kezdett rakétákkal, így az ellenfelünk egy újabb fatális kapushibát kihasználva megszerezte a vezetést. Örültek is az éppen tüntető szurkolóik, ugrabugráltak egy kicsit, meg a hangjukat is kieresztették, bár nem sokáig tarthatott az örömük, hisz több kihagyott helyzet után azért kiegyenlítettünk az első félidőben még.
Ez a tény nálunk okozott jókedvet, pár lengyel srácnál pedig a félmeztelenre vetkőzést is elősegítette a Videoton-Rakówia dal éneklése közben.
A második játékrész elején pár kiírással üzentünk a szar magyar játékvezetőknek:
MLSZ! TEGYETEK IGAZSÁGOT BÍRÁITOK FELETT,MERT ELJÖN A NAP,AMIKOR MI FOGUNK ÍTÉLKEZNI...
A SZURKOLÓKKAL SZEMBEN ZÉRO TOLERANCIA! S A JÁTÉKVEZETŐKKEL SZEMBEN?
A FRADI SZÁMÁRA ÚJ STADIONRA VAN PÉNZ. JÁTÉKVEZETŐK KÉPZÉSÉRE MÁR NEM FUTJA?
A „hatalom csapata” státuszunk számunkra egyenlő a folyamatos bírói tévedésekkel a kárunkra: meg nem adott büntetők, jogtalan kiállítások, az edzőink folyamatos csesztetése, mondhatni üldözése. De a múlt héten Pápán konkrétan elcsalták a mérkőzést, és eljött az a pont, amikor kijelenthetjük, ebből elég.
A kiírások közben a vendégek fütyültek, feltehetően az ő értékrendjük mást mondat a számukra. De ne is álljunk le velük vitatkozni, hisz ott is egy 20 éves csoport van (csak most tüntet), és ők azok akik a hazai ultraélet Szent Gráljának a birtokosai. Mindent jobban tudnak, mindent jobban csinálnak, aki nem az ő útjuk szerint viselkedik ,azt kihúzzák az ultraélet nagy szabálykönyvéből…
Persze a meccs ment a maga módján, mi sokadszorra nem tudtunk mit kezdeni az ellenfelünk védekezésével, így jobb híján inkább a magunk szórakoztatására nyomtuk a dalokat, néha egy –egy beindulással , pogóval fűszerezve.
A meccs végén a csapat megköszönte a bíztatást, mi nekik ezt az őszt, és a havas esőben elázva indultunk vissza a Clubhoz. Itt-ott még az adóforintjaink felélői produkálták magukat, de lehet, hogy a hideg és az égi áldás már őket is elcsigázta kissé, mert már nem voltak olyan provokatívak, mint 2 órával korábban.
A lengyel srácokkal még ittunk egy kört, mielőtt elindultak volna, mi pedig készülhetünk a lisszaboni túrára!
Mindent egybevetve 20 éves fennállásunkat idén ősszel aktívan köszöntöttük, hisz mindenhol ott voltunk, ahol a csapat játszott. Még július közepén egy koreóval hirdettük Pozsonyban a magyarság ,a Vidi és az RBD nagyságát. A hazai mérkőzésen pedig a slovan tót szolgái csodálhatták a nemzeti színekbe öltözött stadiont, és a Történelmi Magyarország címerét. A Trabzonspor ellen több tonna konfettivel és óriási lelkesedéssel igyekeztünk kiszurkolni a továbbjutást, ami szerencsére sikerült is. A Sporting ellenében piros-kék kartonokkal írtuk ki a stadionban klubunk nevét és alapításának dátumát, míg ma egy összetett elemeket tartalmazó látvánnyal búcsúztunk a hazai meccsektől.
Persze rengeteg minden történt velünk még ezen az őszön, de egy biztos. 20 éve itt vagyunk, kitartunk és remélhetőleg a következő években is ezzel a lendülettel folytatjuk!
Hajrá Vidi! Álé RBD!
A SZURKOLÓKKAL SZEMBEN ZÉRO TOLERANCIA! S A JÁTÉKVEZETŐKKEL SZEMBEN?
A FRADI SZÁMÁRA ÚJ STADIONRA VAN PÉNZ. JÁTÉKVEZETŐK KÉPZÉSÉRE MÁR NEM FUTJA?
20 éves az RBD
Koreó :
Koreó egy másik videón :
Újpestiek :
A szurkoló nem bűnöző – hangoztatják a meccsre járó futballszurkolók, de szinte senki nem akarja meghallani a szavukat. A drukkereket – különösen az ultrákat – bármerre járnak az országban, úgy kezelik a hatóságok, mintha egy csapat vérre szomjazó rablógyilkos érkezne a mérkőzésre. Néha nem is meccsen, hanem NATO-hadműveleten érzem magam a stadionokhoz közeledve.
A másik arc
Aztán a stadion közelében leszáll a buszról egy csapat fiatal, magukkal cipelve az óriási dobokat, drapériákat, transzparenseket. A látványos koreográfiákon hosszú időn át gondosan dolgoznak; megálmodják, megtervezik, összegyűjtik a pénzt, megvásárolják a szükséges anyagokat, megfestik, kivágják, formázzák, szétosztják, hogy a meccsen ezzel kedveskedjenek csapatuknak, vagy üzenjenek az ellenfeleknek. Az ultrák súlyos ezreket költenek, hogy ott legyenek kedvenceik minden meccsén. Száz és száz kilométereket utaznak, hogy biztathassák csapatukat hóban, fagyban, hőségben, esőben.
Nem divat
Az ultrák olyan csapatot alkotnak, ahol sok értékes baráti szál szövődik, a srácok gyakran segítik egymást, és valódi, megtartó közösséggé szerveződnek. Nagy érték ez a mai világban, amikor az elmagányosodás és a közöny rémétől óvnak pedagógusok, pszichológusok és döntéshozók egyaránt. Az ultrák között vannak diplomás, több nyelvet beszélő fiatalok és egészen egyszerű, vagy éppen szerény közegből érkező srácok, mégis megtanulták elfogadni, befogadni egymást a legtermészetesebb módon. Az ultrák közösségének a jó oldaláról nem divat beszélni, leginkább részeg, arrogáns, dühöngő fenevadként szokás őket bemutatni a „gondosan” összevágott felvételeken.
Valami véget ér
Az őszi utolsó forduló mérkőzésén arra lettem figyelmes, hogy a diósgyőri ultrák, valahogy minden korábbinál szívfacsaróbban kezdtek rá az „amíg élek én, nem érdekel más, csak a Diósgyőr” rigmusra, majd levették a transzparenseiket a kerítésekről, bevonták a zászlókat, letették a dobokat és csendesen kivonultak a szektorukból. Csak egy nagyobb felirat maradt az üresen tátongó szektor előtt: „Valami véget ér, valami fáj”. A tiltakozásnak ezzel a módjával a szurkolói kártya bevezetése ellen emelték fel szavukat.
Értetlenség
A drukkerek több fórumon is felvonultatták érveiket, hogy miért nem akarják az őket korlátozó szurkolói kártyát elfogadni, de ezeket a hosszas szövegeket kevesen olvassák el, és még kevesebben értik meg. Pedig sok igazság van a szavaikban. Nagy hiba lenne egyszerűen lesöpörni az asztalról az észrevételeiket, kéréseiket.
A kérdés
Az ultrák kivonulását is széles körű értetlenség övezi, pedig van abban valami elgondolkodtató, amikor azt kérdezik, hogy a posványos, bundabotrányokkal tarkított, gyenge magyar labdarúgásban, miért attól várják a rendet, valamint a sportág fejlődését, hogy ujjlenyomatot vesznek és adatokat gyűjtenek a szurkolóktól? Évek óta nem emlékszem a legapróbb szurkolói botrányra sem a Diósgyőri Stadionban. Még két hete sincs, hogy egy miskolci jótékonysági focitornán békésen egymás mellett szurkolt diósgyőri és ferencvárosi drukker a sportcsarnok lelátóján, miközben a pályán zajló barátságos, tét nélküli öregfiúk mérkőzésen ökölharc alakult ki a játékosok között. Ki mutat példát nekik, és hogyan? A pályán bokszoló sportolók? Fogadási csalásban jeleskedő, előzetesben ülő labdarúgók? A parlamentben zsidózó politikusok?
Erény és gyengeség
Ne értsenek félre, nem akarom az ultrákat szelíden üldögélő matyóhímző szakkörnek beállítani. Fiatalok, akik az egész társadalom keresztmetszetét adják, annak összes erényével, valamint gyengeségével együtt. De ha az ultrákban bármiféle hibát vélünk felfedezni, nézzünk először önmagunkba és tegyük fel a kérdést magunknak, ha ők szerintünk bármi rosszat is tettek, nekünk mi a felelősségünk benne? Mi, mit rontottunk el velük kapcsolatban, hogy ez megtörténhetett?
Mint a barmokat
Az ultra nem bűnöző. Ők azok a srácok, akik végigéneklik, tapsolják, szurkolják – a sokszor siralmas színvonalú – magyar labdarúgó mérkőzéséket. Miattuk (is) járnak ezrek a Diósgyőr meccseire, mert a focinak ők adtak varázslatos hangulatot. Az ő lelkesedésük ragadta el a többieket, mikor még a másodosztály hosszú éveit nyögtük. Az ultramozgalom diósgyőri születésénél magam is ott voltam. 1980-tól hétvégenként végigutaztam az országot a srácokkal, Arafattal és a többiekkel. A Diósgyőrért. Egyszerűen csak azért, mert szerettünk egy csapatot. Több mint harminc év telt el azóta, és most is minden Diósgyőr meccsre elmegyek. Látom, amikor a szurkolóinkat, mint a barmokat hajtják gyalog a Keleti Pályaudvartól az Üllői útra, vagy éppen a nyíregyházi pályaudvartól a Sóstói úti Stadionig, bármilyen elfogadható indok nélkül. A rendőrségi biztosításokban néha a logika és az értelem legapróbb szikráját is nehéz lenne felfedezni. Előfordult az is, hogy a rendőrség a szurkolókon gyakorlatozott, és ezt nem is tagadták. „Igen így van b…meg, de bizonyítsd be, ha tudod!” – vágta az arcomba egyszer egy kommandós. Nem tudom bebizonyítani, és nem is akarom. Mégis látom, hogy sokszor taszigálják, motozzák, vegzálják a drukkereket, és nincs ez így rendben.
Felkiáltás
Ezzel az írásommal nem volt egyéb szándékom, mint megmutatni az ultrák ismeretlen arcát és közös gondolkodásra hívni. Az ultrák kivonulása egy felkiáltás. Sok eszközük aligha lehet a tiltakozásra, egyébként sem tekintik őket tárgyalópartnernek a hivatalos szervek. Hiszem, hogy oda kell rájuk figyelni, ha azt írják, hogy nekik valami fáj. Ők a mi gyerekeink, barátaink, szurkolótársaink. Nélkülük többé nem lesz az a foci, ami volt.
Utószó
A bolíviai válogatottba behívott volt diósgyőri, Vicente Arze a napos oldalról nézte végig a hétvégi DVTK – Honvéd bajnokit. Azt mondta, hogy a mostani, belga klubja is hasonlít a Diósgyőrre. Éppen csak a hangulat hiányzik nagyon, mert a diósgyőrihez fogható nincs sehol.
A futball nem színház, és a lelátó tényleg nem grillterasz.
A másik arc
Aztán a stadion közelében leszáll a buszról egy csapat fiatal, magukkal cipelve az óriási dobokat, drapériákat, transzparenseket. A látványos koreográfiákon hosszú időn át gondosan dolgoznak; megálmodják, megtervezik, összegyűjtik a pénzt, megvásárolják a szükséges anyagokat, megfestik, kivágják, formázzák, szétosztják, hogy a meccsen ezzel kedveskedjenek csapatuknak, vagy üzenjenek az ellenfeleknek. Az ultrák súlyos ezreket költenek, hogy ott legyenek kedvenceik minden meccsén. Száz és száz kilométereket utaznak, hogy biztathassák csapatukat hóban, fagyban, hőségben, esőben.
Nem divat
Az ultrák olyan csapatot alkotnak, ahol sok értékes baráti szál szövődik, a srácok gyakran segítik egymást, és valódi, megtartó közösséggé szerveződnek. Nagy érték ez a mai világban, amikor az elmagányosodás és a közöny rémétől óvnak pedagógusok, pszichológusok és döntéshozók egyaránt. Az ultrák között vannak diplomás, több nyelvet beszélő fiatalok és egészen egyszerű, vagy éppen szerény közegből érkező srácok, mégis megtanulták elfogadni, befogadni egymást a legtermészetesebb módon. Az ultrák közösségének a jó oldaláról nem divat beszélni, leginkább részeg, arrogáns, dühöngő fenevadként szokás őket bemutatni a „gondosan” összevágott felvételeken.
Valami véget ér
Az őszi utolsó forduló mérkőzésén arra lettem figyelmes, hogy a diósgyőri ultrák, valahogy minden korábbinál szívfacsaróbban kezdtek rá az „amíg élek én, nem érdekel más, csak a Diósgyőr” rigmusra, majd levették a transzparenseiket a kerítésekről, bevonták a zászlókat, letették a dobokat és csendesen kivonultak a szektorukból. Csak egy nagyobb felirat maradt az üresen tátongó szektor előtt: „Valami véget ér, valami fáj”. A tiltakozásnak ezzel a módjával a szurkolói kártya bevezetése ellen emelték fel szavukat.
Értetlenség
A drukkerek több fórumon is felvonultatták érveiket, hogy miért nem akarják az őket korlátozó szurkolói kártyát elfogadni, de ezeket a hosszas szövegeket kevesen olvassák el, és még kevesebben értik meg. Pedig sok igazság van a szavaikban. Nagy hiba lenne egyszerűen lesöpörni az asztalról az észrevételeiket, kéréseiket.
A kérdés
Az ultrák kivonulását is széles körű értetlenség övezi, pedig van abban valami elgondolkodtató, amikor azt kérdezik, hogy a posványos, bundabotrányokkal tarkított, gyenge magyar labdarúgásban, miért attól várják a rendet, valamint a sportág fejlődését, hogy ujjlenyomatot vesznek és adatokat gyűjtenek a szurkolóktól? Évek óta nem emlékszem a legapróbb szurkolói botrányra sem a Diósgyőri Stadionban. Még két hete sincs, hogy egy miskolci jótékonysági focitornán békésen egymás mellett szurkolt diósgyőri és ferencvárosi drukker a sportcsarnok lelátóján, miközben a pályán zajló barátságos, tét nélküli öregfiúk mérkőzésen ökölharc alakult ki a játékosok között. Ki mutat példát nekik, és hogyan? A pályán bokszoló sportolók? Fogadási csalásban jeleskedő, előzetesben ülő labdarúgók? A parlamentben zsidózó politikusok?
Erény és gyengeség
Ne értsenek félre, nem akarom az ultrákat szelíden üldögélő matyóhímző szakkörnek beállítani. Fiatalok, akik az egész társadalom keresztmetszetét adják, annak összes erényével, valamint gyengeségével együtt. De ha az ultrákban bármiféle hibát vélünk felfedezni, nézzünk először önmagunkba és tegyük fel a kérdést magunknak, ha ők szerintünk bármi rosszat is tettek, nekünk mi a felelősségünk benne? Mi, mit rontottunk el velük kapcsolatban, hogy ez megtörténhetett?
Mint a barmokat
Az ultra nem bűnöző. Ők azok a srácok, akik végigéneklik, tapsolják, szurkolják – a sokszor siralmas színvonalú – magyar labdarúgó mérkőzéséket. Miattuk (is) járnak ezrek a Diósgyőr meccseire, mert a focinak ők adtak varázslatos hangulatot. Az ő lelkesedésük ragadta el a többieket, mikor még a másodosztály hosszú éveit nyögtük. Az ultramozgalom diósgyőri születésénél magam is ott voltam. 1980-tól hétvégenként végigutaztam az országot a srácokkal, Arafattal és a többiekkel. A Diósgyőrért. Egyszerűen csak azért, mert szerettünk egy csapatot. Több mint harminc év telt el azóta, és most is minden Diósgyőr meccsre elmegyek. Látom, amikor a szurkolóinkat, mint a barmokat hajtják gyalog a Keleti Pályaudvartól az Üllői útra, vagy éppen a nyíregyházi pályaudvartól a Sóstói úti Stadionig, bármilyen elfogadható indok nélkül. A rendőrségi biztosításokban néha a logika és az értelem legapróbb szikráját is nehéz lenne felfedezni. Előfordult az is, hogy a rendőrség a szurkolókon gyakorlatozott, és ezt nem is tagadták. „Igen így van b…meg, de bizonyítsd be, ha tudod!” – vágta az arcomba egyszer egy kommandós. Nem tudom bebizonyítani, és nem is akarom. Mégis látom, hogy sokszor taszigálják, motozzák, vegzálják a drukkereket, és nincs ez így rendben.
Felkiáltás
Ezzel az írásommal nem volt egyéb szándékom, mint megmutatni az ultrák ismeretlen arcát és közös gondolkodásra hívni. Az ultrák kivonulása egy felkiáltás. Sok eszközük aligha lehet a tiltakozásra, egyébként sem tekintik őket tárgyalópartnernek a hivatalos szervek. Hiszem, hogy oda kell rájuk figyelni, ha azt írják, hogy nekik valami fáj. Ők a mi gyerekeink, barátaink, szurkolótársaink. Nélkülük többé nem lesz az a foci, ami volt.
Utószó
A bolíviai válogatottba behívott volt diósgyőri, Vicente Arze a napos oldalról nézte végig a hétvégi DVTK – Honvéd bajnokit. Azt mondta, hogy a mostani, belga klubja is hasonlít a Diósgyőrre. Éppen csak a hangulat hiányzik nagyon, mert a diósgyőrihez fogható nincs sehol.
A futball nem színház, és a lelátó tényleg nem grillterasz.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)
Partnereink
