A szurkolói kártya egyike azon intézkedéseknek, amely ellen egységesen lépnek fel a szurkolótáborok. Fehér pólót felvéve, az MLSZ-t szidva adnak hangot véleményüknek: nem akarnak sem regisztrációt, sem szurkolói kártyát.


A legfontosabb kérdés: Mi olyat látnak, tapasztalnak a magyar mérkőzésekre kilátogató nézők a lelátón, amely bármiféle korlátozást tesz szükségessé?

Káromkodás, csúnya beszéd: a mai fiatalok nagy része már sokkal választékosabban és cifrábban tudja kifejezni magát a nyelv ilyen eszközeivel, mint a lelátón helyet foglalók. A mai 13-14 évesek olyan nyelvet használnak, amit egy felnőtt már nem is ért. Sokkal több rosszat tanulnak a televíziókban vagy az iskolákban egymástól, mint pár "hülye vagy" és társai. - politikai üzenetek: ma már mindenhol jelen van a politika, az utcán, az iskolákban, a magyar labdarúgásban. Igen, sajnos a fociban is, viszont nem a szurkolók viszik oda többségében, hanem az szervesen beépült a klubok életébe.

Szurkolói balhék, verekedések: na, ilyenre profi szinten hosszú évek óta nem volt példa. A szurkolók elintézik ezt a rendvédelmi szervektől távol, egy erdőben, réten, mezőn fair, igazságos keretek között. Ezt hívják ők ustawkának. Egy-egy nagyobb rangadó alkalmával egész rendőri ezredet vezényelnek ki a mérkőzésekre, sőt, még a kisebb találkozókon is nemritkán arra költik az adófizetők pénzét, hogy több rendőrt állítanak szolgálatba, mint ahány vendégszurkoló érkezik a meccsre. Egyébként is hosszú évek tapasztalata mondatja velem: aki el akarja kerülni a balhékat, verekedéseket, hasonló atrocitásokat, az el is tudja kerülni.
Ha rossz, káros közegbe kerülnek a fiatalok: persze, a futballszurkolókat üldözni kell, oda nem engedjük el gyerkőceinket, mert ott csak balhé van, bezzeg például a Sziget Fesztiválon soha senkit nem itattak még le hátsó szándékból, senkinek nem kevertek még buliban drogot az italába, és egyáltalán, soha, senki nem árult még kábítószert azoknak a fiataloknak, akiket a mérkőzés után igazoltatnak és listáznak azért, mert elhagyta a szájukat egy csúnya szó. Az ellenfél szidása, becsmérlése: talán ez a legnevetségesebb érv. A másik csapattal való foglalkozás a futball velejárója, kötelező kelléke. Olaszországban, Angliában, de a világon mindenhol így van ez, nálunk pedig egy csúnya szóért kattan a pénztárgép. Nem mondom, hogy jó azt hallani, hogy egyes táboroknál lassan már a másik csapat (akár nem is az aktuális ellenfél) szidása több szerepet kap, mint a sajátjaik biztatása, de szankcionálni nem kellene.


Nem látom tehát megalapozottnak, hogy a meccsre kijáró emberek személyes adatait elkérjék, illetve azokat ellenőrizzék. Ezek az azonosítások vélt vagy valós sérelmek miatt a szurkolók távolmaradását okozzák, ami aligha használ a magyar futballnak.


Nem látom tehát megalapozottnak, hogy a meccsre kijáró emberek személyes adatait elkérjék, illetve azokat ellenőrizzék. Ezek az azonosítások vélt vagy valós sérelmek miatt a szurkolók távolmaradását okozzák, ami aligha használ a magyar futballnak. Mik ezek a sérelmek a szurkolók részéről? 

Vegyük azt a nagyon egyszerű példát, hogy én az NB I-es Mucsaröcsöge csapatának elkötelezett budapesti híve vagyok. Először is el kell utaznom a kedvenc csapatom városába, hogy kiválthassam a szurkolói kártyámat, ugyanis csak ezzel mehetek be az idegenbeli mérkőzések vendégszektorába. Rendben, vegyük azt, hogy pénzt és időt nem kímélve elutaztam, megvan a szurkolói kártyám. Na most, én vagyok olyan ütődött, hogy szeretem a magyar focit és érdekelnek a budapesti meccsek is, szeretném azokat a helyszínen megtekinteni. Ekkor az MLSZ eldönti, hogy én, mint Mucsaröcsöge-fanatikus, egy Lujzaváros-Józsefváros rangadón melyik szektorba ülhetek. Vajon biztonságban érzem magam, ha mondjuk a Józsefváros ultrái előtt egy másik csapat szurkolói kártyával szeretnék bejutni a mérkőzésre? Vajon akkor biztonságban érzem magam, ha a Lujzaváros-Mucsaröcsöge mérkőzés után egy magáról megfeledkezett lujzavárosi ultra megállít és követeli, hogy mutassam meg a szurkoló kártyámat, amin ha nem azt látja, amit ő szeretne, lekever egy jobbost?

Következő példánk az adatvédelem. Tényleg elhisszük, hogy ezeket az adatokat nem használja majd fel sem az MLSZ, sem valamelyik klub, hogy jó pénzért kiadja egy marketing cégnek, amely aztán kéretlen hívásokkal és reklámokkal bombáz minket 

Ha valamit kötelező jelleggel le akarnak nyomni az emberek torkán, amit nem akar, és feleslegesnek vél, az taszító, így van ez mindennel.


Akkor mégis kikért van a regisztráció?

Egészen biztosan nem azon gyerkőcökért, akiket édesapjuk szeretne kivinni életük első mérkőzésére. Az nem olyan könnyű, hiszen ugye a kártya 0 éves kortól kötelező mindenki számára, ráadásul csak úgy nem is eshet be valaki az utcáról évente egyszer, hogy no, én most éppen erre jártam, csak megnézem ezt a meccset. Hogyan ragadjon magával akkor a lelátói légkör, hogyan tud valaki szerelmes lenni a meccsrejárásba egyik pillanatról a másikra? Sehogy...

Azokért a külföldiekért, akik mondjuk nyaralni jöttek hozzánk egy hétre, esetleg kifejezetten egy meccsre érkeznek? Naná, hogy nem. A magyar ultraéletben megszokott jelenség, hogy jó kapcsolatot ápolnak külföldi csoportokkal a szurkolók. Járnak egymás mérkőzéseire, szurkolói tornáikra. Ezt már sajnos nem tehetik meg csak úgy mondjuk a lengyel barátaink, mert nincsen szurkolói kártyájuk. 

A regisztrációt és a szurkoló kártyát azoknak találták ki, akik úgy gondolják, a balhék és verekedések miatt nincsen húszezer néző egy Pápa-Puskás Akadémia mérkőzésen. Azoknak, akik azt hiszik, azon emberek távolmaradásával, akik pénzt és időt nem kímélve ellátogatnak az ország másik végébe, hogy ott aztán embertelen körülmények mellett nézhessék a pocsék futballt, majd megoldódik minden, és egyből megtanulnak játszani az aranylábbúink.




Elhiszi még valaki, hogy a szurkolók a legnagyobb probléma a magyar futballban? Tényleg miattuk nem járnak a családok meccsre?

Nem szentek ők sem, ezt nem állítom. Őri Márk, a fehérvári ultracsoport, a Red Blue Devils és az MLSZ által létrehozott Szurkoló Iroda vezetője egy interjúban például úgy nyilatkozott a rangado.hu-nak, "ha hagynak minket szurkolni, zászlókat, koreográfiákat készíteni, plusz jó a meccs a pályán, akkor a másik táborral meg a szövetséggel egyáltalán nem foglalkozunk." Ez az állítás bár jól hangzik, egészen biztosan nem fedi a valóságot. Unalomig csépelt, mindenki által pontosan ismert okok miatt konganak a lelátók. Amíg a szomszéd országok labdarúgása a miénket egyre messzebbről nézi, és lassan már csak egy kis pontnak látja valahol a máltai és a Feröer-szigeteki mellett, addig talán nem a szurkolók elkedvetlenítése kéne legyen az MLSZ első-számú missziója. Amíg az úgynevezett Szakmában ugyanazok a nevek pörögnek folyamatosan, összezárva bármilyen külföldi, szakképzett személy lesújtó véleménye előtt, hogy védjék saját érdekeiket és pénztárcájukat, addig nem lesz változás. Na, emiatt nem járnak az emberek meccsre.

Mit akar az MLSZ?

Egy steril, politikamentes nézői (hangsúlyozom, nézői, nem szurkolói) légkört, ahol minden a szövetség szája íze szerint zajlik. Nem kellenek óbégató renitensek, nem kellenek a magyar foci szánalmas helyzete ellen kifogásokat emelők, hanem szotyizó, tökmagozó, büfékben minél többet költő, csendes, némán bólogató emberek kellenek, velük ugyanis nincsen semmi baj.


Mi lehet a megoldás?

Egyszerű, opcionális legyen a szurkolói kártya. Ha az emberek torkán valamit kötelező jelleggel akarnak lenyomni, az rosszul sül el. Ha egy olyasfajta szurkoló kártyát fejlesztenének ki, amire mondjuk krediteket lehet pénzért feltölteni és a mérkőzésre szóló belépőjegy is rajta lenne, akkor az egy hasznos eszköz lenne. Otthon meg lehetne vásárolni a belépőt, ami rákerül a szurkoló kártyára, esetleg még dob mellé az illető 1000 forintot két jópofa sörre, és máris megkönnyíti az életünket, nem pedig hátráltatja. Ezt persze igazán csak a modern stadionokban lehetne megoldani. És mi van azzal, aki nem akar szurkolói kártyát? Semmi, ne kelljen neki kiváltania. Az MLSZ sokadik szurkolóellenes intézkedésként bevezette néhány esetben azt, hogy a mérkőzés napján ne legyenek nyitva a jegypénztárak. Tehát ha valaki aznap mégis úgy gondolja, hogy szívesen kilátogatna kedvenc csapata meccsére, az hoppon marad. Az online jegyértékesítési rendszer jó ötlet, én is használtam már nem egy alkalommal, de azért ne gondoljuk azt, hogy vidéken a 80 éves parasztbácsika majd leül az internet elé, és miután végigjárta a Twittert és az Facebookot, szépen jegyet vesz a bankkártyájával, és kinyomtatja azt a tyúkól mellett. Üzemeljenek tehát normális kapacitással a jegypénztárak, és ne kelljen ennyi felesleges adatot megadni, hogy még véletlenül se fordulhasson elő, hogy a Debrecen-Puskás Akadémia vagy a Győr-Ferencváros meccsekhez hasonlóan legyen olyan, aki nem jut be a kezdésre, hiába áll a sorban egy jegyért egy órája. 
Szintén fontos lenne, hogy az MLSZ egyszer s mindenkorra fejezze be a nevetséges büntetéseit. Tényleg azt hiszik a döntéshozók, hogy a szurkolókat olyan fából faragták, akiknek meg lehet mondani, hogy éppen ne szidják az ellenfelet? Ha nem is szép, nem is feltétlenül erkölcsös dolog, de bizonyos tekintetben és normális keretek között színesíti a mérkőzést és hangulatot generál .

Az ultrák nem elsősorban a szurkolói kártya bevezetése miatt tiltakoznak, nem amiatt nem fognak meccsre járni, nem azért vesznek fel egységesen fehér pólót. Ez csak egy olyan folyamat sokadik állomása, amely végeredményben a szurkolók és nézők teljes távolmaradását fogja eredményezni a bajnoki mérkőzésekről. A magyar futball egyre mélyebbre és mélyebbre csúszik, az MLSZ érthetetlen döntéseket hoz, az egész légkört betölti a politika bűze, és manapság a köz megítélése az, hogy meccsre járni ciki. Építhetnek új stadionokat, verhetik a mellüket a nemlétező sikerek miatt, lenyomhatják az emberek torkán, hogy miért jó a vénaszkenner, de ettől még a tény nem változik: 1986 óta nem jártunk világversenyen. És nem a szurkolói kártya fog minket kirepíteni 2018-ban Oroszországba sem.






comments powered by Disqus
Hatharom.com
Bejegyzés értékelése