Ultras Debrecen 1994 :
2013 tavaszának első hazai tétmeccsén a pécsi riválisainkat fogadtuk. Gondolom most sokan meglepődnek, hogy miért riválisként aposztrofáljuk a Mecsek aljai srácokat, hiszen a két tábor régen baráti, de legalább semleges viszonyban volt egymással. Aki jelen volt a 2004/2005-ös évad utolsó hazai meccsén az még emlékezhet arra is, hogy a MA drapi a B-közép előtt volt kirakva, és, hogy a pécsi szurkolókat és játékosokat mekkora szeretett fogadta. Erről a PMFC játékosai nyilatkoztak is a Nemzeti Sportnak. Aztán rá két évre sajnos a Pécs kiesett és a két tábor nem találkozott egymással, így a kapcsolat tulajdonképpen 1-2 ember kontaktjától eltekintve megszakadt.

2011 nyarán visszajutott az első ligába a Baranyai csapat, és a sors úgy hozta, hogy mi vizitáltunk először náluk. Meglepetésünkre bejelentkeztek a hazaiak, hogy egy ustawkára invitálják huligánjainkat. Kicsit meglepődtünk ezen, hiszen nem volt olyan a viszony korábban és elvileg egy semleges brigáddal nem verekszik az ember. Így kellő motiváció hiányában, és a nagy távolság miatt a randevú elmaradt. Különösebb készülődés így nem előzte meg a mérkőzést, de így is útnak indult egy busznyi ultra. A stadionnál még abban a tudatban voltunk, hogy a vendégszektor ott van, mint régen, ezért a busz oda vette az irányt. Mikor embereink leszálltak, már negatív hangok fogadták őket, de ekkor még senki nem foglalkozott vele komolyabban, majd a rendőrök átvitték a társaságunkat a túloldalra. A meccs rendben lement majd következett a játékosokkal való pacsizás. Igen ám, de eközben a szektorunkba bejutott két pécsi fiatal civilben, és lekötötték az FF egyik kisebb zászlóját, majd angolosan távoztak. Mire mi észleltük a hiányzó zászlót, már utcákkal lejjebb jártak a srácok. Szerencsére embereink jól választották meg a keresés irányát, így hamar megtalálták őket, majd néhány pofon keretében visszaszerezték a drapit. Az eset tüske maradt bennünk, így negatív élményekkel távoztunk a városból.

Aztán jött a tavalyi év és jött a bajnokavató ünnepség szintén a Pécs ellen. A meccs utáni berohanásnál néhány fiatal, amolyan szemet-szemért alapon behúzta a pécsiek Mecsek Alja drapiját, majd volt egy rövid ütésváltás is a pályán. Mire az idősebb tagjaink odaértek már csak az eszmecsere ment rendezői felügyelet alatt. Ezek után már biztosra vehettük, hogy a régi időszak lezárult, és egy új korszak veszi kezdetét a két tábor kapcsolatában.

Így is lett, hiszen a következő szezon elején Pécsre szólított minket a kötelesség, és mi mentünk is. Bár komolyabban nem készültünk semmire a nyaralások miatt, de így is útra keltünk kb. 40-en. A meccs előtt teljesen véletlenül bekeveredtünk abba az utcába, ahol a hazaiak kocsmája volt, de egy kisebb dobálózáson túl semmi nem történt, mert mi tovább haladtunk a vendég szektor irányába. A meccsen a baranyaiak többször megtaláltak minket, amikre igazán csak a második félidőben kezdtünk el csak reagálgatni. Akkor már úgy voltunk vele, hogy legyen valami. Ennek következménye a verbális kontakt a mellettünk elhelyezkedő idősebb pécsiekkel. A meccs után már semmi érdemleges nem történt, rendőri felügyelet mellett hagytuk el Pécset.

Ezután következett a Magyar Kupa, ahol a Szentlőrinc csapatát kaptuk. Miután megnéztük hová is esik ez a település (Pécs mellett 20km) egyből tudtuk, hogy várni fognak minket. Ennek megfelelően már úgy is készültünk, és egy busszal kb 35-en indultunk el hajnalban. A meccsen semmi nem történt, hiába vártuk, hogy megjelenjenek és számon kérjenek minket, ez nem jött össze. Már hazafelé tartottunk, mikor szóltak, hogy 25en vártak minket, de mivel sokan voltunk (35), így nem próbálták meg, és miért nem szóltunk, hogy jövünk. Ehhez két dolgot fűznénk hozzá. Biztosra vesszük, hogy ha 10 emberünk megy el, akkor rápróbálnak a biztos siker reményében. És, hogy miért nem szóltunk? Szólni kell? Nekünk kell revansot venni? Nem.

És végül jöjjön a legutolsó, tegnapi meccs. Már egész héten ment a találgatás, hogy jönnek-e, nem, ha igen hogy stb. Meg is történt a kapcsolatfelvétel, de soha nem adtak komoly választ, csak tereltek jobbra-balra. Ennek ellenére összegyűlt 70 ultra és huligán aki várta a pécsi mobot. A telefonban soha nem mondták meg hogy hol járnak, így csak találgatni tudtunk, hogy merről jöhetnek. Szerencsére mielőtt elindultunk a stadionhoz jött egy info, hogy két kisbusszal vannak Ebesnél. Megörült a társaság, így nem is mentünk be kezdésre, hanem kint vártuk őket a Sportcsarnok előtt, rendőri felügyelet nélkül. Meg is jöttek a srácok, de sajnos nem álltak meg, hanem gyorsan bementek a vendégszektorhoz. Mi utánuk, a legutolsó kordonig eljutottunk, de ott már kutyás rendőrök voltak, és megjött az erősítés is, így csak néhány rigmusra futotta, mindenféle ellen reakció nélkül. Egyértelmű, hogy késni akartak, és elkerülni a fogadóbizottságot, amivel nem is lenne gond, csak akkor nem kell kondásozni, szar Debrecenezni stb. Ha rivalizálni akarnak akkor semmi gond, de vegyék figyelembe, hogy ez egy kétmeccses felvonás, és mi meg fogjuk oldani Pécsen is ha kell, ahogy megoldottuk már Egerszegen és Győrben is.

A mérkőzésen már semmi érdekes nem történt, a két tábor nem foglalkozott egymással.

Bejegyzés értékelése