Európa Liga
3.Forduló 2.mérkőzés
2012.08.09.
gent - VIDEOTON  0 - 3
11.000 - Néző
(80 Vidista)

VIDEOTON :




A közel 1500 km-re lévő Gentbe már szerda reggel indult el az első mikróbusz, fiatalokkal a fedélzeten. Ők szerda este Zwickauban szálltak meg, előtte és utána néhány európai várost célba vettek, kúlturálódás céljából. Társaságunk utazó részének legnagyobb része csütörtök hajnalban Ferihegyen találkozott. Felszállás előtt készült az első csoportkép. Sokaknak első repülős utazása volt; a “lehet, hogy nem pont a múlt héten kellett volna megnézni a United 93-mat” és a “olyan ez mint a rossz szex: csak legyünk túl rajta minél gyorsabban” megjegyzések azért jelezték, hogy a teljesen zökkenőmentes út ellenére, néhányunkban megfordult, hogy jobb lett volna mégis autóval nekikelni, A belgiumi reptérről buszozással és vonatozással jutottunk el Brüsszelbe, ahol aztán ketté váltunk, néhányan azonnal Gentbe vonatoztunk, többen pedig maradtak az uniós fővárosban. Délelőtt 11 után már egy genti kocsmában kajak döntőket nézett egy 10 fős társaságunk, a pincérek nagy meglepetésére jó nagy hangzavar alakult ki a vendéglátóipari egységben. A himnusz éneklésekor már kisebb, de meghatóbb. Délután eltelt pihenéssel, városnézéssel. Bár nem egy utazási iroda honlapjaként készül az írás, de itt érdemes megemlíteni, hogy Gent egy rendkívül szép, hangulatos város, nagy terekkel, kis folyókkal, három toronnyal, egy kastéllyal. Ugyanakkor Brüsszel általunk látott részéről túl sok szépet nehéz lenne említenünk. A Brüsszelben maradt társaság tagjai közül néhányan pihentek pár órát, néhányan pedig folytatták “megszakítás nélkül” a napot, vagyis iszogattak a városban.

Találkozó 16 órakor a vasútállomáson volt, onnan vonattal Gentbe, ahol már voltak a vasúton fehérváriak (Eindhoven érintésével érkezvén). Rövid villamosozás után 17 óra körül a brigád a fő téren telepedett le, s itt gyűlt össze a Vidisek nagy része. Nem sokkal később megérkezett 2 mikro busz is, egyikben fiatal társaink, másikban a zwickaui Red Kaos legénysége. Pontosabban érkezéskor már keveredett egymással a két csoport. Ittunk, ettünk, énekeltünk, a helyiek nagy örömére. Meg kell említeni, hogy nem volt rendőri felvonulás, semmiféle erődemonstráció, vagy az itthonihoz hasonló túlbiztosítás. Egy kis busszal megálltak a tér végében, s nyugodtan figyelték az eseményeket. Néhány civilruhás pedig közelebb merészkedett, egyikük megpróbált beférkőzni közénk, sikertelenül. De lehet, csak annyiról van szó, hogy a látottak tetszettek neki

18 óra után jelezték a sünök, hogy a stadion közel 1 órás utazás még, lassan akár el is indulhatnánk. Átszállás nélküli villamosos zötykölődést végig énekeltük, ugráltuk, kiabáltuk. Az emlékezetes utazás, s a fergeteges hangulat már előrevetítette, hogy 1000 fokon fogunk pörögni a stadionban is. Ott, s annak környékén már voltak magyarok, jött még egy mikro, sokan pedig kocsival érkeztek. Beléptetés viszonylag gyors és teljesen zökkenőmentes volt. Úgy látszik, csak nálunk divat, hogy olyan cselesnek tartják azt a fránya szurkolót, hogy nem bíznak abban, hogy egy securitis dolgozó is rendesen végig tudja fogdosni. Vagy csak egymás munkájában nem bíznak a biztonsági cégnél…Pozsony után itt is kiderült, hogy három teljes testes tapizás nélkül is meg lehet oldani ezt a feladatot.

Az első nézeteltérés a szektorban keletkezett, ahol próbálták elérni a sárga mellényesek, hogy drapériáinkat a mellettünk lévő üres szektorban lévő székekre pakoljuk ki. Azonban az számunkra nem okozott osztatlan örömöt, s egy zászló kerítésre való kikerülése után már nem volt megállás: felkerült oda szinte az összes. Említésre érdemes, hogy a hazaik zászlóit leszedették; pedig ugyanolyan módon került ki, ahogy a mi transzparenseink. Az első kis siker után nem sokkal már jött is az újabb: hiszen a pályán a balga belgák elpuskázták a helyzeteiket, viszont mi nem! Így már a 15. percben vezetést szereztünk, ami a továbbjutás szempontjából rendkívül fontos volt. Addig sem szurkoltunk rosszul, utána pedig mindenki még jobban felpörögve tolta! Az első gól hihetetlen érzéseket váltott ki, hiába örült már a vendégszektorben lévő szurkolók többsége több száz Vidi gólnak, ez valahogy most más, több volt, mint az eddigiek. Az érzést tekintve mindenképpen.

A stadionban egyébként messze volt a telt háztól a látogatottság, a kapu mögött lévő flamandok néha-néha megszólaltak, néha-néha szurkoltak is, de ez nagyon kevés volt részükről. Persze a pályán látottak számukra csak szomorúságra adtak okot, hiszen hiába volt még néhány hazai helyzet, uraltuk a meccset, s magabiztosan mentünk a továbbjutás felé. Az első félidőben ennek megfelelően szurkolt a vendégszektorban lévő kb. 130 Vidi fanatikus. Itt érdemes szólni arról, hogy annyian voltunk, mint előző fordulóban Újpesten. A két meccset szurkolói szempontból nézve ez az egyetlen, amiben találunk hasonlóságot. Most egy-egy nóta hosszan, és hangosan szólt, a dob mellett pedig a szektor sajátosságát is kihasználtuk, pontosabban használtuk “dobként”. Mindenki érezte, hogy óriási lehetőség kapujában vagyunk, ennek megfelelően vetettük bele magunkat a második félidőbe is.

Nem mi vagyunk a legnagyobbak. Még itthon sem. Minden bizonnyal nem is leszünk.
Nem mi vagyunk a legtöbben. Még itthon sem. Minden bizonnyal nem is leszünk.
Nem mi vagyunk a legerősebbek. Még itthon sem. Minden bizonnyal nem is leszünk.
Viszont olyan élményekkel gazdagodtunk, olyan impulzusok értek bennünket, melyekhez még csak hasonlót sem élhettek át ebben az évszázadban a magyar csapatnak szurkolók (a Debrecen kivételével). Olyan fantasztikus érzés volt a második félidőben a vendégszektorban lenni, hogy az szavakkal nehezen körülírható. Akik elutaztak ebbe a flamand városba, azokat nem kellett szurkolásra noszogatni, azok alapból végigtolták volna egész meccsen. Azonban az eredmény kedvező alakulása minden elképzelésünket felülmúlta, s ez olyan szinten feldobta a brigádot, hogy régen látott jó hangulat uralkodott végig. A meccs vége felé még éltettük Zwickaut is, majd közösen megtapsolta egymást a két társaság.

Lefújás után himnusz eléneklése, játékosok szektorhoz sétálása után közös örömködés. Ez elég rövid ideig tartott, majd eltüntek a játékoskijáróban. Nem hagytuk annyiban a dolgot, kihívtuk a csapatot még egyszer. Pár percig kellett kérni, de aztán megjelentek újra az akkor már üres stadionban! Kijöttek hozzánk, látszott rajtuk is, hogy tudják, milyen nagy dolgot vittek véghez! Még mezeket is kidobálták, sajnos nem mindenki, de azért a brigád tagjai közül is sikerült szerezni néhányat.

Hazaindulás előtt még egy kis felesleges feszültségkeltés zajlott, a civil ruhás arab szerette volna fontosnak érezni magát, így a stadion mellett zajlott az egyeztetés vagy fél órán keresztül. A meccs után már rendőri kisérettel mentünk vissza, először a vasútállomásra, majd Brüsszelbe! Magyarországon egy kísérésnél előszerettel alkalmazzák a “kerüljük meg a fél várost” stratégiát. Belgiumban megtapasztaltuk a “hogyan tud egy busz a leglassabban menni” játékot.

Brüsszelbe érve már kissé fáradt volt a brigád! Többség a szállodában pihent, de voltak akik némi itallal felszerelve éjszakai gyalogtúrát tartottak a városban, egy bizonyos szobrot keresve! Meglett… Másnap, miután mindenki magához tért és ki a kávéját, ki a gyógysörét leküldte, szépen lassan megindult a brigád a reptér felé! Közben megtudtuk a következő forduló sorsolásának eredményét, ami nem okozott akkora örömet, mint a csapat eredménye. Sőt… A nap folyamán persze még mindig a helyi söröket kóstolgattuk, a reptéren pedig jókedvüen, élményekkel teli vártuk a beléptetést! Ami az egyik pesti járat csúszása miatt, azt eredményezte, hogy a két magyar gép szinte egymás útán szállt fel, persze mindkettőn volt Vidista, így elmondhatjuk, hogy két géppel jöttünk haza annyian voltunk. Kocsisok közül még pár autó Amszterdam nevezetességeire is kíváncsi volt. Meg lehet másra is Az utolsó mohikánok pedig csupán vasárnap reggelre érkeztek meg, szintúgy mint a hazafelé Zwickauban szombaton még egy bajnoki meccsre ellátogató mikró buszos társaság.

Felejthetetlen továbbjutás, felejthetetlen túra!
HAJRÁ VIDI! ÁLÉ RBD!
(beszámoló : ultrasliberi.hu)









GÓLOK :

Bejegyzés értékelése